Hogyan kavarodtam össze egy harminc évvel idősebb férfival

idősebb férfi,szerelem, Forrás: pikist.com
Márta összejött egy tanárával az egyetemen. Megérte? Elmeséli.

Egyetemista voltam vidéken, amikor bombaként robbant a hír: elválnak a szüleim. A családi kémia már jó ideje nem volt a régi, de a húgommal azért reménykedtünk benne, hogy majd elrendezi az élet valahogy, ahogy a középkorúakat szokta. El is rendezte, csak nem a mi ízlésünk szerint. Édesanyám hangja határozott volt a telefonban: apu már ki is költözött, ment a szeretőjéhez, ő pedig böngészni kezdte a hirdetéseket, mert most, hogy az az állatgyűlölő végre nincs a háznál, rendelhet magának egy kiskutyát.

Letettem a telefont, és azonnal tárcsáztam Farkas számát.

Farkas a társadalomtudomány szak egyik docense volt: a tanárom. Nálam körülbelül harminc évvel lehetett idősebb, és fél éve flörtölt velem. Ma már jóval többet tudok a dolog természetéről, de „udvarlása” akkor csak kitartóan birizgálta a hiúságomat. Volt ugyan egy korombéli barátom, de Farkas, a szálfaegyenes, tisztes őszes halántékú lángelme, akinek az előadásai izgalmasabbak voltak, mint az összes többi oktatónak együttvéve, akinek a szemében csak úgy lobogott a tűz, felforralta a véremet, és csekélyke önbizalmamat a csillagokig emelte.

Farkas más hallgatóknak is bejött, de ő pont engem szúrt ki. Elég jól néztem ki akkoriban, bizonyára könnyen észrevett a bakancsos, farmeros, sminktelen tömegben. Egy idő után kifejezetten hozzám beszélt az előadásokon, tekintete a bőrömet perzselte. Néha közel jött, és megérintette a vállamat. A folyosón megállított, kérdezett valamit, lezseren a falnak dőlve beszélgetést kezdeményezett az egyetemi életről, a menzáról, az órái színvonaláról. Tamás, a barátom nem szerette ezeket a jeleneteket. Mit akar tőled ez a csöcsörésző vénember, kérdezte. Ugyan, mit vagy féltékeny, csak dumálunk, válaszoltam ingerülten, de persze tudtam, hogy hazudok neki.

Amikor kiderült, hogy a családi otthon örökre feldúlva, és engem már csak egy csonka vár, ha hazamegyek, nem Tamást hívtam, hanem Farkast. Potyogtak a könnyeim, fájt a szívem, bármit megtettem volna, hogy gyors helyreállítását érjem el a világrendnek. Farkas körülbelül két hete adta meg a számát: az egyik zéhám sarkába írta fel, „csak ha magyarázatot szeretne kérni a dolgozatához”, fűzte hozzá szóban.

Sic itur ad astra. Este találkoztunk egy eldugott, távoli kávézóban. Iszonyú megértő és kedves volt. Végighallgatta a történeteimet apámról, aki sosem bírta a farkát a nadrágjában tartani (persze nem így fogalmaztam), az anyámról, aki elfelejtette, mi az, hogy élet, és a húgomról, aki nemrég jött le a heroinról, és mindenki drukkol, hogy átmenjen az érettségin. Ő is mesélt nekem, én meg elájultam a megtiszteltetéstől: a csúcsoktató a bizalmába fogad! Fél éve külön élt a feleségétől és a kisfiától, és esténként egyedül kucorgott a legénylakásában. Romantikus látomásomban rögtön felrémlett egy fűtetlen padlásszoba, ahol ez a lírikus külsővel bíró ember dideregve ül, rágcsálja a tollszárat, és csodálatos költeményeket meg novellákat kanyarít kopott vázlatfüzetébe.

Még aznap megtudtam, hogy a vízióban fellebegő padlásszoba valójában egy nyolcvan négyzetméteres lakás a városközpontban, ahol eltervezetten keverednek az antik bútorok az Ikeás eleganciával. Farkas és én fehérbort ittunk, utána ágyba bújtunk, s bár a zsigereimben éreztem, hogy ez a pasas nem az én korosztályom, és nem is nekem való, a büszkeség és a kiválasztottságtudat elmosta a kétségeket.

Két évig voltunk együtt. Felemás két év volt: sokat tanultam benne magamról, az életről, a hierarchiában feljebb álló férfiakról. Nemcsak korban járt jóval előttem, de a tanárom is volt, ennek megfelelően a viszonyunkat titkolni illett az egyetemen. Nem jártam az óráira, ha csak tehettem, másnál vizsgáztam. A folyosón nagy ívben kerültük el egymást, olyan helyekre, ahol a diákság, vagy Farkas kollégái megfordulhattak, nem jártunk.

A privát terébe nem engedett be.

A gyerekeiről szűkszavúan mesélt ugyan néha, de fel sem merült, hogy bemutasson nekik. Ha a feleségével találkozott, azt a belügyének tekintette, nem kérdezte, bánom-e, fáj-e, a közös dolgaikat soha nem hozta szóba. Szeretettel bánt velem, de mindig volt a stílusában valami flegma, valami alig megfogható lekezelés, ha hozzám fordult. A kezdeti viharosabb időszak után a szex is elapadt. Sosem derült ki pontosan, mit akart tőlem valójában. Nem mutogatott társaságban, nem voltam az ágyasa, nyilván szellemi partnernek sem voltam alkalmas. Furcsa volt a „barátságunk”: csak úgy voltam neki, mellette, funkciótlanul, mint egy porfogóvá aljasult, de kegyeletből megtartott hajasbaba.

Ezért volt furcsa, mennyire kiborult, amikor két év után szakítottam vele, és mennyire nem értette, miért nem akarok vele többé találkozni. Ő erre nem számított, hajtogatta kétségbeesve. De hát te magad is mondtad, hogy nem tarthat örökké a kapcsolatunk, idéztem gyakran ismételt axiómáját, amivel többször alaposan megsebzett. Igen, igen, de én szeretlek, sírdogálta. Ez a beérkezett, tiszteletteljes ember azt se tudta, kicsoda, és mit akar az élettől. Megsajnáltam. Annyira béna volt, ahogy álltam 22 évesen a gazdagon berendezett nyolcvan négyzetméteres legénylakás közepén, és megértően simogattam egy hajlott derekú, pápaszemes férfi hátát, aki tulajdonképpen az apám lehetne.

Körülbelül egy év múlva Tamással kávézni mentünk. Közben a húgom leérettségizett, én lediplomáztam, a fővárosi ház kertjében várt egy aranyos kis bernáthegyi kölyök. Hamar találtam munkát is. Az életem sínre került. Tamás akkor már vőlegény volt, és régesrég fütyült rám. Azért azt elmesélte, hogy amikor átpártoltam Farkashoz, feldúltságában nem bírta megállni, és odament hozzá az egyetem udvarán. Miért, tanár úr, miért kellett ő magának, kérdezte könnyek között. Farkas vállat vont. Fiatalember, ha az én koromban lenne, higgye el, megértené, válaszolta. Érted, mondta Tamás, képes volt elérni, hogy azt gondoljam, igaza van. Tényleg azt gondoltam. Nagy franc ez a Farkas.

Egyetértettünk.

A tanár úr fél évvel később már egy másik diáktársammal járt, aki annyi idős volt, mint én, amikor összejöttünk. Bár igyekszenek eltitkolni, az egész egyetem tudja. Gondolom, akkor se volt másként, amikor én voltam a hajasbabája.

Lehetséges fizikai tünetek, amikkel a tested a szakításra reagál: