Vajon hogyan él a kétezres években egy apáca?

judit nővér,apáca,riport,roma,foci,ferences rend Forrás: Éva magazin / Lábady István / labady.com
Magyarországon 2018-ban 99 rendben 1402 szerzetes teljesített szolgálatot, köztük 830 nő. Judit nővérrel beszélgettünk, arról, hogyan él napjainkban egy apáca.

Egyik legnépszerűbb cikkünk most teljes terjedelmében online is olvasható.

Ácsorog a kis stábunk a nyár végi napsütésben a néptelen arlói utcán, a plébánia előtt. Szokjuk a csendet. Túloldalt egy megfakult szépségű, valaha volt nagygazdakúria. Előttünk a Szent Mihály-templom, jobbra a Szent Ferenc Kisnővérei rendháza, egyszerű, kétszintes barna épület, óvón árnyékot vetnek rá a fák. Hátrébb szomorúfűz őrzi a rét bejáratát, a horizontot a Csahó-hegy vonalai cakkozzák. Budapest ide két óra, vagy inkább egy fél világ... Kis kék Corsa érkezik, a volán mögött Judit nővér mosolyog, távirányítóval nyitja a kaput, megyünk utána. Én kicsit zavarban, mert vallás nélkül neveltek, nem tudom, illő-e a jó napot? A rendházban kellemes hűs fogad, de a nővér rögtön a teraszra kalauzol.

A napsütésben barna habitusok száradnak egy kötélen, akad köztük szoknya is – ez az új nyári viselet a rendben, barna inggel –, kicsit szellősebb a szokásos apácaruhánál. „De szerintem ez a régi a csinosabb szabású” – mutat végig Judit a habitusán. Saját mentaszörppel kínál, és kuncogva aláveti magát a minimalista sminkelésnek, amit a címlapfotóra muszáj... Viccesen fintorog, meg-megrebben az ecset érintésétől. A szempillaspirálnál úgy látszik, már szívesen visszavonulót fújna. Huncut mosolya kifényesedik, amikor mesélni kezdi, hogyan hagyta maga mögött a világi életét.

apáca,hit,vallás
Forrás: Éva magazin/Lábady István
Judit nővér

„Burokban nőttem fel, nagyon jó emberek között... olyan budai úrilányként (nevet). Apukám református, anyukám katolikus, neki fontos volt a hite. Ökumenikus általános iskola után katolikus gimnáziumban érettségiztem. Gyerekkoromtól egy erősen összetartó keresztény közösségbe jártam, ami egy fantasztikus pap köré szerveződött. Az lett a vágyam, hogy angol- és hittantanár legyek. Mindig nagyon családcentrikusan gondolkoztam, talán ezért is piszkált annyira a papi cölibátus témája, a szüzesség kérdése. Beszélgettem papokkal, szerzetesekkel, de valahogy nem győztek meg, hogy ennek mi az értelme. És a hittudományi karon ott volt az a sokszor visszatérő rész a Szentírásban, hogy jöjj, kövess engem, meg hagyd el apád, anyád... Aki engem követ, az százszor annyit kap majd. Berzenkedtem, hogy akkor most mindannyiunknak el kéne menni papnak és szerzetesnek?

apáca,hit,pap,modern apáca,interjú
Forrás: Éva magazin/Lábady István
Judit nővér
Normális-e úgy élni, hogy nincs párod? Nem bánod-e meg? Nem bánod-e meg, amikor a másik gyerekei ott szaladgálnak? Nem derül-e ki, hogy csak mi, emberek találtuk ki, hogy felajánljuk az Istennek ezt a magányos szolgálatot, miközben ő ezt nem is kéri?

Kamaszként ezek a kérdések nagyon foglalkoztattak. Aztán 2007 karácsonyán ültem a vasárnapi misén abban a kis templomban, ahová jártunk. Egyszer csak belül azt mondta egy hang, hogy neked nem a hagyományos család lesz az utad, hanem valami más. Megdöbbentő, isteni élmény volt ez, de nem ijedelmet váltott ki, hanem bizonyosságot. A félelmeimet, kétségeimet mintha elvágták volna. Annyira egyértelmű volt, hogy ezt nem én találtam ki, tehát csak Istentől lehet. Mondtam anyukámnak, mi történt. – Jól van, kislányom, majd elmúlik.”

„Teltek-múltak a hetek, örvendeztem, hogy szólt hozzám az Isten. Ám akkor még jött egy második felvonás.

Az a naiv ötletem támadt ugyanis, hogy oké, uram, azt mondtad, nem lesz saját családom. De mi lenne, ha jönne egy hasonló fiatalember, aki szintén nagy lelkesedéssel akar téged szolgálni, és együtt munkálkodhatnánk, de nem lennének saját gyerekeink. Mégse lennék egyedül.

Az Úr válasza 2008. január 5-én, egy nagy ünnepi misén érkezett meg, Esztergomban. Ott szólalt meg bennem Jézus, hogy ne keress mást... Én teszlek boldoggá. Körülöttem a misével olyan eljegyzés fílingje volt az egésznek, és hirtelen hatalmas szerelem ébredt bennem.

Ott volt mellette azért még a méltánytalanság érzése is, hogy ki vagyok én? Nem imádkoztam többet, mint máskor, nem csináltam semmi extrát. Ám a kirobbanó, óriási öröm, meg boldogság, meg szerelem érzése hónapokig intenzíven kísért. A villamoson utazva elfelejtettem jegyet lyukasztani, és amikor jött az ellenőr, hogy megbüntessen, egy néni rászólt: hagyja békén, nem látja, hogy szerelmes? Ennyire sütött rólam. Ennek már 11 éve, azóta is itt van ez a bizonyosságérzet, hogy szenvedélyesen szeretve vagyok, és ez az én utam.”

A szentek közül Judit nővér kedvence Szent Ferenc lett, tetszett neki a puritánsága, szelídsége, de legfőképp az a hite, hogy az egyetlen „regula” a szeretet. Ráguglizott a ferences női közösségekre a neten. Elment egy nyílt napra, belecsöppent egy gitáros szentségimádásba, és rögtön otthon érezte magát. Amikor valakiben megszületik a döntés, hogy szerzetesi szolgálatot vállal, elkezdi végigjárni a választott rend házait. Mindenhol eltölt egy-egy hetet. Következik egy vagy két év, amit a jelölt még civil ruhában tölt valamelyik házban. Ez a szakasz a noviciátussá avatással fejeződik be, kezdetét veszi a két év szerzetesi próbaidő, immár a habitusban (ami a ferenceseknél barna ruha, fehér gallérral) és fehér fátyolban. Ekkor kapja meg a novícia a szerzetesi nevét. Az első év csendes visszavonultságban telik, internet és telefon nélkül, sok lelkigyakorlattal. A második már az apostoli év, amikor bele lehet kóstolni a rendtársak tevékenységébe, elgondolkozni, kinek milyen feladat lenne testhezálló. Az első fogadalom egy évre szól, elkötelezettségvállalást jelent a tisztaságra, szegénységre, engedelmességre. Ekkor cserélik a fehér fátylat kékre.
A juniorátus maximum hatéves lehet, a fogadalmat minden évben megújítják. A közösség és a junior szerzetes együtt dönt arról, mikor érkezik el az ideje az örökfogadalomnak, a szerzetesi „házasságra lépésnek”.

„Szívesen jöttem Arlóra. Nagy hasznát veszem, hogy elvégeztem a játék- és szabadidő-szervező tanár szakot is, mert ilyen programokkal lehet megszólítani a gyerekeket, meg jó ez drogprevenciónak is. Ezen a vidéken az unalom a métely. Meggyőződésem, hogy az alkohollal, szexszel, droggal egy hiányt próbálnak betölteni, de még csak nem is tudnak róla.

Az állandó elégedetlenségérzésüket igyekszem játékkal oldani, és persze próbálkozom megkínálni őket azzal, hogy van Valaki, aki ezt a bennük lévő űrt be tudja tölteni. Nyilván nem az a reakció, hogy jé, tényleg? Leteszem a szert! Csak sok-sok év szeretgetéssel lehet gyógyítgatni az ő sérüléseiket. Nagy sikerekre nem szabad számítani, bár néha akad az is. Van, akiből pap lett, a másik meg nem ment bele a függőségbe... de a többség semmilyen vagy csak apró változásokat mutat. A minimumok minimumja, amit mindenképp át akarok adni, hogy amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd a másikkal. Ne verd meg, ne csúfold ki, ne bántsd. Szépen beszélj. Az, hogy szerzetes vagyok, Isten embere, szolgája, ad egy olyan minimális... nem, a tekintély nem jó szó... egy kis tiszteletet. A közös játékkal hamar lehet építeni a kapcsolatot, de olyat kell játszani, amit ők szeretnek. Ez amolyan indirekt evangelizáció. És szeretni kell őket akkor is, ha épp azt vágják a fejemhez, hogy: »nővér, maga nem szeret engem«. Ha fáj is, túllépek a sérelmeimen. De olyan is volt, aki azt mondta, hogy Judit nővér az »esélyt adó«... Mert akit már rég kirúgtak volna százszor mindenhonnan, én azzal is próbálkozom.”

A Szent Ferenc Kisnővérei rend arlói házában Judit nővérnek még négy szerzetestársa él, Dóra nővér, Rita nővér, a már nyugdíjas Anna nővér, és vezetőjük, Márta nővér. Mind más-más szolgálatot látnak el, van, aki idősek áldoztatásával foglalkozik, vagy plébániák zarándoklatainak szervezésével, más az ózdi hontalanoknak tart csoportfoglalkozásokat... Évente egy hét lelkigyakorlattal telik, és egy hét a rendes szabadság is, amikor mindenki hazautazhat a családjához, vagy civil programot szervezhet. A környékbelieket a szerzetesek az Elfogadlak Alapítványon keresztül érik el, ahol kézműveskedéssel, játékokkal, sporttal, iskola utáni együtt tanulással, lelki napokkal, önismereti és drogprevenciós alkalmakkal várják az érdeklődőket.

Judit nővér kedvence minden program közül a filmklub, ami aztán komolyabb beszélgetésekre is lehetőséget ad.

apáca,hit,vallás
Forrás: Éva magazin/Lábady István
Judit nővér

A falunak azon a végén járunk, ahol egyre több a pucér zsalukőből épült ház. Gyerekek bukkannak fel itt is, ott is, az egyik légycsapóval integet utánunk, egy csoport a kerítés tövében ücsörög, mindenkinek borotvával felnyírt oldalt a frizurája, csodaszép szénfekete haját ide-oda dobáló lány sétál el előttük, bogárszemű roma fiú előzi meg bringával. A kedvünkért a nővér körbejárja a falut, és minden szóba jöhető portára beszól, hogy háromkor meccs lesz a pályán. A nehezebben megszólítható helyi fiúknak ugyanis focimeccseket is szervez, a játék a közért melletti betonpályán folyik.
A nővér hozza a hálót, a labdát, a jutalom csokikat, a kis agyagérmeket, és most éppen az adományba kapott mezeket, térdzoknikat is. Lassan szállingóznak a fiúk a közért elé. Bíró nincs, ez amolyan organikus szabályrendszerű versengés, de van élő eredményjelző tábla, kisfiú, kezében a házilag készített lapozható „kijelzővel”. A szurkolók őrületesen felrázott kólákkal spannolják magukat, és válogatás nélkül bekiabálnak mindent, ami csak eszükbe jut. Hajrá, Szulejmán, hajrá, Herkules, csőtészta uborkával, csalamádé egy fazékkal, hova rúgod azt a labdát, Judit nővér, adjál neki egy paplevest!

Ülünk egy-egy hintán a téren Judittal, mindjárt mennie kell, mert estére a nővérek beautóznak Miskolcra Pál Feri-előadást hallgatni. Még van kérdésem sok, de a legjobban az érdekel, mit tanult itt a világról, mit adott hozzá a szolgálat a tudásához? „Mondtam az elején: burokban nevelkedtem. És az itt nincs! Van helyette kiszolgáltatottság, szegénység, bűn meg baj, nagy fájdalmak, nagy keresztek. A nagybetűs élettel találkoztam. Ez megváltoztatta a korábbi elképzelésemet arról, mi a jó, mi a rossz. Hogy csak így vagy úgy lehet csinálni a dolgokat, különben baj lesz. Azelőtt testközelből sose ismertem olyanokat, akik nem hisznek. Egymás tiszteletéhez éppenséggel nem is feltétlenül kell vallásos meggyőződés, de azt tapasztalom, hogy ha itt vitára kerül a sor, akkor családok támadnak egymásnak, amiből örihari lesz. Mi meg ha százszor is elutasítanak, újra és újra szóba állunk velük. Azért adunk mindig újabb esélyt, mert hiszünk a másikban lévő jóban. Ami kiszeretgethető belőle. Lehet, hogy csúnyán viselkedik, csúnyán beszél, kígyót, békát kiabál ránk, de az a rosszabbik énjéből jött, és hiszek benne, hogy ott van benne a jobbik énje is.”

Nyilván nem az a reakció, hogy jé, tényleg? Leteszem a szert! Csak sok-sok év szeretgetéssel lehet gyógyítgatni az ő sérüléseiket.

Nagy sikerekre nem szabad számítani, bár néha akad az is. Van, akiből pap lett, a másik meg nem ment bele a függőségbe... de a többség semmilyen vagy csak apró változásokat mutat. A minimumok minimumja, amit mindenképp át akarok adni, hogy amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd a másikkal. Ne verd meg, ne csúfold ki, ne bántsd. Szépen beszélj. Az, hogy szerzetes vagyok, Isten embere, szolgája, ad egy olyan minimális... nem, a tekintély nem jó szó... egy kis tiszteletet. A közös játékkal hamar lehet építeni a kapcsolatot, de olyat kell játszani, amit ők szeretnek. Ez amolyan indirekt evangelizáció. És szeretni kell őket akkor is, ha épp azt vágják a fejemhez, hogy: »nővér, maga nem szeret engem«. Ha fáj is, túllépek a sérelmeimen.”

hit,apáca,vallás
Forrás: Éva magazin/Lábady István
Judit nővér

Judit nővér kérésére:

Kalandvágyó, kihíváskereső önkéntesek jelentkezhetnek rövidebb-hosszabb időre az Elfogadlak Alapítvány munkatársának Arlóba, ahol szállást, ellátást biztosítanak számukra, és bekapcsolódhatnak a gyerekeknek szóló szabadidős programok szervezésébe.

Web: elfogadlakalapitvany.wixsite.com/arlo

E-mail: elfogadlakalapitvany2003@gmail.com