Itthon fél évig gyakornokként dolgozott az ENSZ menekültügyi szervezeténél, aztán ismét önkéntesnek állt. A görögországi menekülttábort két ex-cambridge-i diák hozta létre. Már sokkal felkészültebben fogott hozzá a nyelvtanításhoz.

„Nagyon más krízisben lévő emberekkel foglalkozni, mint egy állandó közösségbe érkezni. Nem tudsz azzal a gyarmatosító szemlélettel hozzájuk állni, hogy »megérkeztem Nyugatról, hogy titeket, keleti embereket megokosítsalak«. Krízishelyzeteket kezelni: teljesen más szerep. Nyomorral már korábban is találkoztam, de Kiosz szigetén láttam meg az emberi szenvedés igazi mélységeit. Megértettem, milyen is az, mikor teljesen kilátástalan az élet. Olyan megrázó volt ezt látni, mint azelőtt még semmit. És hiába is fordítanánk el a fejünket – mert mostanában már egyáltalán nem hallani a médiában a táborokról –, a probléma tovább él, és ezzel a szerencsétlen klímahelyzettel csak egyre súlyosbodni fog.”

Anna az angoltanítás mellett hamarosan elkezdett jógaórákat is tartani egy csapat afgán nőnek, akik szerettek volna kicsit mozogni. Kezdetben az átélt traumák miatt nem mertek a hátukra feküdni, képtelenek voltak becsukni a szemüket, relaxálni. A második hónap végére azt mondták, hogy egyedül ezek az együtt töltött órák jelentik a kikapcsolódást mindabból, ami a táborban zajlik.