Borítókép: Berg Judit: „Én egy kalandornő vagyok, aki szeret mindent kipróbálni, de aki számára a család mindennél fontosabb” Forrás: Unicef Magyarország

Berg Judit: „Én egy kalandornő vagyok, aki szeret mindent kipróbálni, de aki számára a család mindennél fontosabb”

Rumini, Panka és Csiribí, Maszat, Cipelő cicák – Ők mind Berg Judit képzeletének szülöttei, egyben mesekönyveinek kedves és kalandvágyó főhősei. Úgy hiszem, nem nagyon létezhet olyan olvasó család ma Magyarországon, ahová ne költöztek volna be, legalább az esti meseolvasás erejéig. Régóta érdekelt, milyen tapasztalatok, tanulások formálhatták Berg Juditot azzá az írónővé, aki gyerekek tízezreit varázsolja el történeteivel szerte a világon. Az Unicef „Így lettem” podcastjának aktuális részéből most végre minderre választ kaptam.

A beszélgetés házigazdája Mészáros Antónia, akire korábban közéleti műsorok kemény, olykor talán kérlelhetetlen kérdezőjeként emlékezhetünk, de 4 évvel az utolsó műsora után ez a beszélgetés valami egészen más. A 10 részből álló második évadban, ahogy az elsőben is, mélyre ható történeteket, könnyeket fakasztó emberi dilemmákat, érdekes sorsokat ismerhetünk meg.

Judit igazából nem is írónak készült gyerekkorában, hanem kalandornak.

„Fiús kislány voltam. Sosem szerettem babázni, viszont fára mászni, biciklizni, bunyózni, rablópandúrozni annál inkább. Azt gondoltam, az emberrel annál jobb dolog nem is történhet, mint hogy kalandor lesz. Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy nem lehetek, hiszen lánynak születtem, a kalandorság pedig alapvetően a fiú léthez kapcsolódik. Ezért is tartottam nagy kitolásnak az élettől, hogy nem fiú vagyok. Ám amíg lehetett, én ezt azzal kompenzáltam, hogy csupa fiús dolgot csináltam.”

Aztán Judit kislány lelkében megszületett a vágy, hogy anya legyen, méghozzá sok gyerek anyukája. És ez, hogy fiúnak szeretett volna születni, de szeretné megélni az anyaságot is, éveken át feszítő ellentmondást szült benne:

„Hogy leszek én világkalandor, ha közben ott vannak a gyerekeim? Ez számomra akkoriban nagyon komoly dilemma volt.”

A kislány Judit már ekkor a fantázia világát hívta segítségül. Hallgasd meg, hogyan oldotta fel magában ezt a feszültséget, kinek a bőrébe bújt képzeletben!

Judit gyerekkorában rengeteget olvasott, túlnyomórészt kalandregényeket. Mindegyikben képes volt benne ragadni, tovább tudta építeni magában a történetet úgy, hogy ő is szerepelt benne.

„Azok a kalandregények, amiket később írtam, nagy részben kivetülései a gyerekkori vágyaimnak.”

Milyen történetek és főhősök voltak Judit kedvencei? És ki testesítette meg számára az álomférfit, egyben az álomkaraktert? Elmeséli!

A könyv szeretetét Judit pedagógus édesanyjától tanulta, aki magyar tanár lévén rengeteg könyvet ajánlott a lányának. És az édesapja is nagyon jó érzékkel vette le a könyveket a polcról.

„Édesapám nem csak ajánlott, hanem fel is olvasott belőlük. Mivel apunak színész vénája volt – gyerekszínészként több filmben is szerepelt- úgy olvasta fel nekünk a Tom Sawyer első fejezetét és Rejtőt, hogy utána a testvéremmel rohantunk továbbolvasni a könyveket.”

Judit abba a zuglói, Róna utcai házba született, ahol az édesapja felnőtt, de az a pár év, amit ott töltöttek, nem volt számára kedves, mert nem szeretett óvodás lenni.

Miért nem érezte jól magát az óvodában? Milyen meghatározó, rossz élmények érték őt ott? Miért és mivel vált Judit állandó gúnyolódások céltáblájává? A válaszokat itt találod!

Már az új helyen, Óbudán kezdte az első osztályt. Később anyukájával egy iskolába került és nagyon szerette az édesanyja és kollégái tanári szobás történeteit és hogy az otthonukat a tanítványai, nagyfiúk és nagylányok látogatják.

Miért vitte le Judit édesanyja a balatoni nyaralójukba a megbukott tanítványokat? Miért csinált színház szakkört az iskola „rémei” számára? És miért írt színdarabokat a szakkörösöknek az akkor még egyetemista Judit?

Judit életében hatalmas váltás történt, amikor a gimnáziumban cserediákként egy féléves ösztöndíjat nyert el New Yorkba. A burokban nevelt kislány, aki soha semmilyen konfliktusba nem keveredett otthon, lázadó nőként tért vissza.

„Én akkor 15 éves voltam. Ártatlan kislányként mentem ki és önálló nőként tértem vissza. Amerikában kinyílt a világ számomra és olyan szabadságot élhettem meg ott, mint addig soha. Érthető, hogy itthon is szabad és önálló akartam lenni, de a szüleim ezt nem fogadták el, ezért rengeteg konfliktusunk volt abban az időszakban és a kapcsolatunk is megváltozott.”

Forrás: Unicef Magyarország

Miért hívták a new york-i lánybandát, amelynek Judit is a tagja lett, a 37. utca kurváinak? Miben versenyeztek egymással?

A new yorki kaland átformálta Juditot, aki utazni szeretett volna és felfedezni a világot. Közben pedig volt benne egy hatalmas adag akarat és szívósság, amit nagyrészt az apukájától örökölt.

Milyen életveszélyes kalandba sodorta egyszer lányait édesapja makacssága? Miért nevezte őket „Hegyi lányoknak”- és miben állt a „Hegyi kiképzés” lényege? Vajon Judit folytatta édesapja módszerét a nevelésben?

A Hegyi testvérek, bár mindig is nagyon eltérő habitusúak voltak, nagyon szerették egymást. A kisebb testvéreik születésével azonban megváltozott minden.

„Mi lettünk a nagyok, akik a kicsiket járni tanították, akik pelenkázták őket. 9 éves voltam és mindez megerősített engem abban, amit mindig is tudtam, hogy én anyaságra születtem.”

Miért tartja jó anyának magát Judit? És neki miből származott a legtöbb konfliktusa gyerekként a szüleivel szemben?

Judit nagyon korán lett feleség és anya: mindössze 24 éves volt.

„Egy hirtelen nagy, egyetemista fellángolás után a kapcsolatunk második hetében terhes lettem, védekezés mellett. De felvállaltam a babát, minden óva intéssel és aggállyal szemben. Nagyon nehéz volt, mert annyit tervem és vágyam volt!”

Gyorsan kiderült, hogy a férjével nem illenek össze. A szerelemből rémálom lett. Elváltak és Judit ott maradt egy pici gyerekkel, egyedül.

„Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam a világban egy iszonyúan nehéz hátizsákkal.”

Hogyan tartotta felszínen magát Judit? Milyen hatalmas dilemmával találta magát szemben, milyen fontos felismerésre jutott a legkétségbeesettebb pillanatában és mit határozott el? Elmeséli!

Judit kérészéletű házasságának, bár sok boldogtalan és nehéz napot okozott, egy haszna volt: elindította őt az írói pályán.

„A kislányom egy igazi csatatérre született, ahol az anyja és az apja folyamatosan háborúban álltak egymással. Állandóan üvöltött és elviselhetetlenül hisztis gyerekké vált. De tudtam, hogy ő nem rossz, csak azt érzi, hogy a világ, amibe beleszületett, nem jó neki. És akkor ösztönösen nyúltam a mesékhez, hogy segítsek. Olyan meséket meséltem neki, amik segítettek feloldani a szorongásait, a félelmeit, a feszültségét. Ezek az első mesék tulajdonképpen a túlélésünket szolgálták.”

Judit talán ekkor volt a legmélyebb pontján az életének. Csalódott volt, kiábrándult és reményvesztett.

Ám ekkor sorsfordító elhatározásra jutott és a mese világa vált az ő igazi lehetőségévé. Hogyan? Elmondja!

Végül Judit megtalálta a helyét, önmagát és a szerelmet is. Három gyerek mellett folytatta az írói pályáját, mert rájött, hogy a meseírás számára nem csak egy eszköz, hanem a hivatása.

„A második férjem megteremtette nekem azt a hátteret, hogy nem kellett többé aggódnom azért, hogy fogunk megélni. Vitte a vállán a mi kis családunkat.”

Hogyan jutott ideje Juditnak a négy gyermeke mellett az alkotásra? Hogyan fordult a mesék világától a felnőttirodalom felé? És hogyan lett végül hat gyerek a négyből?

„Bár most fejeztem be életem első felnőtt regényét, egy krimit, de már most tele vagyok gyerekkönyves tervekkel. Nem tartom kizártnak, hogy életem során fogok még felnőtteknek írni, de miután ezt a könyvet befejeztem, egyelőre nem érzek vágyat magamban egy újabb megírására.”

Judit legidősebb lánya már felnőtt. Akár már kisbabája is lehetne. Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez Judit? Vajon el tudná-e képzelni magát nagymama szerepben?

Judit úgy érzi, elért oda, ahová mindig is vágyott: kinyílt számára a világ és olyan helyekre utazik, amelyek hosszú évek óta a bakancslistáján szerepelnek. És ezek az élmények beszivárognak az új mesekönyveibe is.

„Én egy olyan kalandornő vagyok, aki nagyon sok mindent szeret kipróbálni, de aki számára mindig, mindennél fontosabb a család. És nekem az is fontos, hogy itt vagyok és ez a központ, ez az ország, minden nehézségével együtt.”

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, IDE KATTINTVA megnézheted vagy akár Spotify-on is meghallgathatod!

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! Küldheted e-mailben de posztolhatod a közösségi oldaladon is.

Olvasni bizony nagyon jó. Nézd meg galériánkat, melyben szuper olvasmányokat gyűjtöttünk össze felnőtteknek és gyerekeknek!