18 évnyi versem: szélbe szórt szavak, mert épp most kerültek kiadásra

Poós Zoltán,karantén,vers Forrás: Fotó: Szellő Margit
Nem biztos, hogy most van itt az ideje annak, hogy az ún. alkotó ember panaszkodjon. Most, amikor teljes iparágak vannak csődközelben. Mit számít ehhez képest az, hogy egy író 18 év után újra verseskönyvvel jelentkezett, ami március végén jelent meg? A felhő, amelyről nem tudott az ég. A könyv, amelyről nem tud senki.

Könyvesboltok: zárva, bookline: nyitva, oké, de a verseskönyvek nem kávékapszulák, amiket házhoz visznek. Állítólag nem ezek a vásárlói szokások errefelé. Talán vesznek könyvet online, talán nem, az biztos: 18 évet vártam erre verseskönyvre. A verseskönyv szent dolog, eszembe is jut a Ildewild zenekar híres kezdeményezése, a Support Your Local Poet!, mert hát a költő afféle kedves (vagy végtelenül ellenszenves) lény, akire úgy néznek, mint arra a gyerekre, aki bélyeget gyűjt Ninjago figurák helyett. 18 évig írtam. Ennyi idő alatt a gyerek is felnő. Ez a kötet is felnőtt, most lépett ki a nagyvilágba. Eredj kötet, állj meg a lábadon! Innen már a saját utadat járod! Felneveltem, elengedtem. De vajon kiengedi az ember a gyerekét abba a világba, ahol zárva vannak a könyvesboltok? Hol lesz a helye? Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! - kérdezi a Ninjago.

Azt írja Krasznahorkai, hogy az idő csak egy segédfogalom, amelyet valóságként élünk meg. Hogy mi a valóság, azt bezárva a négy fal közé egyre kevésbé tudja az ember, ahogy azt is, hogy melyik panasz jogos, melyik a színlelt betegség. Mert hát egy légüres térbe kijönni egy könyvvel (amire az ember közel két évtizede készül) az olyan, mintha az egész „meg sem történt volna”. Mint Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyvének kóbor történetei. A kiadók már az őszi (azaz a karácsonyi) piacra terveznek, ebben az időszakban jelentetik meg azokat a műveket is, amelyeket végül nem hoznak ki könyvhétre, stb. Kit érdekel akkor már egy tavasszal publikált verseskönyv? Igaz, kit érdekel egyáltalán egy verseskönyv?

Ez adhat okot némi optimizmusra. Mert hát, úgyis mindegy. Verseskönyv, ez van, haver. Ninjago! Vannak versek, melyek vigasztalnak – és mit tegyen az ember? Felüti a saját könyvét, hogy aztán már csak akkor vegye kézbe, amikor évek múlva valamiért átrendezi a lakást. Ha már felüti, keres valamit arra a helyzetre, ami éppen van. Nézzük meg a Téglalap című verset az egyébként négyzet formátumú kötetben! Válasszunk ki egy versszakot, ami a türelemről szól, mert pont erre van szükségünk!

Mi lesz reggelre a hátramaradó sötétséggel?
Mi lesz a lombok között elakadó rádiószignállal
és az éjszakai csecsemősírással, ami megtanít
a türelemre, hogy aztán már mindig
türelmes legyél, mint amilyen türelmesek
az egymást riogató, majd összeálló
vízcseppek az ablakon.

Neki sem volt könnyű, vele sem volt könnyű