Van ugyebár a retró csiga, jobb híján hívjuk így, a kenyérboltokban adták, semmi nem tudott vele konkurálni, sem a friss kifli, sem a mákos patkó. A csigaevésnek pedig rituáléi vannak… Kézzel pár centis darabokat tépve halad az ember a közepe felé a csigalabirintusban, mígnem aztán eljut a „belső körbe”. Tehát a tudományos csigaevés tele van szimbólumokkal. A türelmetlenek persze a közepével kezdik, ami nem éppen sportszerű dolog, hiszen az az „aranylövés” a jutalom, arra fut ki a rituálé. A bolti csigák sem egyformák, ugyebár van a leveles tésztás és a kelt tésztás verzió, sőt létezik a mirelit csiga is, ízlés dolga. Én a feleségem kakaós csigáját szeretem a legjobban, ami egy könnyedén, fél óra alatt elkészíthető kis csoda. Ez eltér a két iskolától (a leveles és a kelt tésztás), a miénkben a túró a titkos összetevő, amit egyáltalán nem érzünk, azután, hogy elkészült a remeklés.

Akkor meg mivégre a túró? Főleg azért jó, mert a finomság másnap is puha, friss marad, ami elengedhetetlen a csiga élvezetében. A száraz csigát már csak egy bögre kakaó mentheti meg, amibe belemártogatjuk. Ráadásul túróval gyorsan el is készül, nincs szükség kelesztési időre, nem is kell hosszan gyúrni, gyorsan összeáll a massza. És ami a legfontosabb: élesztő sem kell hozzá, ami a koronavírus-járvány idején amúgy is luxuscikk. És ott van a másik csodafegyver, a vaníliás cukor, ezzel lesz igazán sajátos a csigánk. Nemcsak legényfogónak tökéletes, kiváló délutáni desszert is lehet a gyerekeknek.