Régi idők étkei – most kiderül, mit ettek ükanyáink ünnepekkor

Régi idők étkei – most kiderül, mit ettek ükanyáink ünnepekkor
Forrás: Getty

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

H

Hajdanában karácsonyeste a falvakban disznótoros és friss széna illata lengte körül az ünnepi asztalt. A cseréptálban tálalt hurkát-kolbászt hímzett abroszra helyezték, a szénát az asztal alá dugták. A sült pecsenyét a család tagjai ették, a széna az éjjel érkező Kisjézusnak szolgált fekhelyül.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Régi díszeink

Böjt után lakoma
Néprajzos vagy kultúrtörténész legyen a talpán, aki szét tudja választani az évszázadokon keresztül egymásra rakódott téli hiedelmeket és hagyományokat. Ma már nehéz felfejteni azokat a szokásokat és kultikus kellékeket, amelyek végül meghatározták a karácsonyi vacsora fogásait. Visszatekintve úgy látszik, hogy minden korszak hozzátett valamit az ünnepi traktához. A szentestén tálalt menü bizonyos szempontból úgy készült, mint a mesebeli kőleves. A követ ez esetben egy pogány ünnep, a téli napforduló jelenti, amit a rómaiak Saturnalia néven Saturnusnak, a földművelés istenének tiszteletére ültek meg. Időszámításunk szerint 350-ben I. Gyula pápa ugyanerre az időpontra helyezte Jézus születésének napját, így fordulhatott elő, hogy a gyógyító fűszerek, a termékenységet jelképező ételek és a bibliai szimbólumok egyaránt megjelentek az ünnepi asztalokon.
A karácsony előtti negyvennapos böjtöt hosszú időn át minden keresztény közösség betartotta. A november
15-től kezdődő adventi időszak a bűnbánatot és megtisztulást szolgálta, ilyenkor naponta csak kétszer ettek. Ebédre levest, vacsorára főzeléket, halat vagy aszalt gyümölcsöt. A hús és a tojás fogyasztása szigorúan tilos volt. Azt tartották, aki a böjt idején húst eszik, azt elviszi az ördög. A Jézus születése előtti áldozathozatal december 24-én, Ádám–Éva napján, az esti harangszóval ért véget. Ekkor vehette kezdetét családi körben a karácsonyi vacsora, amelynek szokásai tájegységenként, településtípusonként és a családok anyagi helyzete szerint változtak.

Egészséget, szerencsét, bőséget!
Magyarországon a 14. században jött divatba a Keleti Birodalomban (a későbbi Ausztriában) és Észak-Európában akkor már elterjedt karácsonyi abrosz. A szentestét egy díszes terítővel tisztelték meg, amelyet kizárólag erre az alkalomra vettek elő a ládafiából. A varázserejű terítő a bőséget és egészséget képviselte, a Dunántúlon fehér alapon fehér hímzéssel készült, másutt piros csíkos mintázattal. Az abrosz jelentősége azonban szinte eltörpült amellett, ami ezen az estén a tetejébe került. Az antik hagyományok nyomán ezen az estén mindig is sokat és sokfélét ettek, ugyanakkor gondoltak arra is, hogy a család körül élő jószág a következő évben is jó egészségben gyarapodjon. A háziasszonyok ezért igyekeztek minden olyan fűszert felhasználni, amelynek a hagyomány mágikus erőt tulajdonított, és minden olyan fogást beépíteni a menübe, amelyet szerencsehozó tulajdonsággal ruháztak fel. A borsó, a bab és a mák az anyagi bőségről gondoskodott, a lencse a szerencséről. Egy későbbi hiedelem szerint babot azért ettek, hogy elegendő nagypénze (papírpénze) legyen a gazdának, a lencse az aprópénzt szimbolizálta. A pálinka és a fokhagyma egészséget és gyógyító erőt jelentett. A bors a levesben a betegségek ellen védett, de úgy vélték, a családfő férfiasságát is fokozta. (Hogy valóban fokozta-e, azt csak a hajdani asszonyok tudták volna megmondani.) A sófogyasztás a tehenek és a méhek gyógyítására tette alkalmassá a gazdát. Az asztalra tett felvágatlan, frissen sült kenyér és a karácsonyi kalács egész évre bőséges élelmet ígért a családnak.
A vöröshagymával megjósolták a következő év időjárását, a tök pedig azért került az ételek közé, hogy az egész família jómódban éljen. A karácsonyestéről megmaradt bort később torokfájásra használták. A vacsora végén a dió és az alma a szerelmi jóslás eszköze volt, a dió a rontás elhárítását is segítette. Az alma ugyanakkor a tudást, a bölcsességet és a család egységét szimbolizálta: a gyümölcsöt annyi gerezdre vágták, ahányan körbeülték az asztalt. A méz hatását ma is könnyű megfejteni: egyszerűen édessé tette az életet.
Falusi házaknál szenteste az asztal alá is került néhány kultikus tárgy. Ide tették az ekevasat és a boronát, de jutott hely a szemes terményeknek, valamint a szénának is. Ez a hagyomány a még régebbi áldozati szokásokat idézte, amikor éjszakára a földön terítettek a természetfeletti lényeknek. A szénaköteg idővel a Kisjézus szálláshelyévé változott.

Kép
forrás: pexels

Kakas és tyúk tiltólistán
A karácsonyeste családi körben zajlott és a legtöbb helyen még a gazdasszony sem állhatott fel addig, amíg mindenki végig nem ette a fogásokat. Ez a szabály nagy ügyességet kívánt, hiszen az ételeket, italokat előre oda kellett készíteni az asztalra. Általában cserépedénybe tették az ételt, hogy ne hűljön ki. Ami az alapanyagokat illeti, mindenütt abból sütöttek-főztek, ami volt. A paraszti portákon még a 20. század elején is mindössze egy leves és egy tésztaétel alkotta a főfogást. Akadt hely, ahol borlevest kanalaztak zsemlekockával vagy lencselevest és mákos tésztát vacsoráztak, máshol öregbabból készült fűszeres bablevessel, esetleg káposzta-, cibere-, köleskása- vagy szilvalevessel, utána pedig mákos gubával vagy lekváros derelyével ünnepeltek. A mákos tésztából szokás volt egy adagot az asztalon hagyni az éjjel arra járó angyaloknak.
Sokan a karácsony előtti napokra időzítették a disznóvágást, így könnyebben jutott húsétel – elsősorban hurka és kolbász – az ünnepi asztalra. Az ünnepi vacsora húsfogása hosszú ideig kizárólag sertésből készülhetett. Megfigyelték ugyanis, hogy a disznó kizárólag előrefelé túr, ezért fogyasztása a családnak fejlődést, haladást hoz. Ezzel szemben a kakas és tyúk mindig hátrafelé kapirgál, ami rossz jel az új esztendőre. Így történt, hogy hosszú ideig valamennyi baromfi tiltólistán szerepelt.
Az új szokások azonban erősebbnek bizonyultak a hagyománynál, ezért kerülhetett később az asztalra a liba, amely egyébként régóta közkedvelt étel volt. (Úszóhártyás lábával amúgy sem kaparászott a baromfiudvarban.) Elérkezett az idő, hogy már nemcsak Márton-napon, hanem karácsonykor is szívesen megsütötték a combját, vagy levest főztek belőle. A káposzta – amelyet párolva a disznótoros mellé vagy hússal töltve fogyasztottak – hagyományos ételnek számított, és még a mai ember számára is ismerős fogás.
A hal, közte is többnyire a ponty, a böjti időszakból úszott át a karácsonyi menübe. „Ahogy a hal előrehalad a vízben, úgy haladjon a család is az új esztendőben” – tartotta a mondás. A hagyomány szerint a halpikkely, a halpénz szerencsét hoz az embernek. A hal belsőségéből és farkából főzött zöldséges halleves, valamint a halászlé vagy a halpaprikás galuskával aránylag későn került föl a karácsonyi étlapra.

„Vadat, halat s mi jó falat”
A magyarországi főnemesség jóval bővebb kínálatból válogathatott karácsonyeste, mint a falusi emberek. Utazásaik révén új ízeket, alapanyagokat és technológiákat ismertek, honosítottak meg. Az ő révükön került az asztalra napjaink egyik legnépszerűbb karácsonyi ételpárosa: a rántott hal és a köretnek mellé tálalt hagymás krumplisaláta. Mindkettő osztrák eredetű étel. A karácsony szimbólumának tartott pulyka az Újvilágból érkezett Európába és török közvetítéssel Magyarországra. Ma angol recept szerint gesztenyével vagy sült almával tálalva, a mellehúsát aszalt szilvával és zöldségekkel töltve, krumplipürével körítve szinte kimozdíthatatlan helyet kapott az ünnepi menüben. Hasonló a helyzet a mákos és diós bejglivel is, amely Sziléziából osztrák közvetítéssel, a 19. század derekán került a magyar konyhákba, fokozatosan felváltva a hagyományos karácsonyi kalácsot. Itt kell leszögeznünk, hogy a püspökkenyér sem magyar találmány. Christstollen néven ez a sütemény valószínűleg Németország legrégebbi karácsonyi édessége. A 14. században még csak kenyértésztából sütötték – a katolikus böjti előírások szerint vaj és tej nélkül –, s a fehér cukorbevonattal megszórt sütemény alakja a pólyába tekert Jézusra emlékeztetett.
A főurak karácsonyi asztalán gyakran tálaltak vadhúsokat, amelyek beszerzése – azaz a vadak kilövése – nem okozhatott gondot az erdők és mezők birtokosainak. A fácán, a fogoly vagy a vaddisznó az alkalmi étkezések állandó fogása volt. A delikát falatokról azonban néha jó előre gondoskodni kellett. Ahhoz például, hogy szenteste füstölt szarvascomb kerüljön a tányérra, már novemberben meg kellett tenni az előkészületeket. A füstölés előtt ugyanis 28 napig tartott a fenyőmagos-vadfűszeres pácolás. Az így elkészített húst december 24-én mézes dióval töltött almával tálalta a szakács. A vörösboros őzgerinc pácolásához 4 nap is elegendő volt. Az ízek teljes harmóniájához azonban szükség volt egy méretes libamájra is, amelyet megsütöttek, majd szitán áttörve, befűszerezve rákenték az őzgerincre. Az ünnepi pisztráng is kedvelt volt a felsőbb körökben. Ehhez már jó előre előkészítették a borecetbe áztatott és sóval fűszerezett tárkonyt, majd amikor meghozták a frissen fogott pisztrángot, a fűszerkeveréket beletöltötték a hal megtisztított testébe. Tálalás előtt a párolt, majd grillezett halban a fűszereket vajas, tojásos szószra cserélték.

Zsákomban a mákom
A falusi karácsonyesték fontos tartozéka volt a karácsonyi morzsa, amelyet a vacsora ételeiből kotortak össze. Ezt a műveletet azonban nem szenteste végezték, hanem aprószentek napján (december 28-án), esetleg újévkor vagy még később, vízkeresztkor (január 6-án). Úgy tartották, a morzsát nem szabad kidobni, mert azzal szemétre vetnék az új év szerencséjét. Összegyűjtöttek egy-egy kanállal a kalácsból, a kenyérből, a fokhagymából, a dióhéjból, a fűszerekből, sőt az ételekből, főképp a mákos tésztából, s ezt – a lakoma varázserejű hulladékát – egy kis zsákba öntötték és megőrizték egy egész esztendőre. Ha szükséges volt, tettek belőle a beteg gyerek fürdővizébe, használták bőrkiütés ellen, felfüstölve pedig komolyabb sebre is kentek belőle. Adtak az állatoknak, hogy a tyúkok jobban tojjanak, a tehenek többet tejeljenek, a kiscsirkék megerősödjenek, sőt a szőlőtőkék és a gyümölcsfák tövébe is beástak belőle egy adagot a jobb termés reményében.
A karácsonynak az asztalbontás vetett véget. A morzsákat rejtő zsákot bezárták egy féltve őrzött helyre, és ezzel visszaállt a hétköznapok rendje.


És nálatok hogyan alakulnak a hagyományok? Íme 4 gasztroajándék karácsonyra:

Nézd meg a galériánkat> 4 kép
4 DIY gasztroajándék

Tovább olvasok
7 tó európai nyaraláshoz, amik vetekszenek a tengerrel

Ha nem (csak) a tengerparti heverészést tudjátok elképzelni a nyaralás fő céljaként, válasszatok egy kristálytiszta vizű csodálatos tavat Európában. Általában kisebb a tömeg, és a legmelegebb hónapokban is elviselhető a hőség, a víz viszont elég kellemes egy kis úszáshoz.

Híres emberek egészen ritka testi hibákkal

A hírességekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tökéletesek, boldogok és mindenük megvan. Ez majdnem igaz is, hiszen van, amiből több van egyesek sztároknak, például lábujjból vagy mellbimbóból.

Híres emberek, akik eltitkolták rákos diagnózisukat

Senki sem szereti mások orrára kötni, hogyha valamilyen problémája adódik az életben, főként, ha az ember egészségéről van szó. Ezért nem lepődünk meg, amikor egy-egy hírességről kiderül: eltitkolták, hogy rákkal diagnosztizálták őket.

Hogyan nyaraltak régen az emberek?

A nyaralás a 20. század elején még egész nyáron át tartott. Hogy csinálták?!

Kávés-csokicsipszes keksz, amitől rendesen felébredsz

Csokoládé és kávé porhanyós kekszbe zárva, de úgy is mondhatnánk cukor és koffein, ami ad egy kis lendületet kora reggel vagy akár ebéd után.

Napi horoszkóp július 20.: a Szüzek nem bíznak semmit a véletlenre, a Vízöntőknél az őszinteség alapfeltétel

Hétvégén is érdemes elolvasnod a csillagok üzeneteit, mert izgalmas részleteket rejtenek az egyes csillagjegyek!

Csókmágnes nyári rúzsok

Nyári hőségben és strandolás közben sem szeretnél lemondani a csábító szájfényekről, rúzsokról? Megmutatjuk a legjobb fényvédős termékeket!

12 híres ember, aki divatmárkájával is kaszál

A hírességek számára mindig is különösen fontos volt a divat. A különböző fellépések, a sok fotózás, a mindig makulátlan megjelenés számukra elengedhetetlen. Így hát nem csoda, hogy sokan döntenek úgy: saját márkát alapítanak.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Vesd bele magad a nyárba és fizess elő 40% kedvezménnyel 1185 Ft-ért!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem