Kamarás Iván: „Apát lehet játszani, de jobb megélni is!”

Borítókép: Kamarás Iván: „Apát lehet játszani, de jobb megélni is!” Forrás: TV2
Kamarás Ivánnal, a hamarosan folytatódó Mintaapák egyik új szereplőjével beszélgettem apaságról, és a sorozatbeli karakteréről, valamint arról, hogy milyen a jó pár hónapnyi karantén után újra forgatni, újra stábtagok között lenni, és újra közönség előtt színpadra lépni.

Meséljen kérem picit a karakteréről, milyen apa, milyen ember a Mintaapák című TV2-es sorozatban ön által megformált ex-focista Szalay Géza?

Szerintem klasszikus családapa, akinek a személyében sokan magunkra ismerhetünk. De az is igaz, hogy Gézában több az önérzet és sokkal több az ego, mint az érzelmi intelligencia. Még ha hadakozunk is ellene, sokunkban felismerhető, megtalálható mindez. Mindemellett fontosak számára a gyerekei, a családja, de a barátai is – igazi központi figura. Mondhatni keresztapa szerepben tetszeleg.

Magára is ráismer néha a karakterben?

Igen, abszolút. Magamat is klasszikus családapának gondolom.

És ha azt mondom: apaság, mi az a három szó vagy gondolat, ami rögtön az eszébe jut?

Huhh, ez nem egyszerű. De az egyik mindenképp az, hogy nem lehet tanulni. A másik, hogy nem mindig a leghálásabb szerep. A harmadik pedig, örök törvény, és nagyon igaz, ami ott motoszkál állandóan az emberben, hogy...

olyan, mintha saját magunk lennénk, mintha magunkat nevelnék, különböző periódusokban látjuk viszont magunkat a gyerekeinkben.

Emlékszem gyermekkoromban, ha rosszalkodtam, a szüleim azt mondták: jól jegyezzem meg, mert ugyanezt fogom visszakapni a gyerekeimtől. Bár az én gyermekeim még picik, úgyhogy kicsiben, de látom, hogy tényleg így van.

Igen, ez igaz. Én is látom a gyerekeimben magamat, és nekem is visszacsengenek apám szavai. De ez így van rendjén.

Ennek fényében mit felelne, ha azt kérdezném, hogy mi a legszebb és mi a legnehezebb dolog az apaságban?

Azt, hogy...

az apaságban mindig vannak nehézségek, de pont ez benne a legszebb.

Folyamatosan újabb kihívásokat kapunk, ugyanúgy, mint ahogy az életben is. Úgy tudunk nekik segíteni, hogy néha nem tudunk segíteni. Tanácsokat tudunk adni, megoldani helyettük viszont nem tudunk semmit. A tanácsot meg persze nem fogadják meg. De hát legyünk őszinték: mi se fogadtuk meg.

Az ön gyermekei már nagyok, szinte felnőttek, a sorozatban viszont a legkisebb fia még óvodás. Milyen érzés volt visszaugrani az időben és picit újra kisgyermekes apának lenni? Olyan ez, mint a biciklizés, tényleg nem lehet elfelejteni?

Nem lehet elfelejteni. Ha már volt az embernek annyi idős gyereke, akkor könnyen vissza tud rá emlékezni, vissza tudja magát helyezni abba az időbe. Ebben az esetben viszont úgy gondolom, hogy apát lehet játszani, de jobb azt megélni is!

Milyen volt újra dolgozni, újra forgatni a Covid után?

Dolgozni végig dolgoztam ez alatt az időszak alatt is, bár többnyire otthon. Készültem az Egy fess pesti este koncertünk nyári turnéjára, bízva abban, hogy megtarthatjuk. Online próbáltunk a zenekarral, ami eleinte inkább vicces volt, mint hatékony. De aztán belerázódtunk és több új dalt is bepróbáltunk: az Engem nem lehet elfejteni és a Felmegyek hozzád vasárnap délben is bekerült a repertoárba. Persze a régi nagy kedvencek is maradtak: a Villa Negra, az Odavagyok magáért, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma nem maradhatnak ki. Kicsit leporoltuk a dalokat, egy csodás zenekar kísér, ha be kell sorolni a stílust, akkor leginkább a Budapest Bár és Hot Jazz Band hasonlít rá leginkább. Pár napja volt a karantén utáni első nagykoncertünk a Városmajorban, 850 ember előtt, hát az valami isteni érzés volt! Na ez már nagyon hiányzott! Most indulunk Szigetvárra, aztán jön Balatonakarattya, majd Zsámbék, alig várjuk.

Kamarás Iván fondolatai után JÖJJENEK Ryan Reynolds - vicces - mondásai az apaságról!