Borítókép: "Csak álmaim kabátját akartam megvarrni" - Interjú Hriczkó Orsolyával, az OtthonButik varróbloggerével Forrás: Fézler Georgina

"Csak álmaim kabátját akartam megvarrni" - Interjú Hriczkó Orsolyával, az OtthonButik varróbloggerével

"A varrás az én jógám, a meditációm, az énidőm" - mesélte a kétgyermekes Hriczkó Orsolya, aki alvásidejében varr és a varrásról olvas, a saját alvásidejében pedig a varrásról álmodik is. De hogyan és miért szeretett bele a közgazdász végzettségű Orsi a varrásba olyannyira, hogy már szinte minden ruháját ő varrja? Erről kérdezte főszerkesztőnk, Zubor 'IgenAnya' Rozália.

Kezdjük azzal, hogy mi egyébként neked az eredeti foglalkozásod? Általában valami nagyon másba szoktak az emberek belevágni ahhoz képest, mint ami a szakmájuk. :)

Közgazdász vagyok, azon belül pedig marketinges végzettségem van. De valahogy az élet úgy hozta, hogy sosem dolgoztam ezen a területen. Pedig most jó hasznát tudnám venni, amikor a saját kis márkám menedzseléséről van szó. Igaz az elmúlt 10-12 évben rengeteget változott a világ, teljesen másképp kommunikálunk most, mint ahogyan én azt anno tanultam.

És mikor, hogy jött a varrás? Illetve miért pont a varrás?

Picivel több, mint 10 éve kezdtem bele - nagyjából a semmiből. Egy barátnőm dobta fel a témát, hogy ő megtanulna varrni, mert van egy gépe én pedig rögtön ráharaptam a témára. Kerestem azonnal egy tanfolyamot és beiratkozunk.

A (naiv) tervem az volt, hogy megtanulom és utána végre megvarrom álmaim kabátját, mert épp nem találtam a boltokban olyat, ami tetszett volna. Ami pedig megtetszett, az minden második nőnek is megtetszett. Aztán persze meg is varrtam magamnak ezt az álomkabátot, de egy 6 éves hiatus után. És rá 2 évre megvarrtam mégegyszer. A többi pedig már történelem, ahogy mondani szokták. :D

És akkor végül hogyan vagy kitől tanultál meg varrni?

Mikor ezt kérdezik tőlem, szeretném azt mondani, hogy anyukámtól, vagy nagymamáimtól, de sajnos nem lenne igaz. :) Bár a kézimunka, mint olyan nagyon is jelen volt/van az életemben: anyukám nagyon szépen köt, horgol, hímez, anyai nagymamám tudott varrni is, apai nagymamám is kötött, sőt anyukám húgának is nagyon jó a kézügyessége. Mondhatni a véremben van a kézimunka, de az alapokat ezen az előbb említett belvárosi páralkalmas tanfolyamon tanultam meg. Minden mást autodidakta módon, egy halom blog, youtube video és könyvekből és “próba-szerencse” útján tanultam. Azt imádom benne, hogy mindig tudok újat tanulni. Pont ma találtam egy olyan megoldást például, amivel a hamarosan megjelenő szabásmintám egyik technikáját egyszerűbbé és a végeredményt szebbé tehetem.

Két pici gyermek anyukájaként mikor jut időd a varrásra?

Jajj…mikor nem varrok? Álmomban is kb. :D Persze azért ez egy nagy túlzás, mert bár 0/24-ben varrnék, két gyerek és egy férj mellett nehezen kivitelezhető. Most mondjuk mind a két poronyt bölcsis, de a kicsit egyelőre délben hazahozom. Szóval az utóbbi 3 hétben napi 3-szor nekem bölcsijáratom van. De hogy válaszoljak a kérdésedre, a délutáni alvásidőkben szoktam varrni, este igyekszem csak akkor a varrással foglalkozni, ha a férjem altat épp. És ha a gyerekek elaludtak, akkor kezdődik a felnőtt program. Nem egyszerű úgy zsonglőrködni magammal és az időmmel, hogy mindenkinek jusson belőlem.

Mit szeretsz varrni a legjobban? És kinek? :)

Ez egy nagyon jó kérdés. Mindent is szeretek varrni! És hogy kinek? Hát az nagyon változó, de leginkább magamnak szeretek készíteni ruhákat. Időnként a férjemnek és a gyerekeknek is varrok ezt-azt, amit per pillanat nagyon élvezek csinálni, de az igazi nagy flow/flash/nevezzük bárminek az az, amikor magamnak készítem el az áhított ruhadarabot. Én nem vagyok egy gyors varró, nem varrok meg 80 ruhát egy hónap alatt, egyrészt azért, mert akkor ez már nem fenntartható és nekem ez egy nagyon fontos szempont. És ebből kifolyólag nagyon megválogatom, hogy miből mit varrok meg. Akár egy hétbe is beletelhet, mire megtalálom a megfelelő fazont, utána jön a snitt keresése. Ha ez nincs, akkor megszerkesztem én, ez is idő természetesen. Aztán jön a szabás, gombostűzés, vasalás, varrás- esetleg bontás, újravarrás. Lehet ez nagyon bonyolultnak és sziszifuszinak tűnik másoknak, de engem ez iszonyat mód feltölt és ilyen pandémiás időkben és a gyerekek mellett ez tart egyben.

A varrás az én jógám, a meditációm, az énidőm.

Mi a terved a varrással?

Az én világmegváltó tervem az, hogy mindenkivel megszerettetem, de minimum kipróbáltatom a varrást. Szeretném, ha mindenki találna magának egy olyan elfoglaltságot, ami legalább olyan flow élményt ad nekik, mint nekem a varrás. Nyilván nem fogja mindenki ilyen megszállottan művelni, mint én, de ha kipróbálja, netán eljön egy workshopomra, akkor megmozdul benne valami és ha nem is rohan utána egyenest egy varrógép boltba, de elgondolkozik azon, hogy húú azért kézzel alkotni eléggé menő dolog. Emiatt elég nagy fába vágtam a fejszém: jelenleg épp az első saját szabásmintámon dolgozom, ami ha minden jól megy, pont március 8.-án, Nőnapon fog megjelenni. Kicsit távolabbi tervem pedig az, hogy létrehozok egy olyan teret, ami anyag és rövidáru bolt és egyben közösségi és oktató központ is, ahova el lehet jönni varrni, tanulni, beszélgetni, inspirálódni.

Hogy jutottál el odáig az otthoni hobbi varrásból, hogy már workshopot is tartasz?

Ez egy nagyon régi álmom volt, hogy varrós workshopot tartsak és átadjam az évek alatt összeszedett tudásomat/lelkesedésemet másoknak is- na meg volt egy hátsó szándékom is: aaannyira szeretnék varrós barátnőket, akikkel eljárunk majd anyagot venni, megtárgyaljuk, hogy egy-egy technika milyen, kinek melyik Burda snit tetszik, stb. Sajnos a közvetlen közelemben nem annyira varrnak a nők, így gondoltam “kinevelek” egy jó kis közösséget magamnak :D :D Pár éve volt egy próbálkozásom már workshop szervezés terén, de aztán inamba szállt a bátorságom és abbamaradt a szervezése. 2019-ben, miután megszületett második gyerekem - mert mikor máskor akar mindent is alkotni egy nő, mint szülések után - érett meg bennem a dolog és akkor rögtön meg is találtam a legtutibb helyszínt is és úgy voltam vele, hogy most vagy soha. Rettentően izgultam a szervezéskor és maga a WS közben is. Folyton azon aggódtam, hogy úristen mi lesz, ha kérdeznek valamit és nem tudom a választ? De ennél rosszabb történt: egyik résztvevő szabásmintáját a nagy igyekezetemben otthonfelejtettem. Azt hittem elsüllyedek a szégyenemben, de szerencsére sikerült megoldani a helyzetet, és mindenki elégedetten távozott.

Régen egyébként ha valaki varrónő volt, az nem volt oylan menő dolog. Most meg kb. aki fel tud varrni egy gombot, már "feleségnek való" Meg mostanság kifejezetten menő is lett. Ahogy te mondod: szexi. :)

Hát sajnos bizonyos szempontokból most sem annyira menő dolog varrónőnek lenni, ez főleg amiatt van, hogy nagyon rosszul vannak fizetve a varrónők. Nem kell feltétlenül Bangladeshig menni, hogy megrökönyödjünk. Pedig mindenkinek a ruháját emberek varrják, csak a fastfashion óriási terjedésével ebbe az emberek bele sem gondolnak. Sőt, bennem ez akkor tudatosult igazán, amikor rájöttem, hogy lehet fehérneműt is varrni a saját kis otthonunkban. Egy barátnőm tartott egy időben fehérneművarró WS-t és nála varrtam egy csipkés merevítős melltartót. És akkor esett le, hogy basszus ezeket sem gépek varrják, hanem hús-vér emberek. Nagyon megnőtt a tiszteletem a varrónők iránt. Ezért is az a szlogenem és a hitvallásom, hogy #avarrásszexi, mert szerintem baromi menő, ha valaki meg tud varrni magának bármit és nem limitálja magát a boltokban kapható éppen trendinek titulált darabokhoz. A nem átlagos konfekciómérettel megáldott nőkről már nem is beszélve.

Nagyon jó látni, hogy például a zerowaste mozgalom egyre több emberre hatással van és ha mást nem is, de megvarrják maguknak a kis kenyeres zsákot, zöldséges szütyőt. Sőt, újabban egyre több férfit is látok, aki varr és ennek is kifejezetten örülök. Nagyon el van nőiesítve, sztereotípizálva ez a szakma vagy készség és sok férfit ez frusztrál szerintem.

Akkor ha azt kérdezem, hogy kinek ajánlod a varrást, te azt mondod:

Mindenkinek. Bárkinek. Akárkinek. Nagyon sokan azt hiszik, hogy ez egy öreges tevékenység, amit dohos kis szobácskákban végeznek otthonkát viselő szemüveges nénik. Pedig nagyon nem az, ha kikukkantunk külföldre- Ausztria, Németország, Franciaország, Nagy Britannia, USA ezekben az országokban reneszánszát éli a varrás és tiniktől a 60-as korosztályig rengetegen varrnak menőbbnél menőbb dolgokat. Érdemes körülnézni és inspirációt keresni, mert baromi gyorsan és látványosan lehet fejlődni és mint manapság mindenben, az internet nagy segítségünkre van ebben is. És persze itt vagyok én is, akit bármikor meg lehet kérdezni és kb azonnal ugrom és segítek, ha elakadás van. Imádok erről beszélni, imádom, ha tudok segíteni valakinek. Legnagyobb dicséret pedig az, ha valaki azt írja nekem, hogy az én hatásomra kezdett el varrni. Én ilyenkor szárnyalok. :)

Íme galériánkban pár alkotás Orsi keze munkái közül: