Az introvertáltak karanténos időkben jobban érzik magukat, mint valaha – de tényleg így van-e ez?

introvertált,karantén Forrás: Getty Images
Van, aki jobban bírja a karanténban töltött heteket, van, aki nem. Egyeseknek hiányoznak a nagy bulik, a focimeccsek, mások eddig is megvoltak nélkülük. Lehet-e összefüggés az introvertált, illetve extravertált személyiségvonásokkal? Pszichológus szakvéleményét kérdeztük.

Klasszikus introvertált vagyok, mégis a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet első napjaiban azt tippeltem, hogy körülbelül két hét múlva meg fogok kattanni. De most, egy hónap elteltével egyelőre egész jól bírom. Rendszeresen csetelek, bonyolódom skype-on munkahelyi értekezletekbe, családi ebédeken és születésnapi bulikon veszek részt, a legtöbb ismerősömmel intenzívebb kapcsolatban vagyok, mint korábban.

Ugyanakkor a társaságkedvelőbb, kevésbé zárkózott ismerőseim kifejezetten rosszul viselik ezt az időszakot; hiányoznak nekik az éttermek, a haverok, a nyüzsgés. Kíváncsi voltam, tényleg előnyben vannak-e az introvertáltak ebben a karanténidőszakban; tényleg tanulhatnak-e tőlük az extravertáltabbak? Na persze ez nem ilyen egyszerű, mert a pszichológusok is hangsúlyozzák, hogy nincs introvertált vagy extravertált skatulya. – Ez egy spektrum – erősíti meg korábbi ismereteimet Rolyák Gyöngyi klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta –, és az elhelyezkedésünk a spektrumon különböző külső vagy belső körülmények hatására elmozdulhat. – A pszichológus még hozzáfűzi, hogy:

A spektrum introvertált részében lévők a tapasztalatok szerint jobban viselik a járvány miatti korlátozásokat, a home office tevékenységet, mert ez a számukra vágyott, illetve az otthonos komfortzónában van. Ők a munkájuk elvégzése, sokszor a lakáson belül is űzhető hobbijuk, alacsonyabb társasági kapacitásuk miatt jól érzik magukat a négy fal között.

Rolyák Gyöngyi úgy látja, hogy az introverzió nemcsak sokat segít a bezártság elviselésében, de bizonyos elvárások terheit le is veszi az introverzióra hajlamosabb emberek válláról. – A járvány idején elmaradnak a szociális környezet számonkérő, sokszor kritikus visszajelzései, hogy magának való, vagy akár különcnek bélyegzett, hogy nem szívesen megy céges rendezvényekre, csapatépítőkre, nem ebédel a többiekkel, keveset oszt meg magából és kevésbé is érdeklődik mások iránt, vagy akár bűnbakként a csipkedési sor végére kerülve élcelődések középpontjában legyen. Kinek hiányozna mindez?

Az introvertáltak a nagy túlélők

Mi több, a pszichológus szerint az introverzió eleve jobb túlélési, válságkezelési skillekkel jár. – Mintha a genetikájuk, tanult mintáik, szocializációjuk által a sors felkészítette volna az introvertált embereket a legrosszabbra (háborús körülményekre, elzártságra, karanténra stb.), ők igazi túlélők. Zárkózottságuk miatt sok felesleges szociális ingertől, stressztől megvédik magukat, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy erkölcsi, filozófiai kérdéseken ne tudnák stresszelni magukat.

Az extraverzióra hajlamosabb emberek könnyebben hágják át a szabályokat

– Az extravertált emberek viszont inger-, élmény-, kapcsolatkeresők, ők a karantént sokszor élhetik meg börtönnek, mehetnékjük van, s bár racionálisan megértik a korlátozásokat, habitusuk miatt hajlamosabbak bagatellizálni, akár megszegni a szabályokat. Közülük kerülnek ki a fegyelmezetlenebbek a karantén idején – vélekedik Rolyák Gyöngyi.

Mit lehet tanácsolni azoknak, akik nagyon nehezen viselik a bezártságot?

Az aktív erőfeszítés mindig oldja a szorongást, kontrollérzést ad és benne rejlik a fejlődés lehetősége. Vagyis mindig többet segít, ha csinálunk valamit, mint ha nem. – Minél nehezebben viseli valaki a bezártságot, annál fontosabb az idő strukturálása, a napirend, hetirend készítése, az ismétlődő ritmus – hangsúlyozza a pszichológus, és testmozgást, változatos szórakozási lehetőségeket ajánl a filmnézéstől a főzésig. – A kreativitás a krízishelyzet pozitív megoldásává válhat – teszi hozzá, és még az sem feltétlenül szükséges, hogy magasművészeti tevékenységre gondoljunk, mert Rolyák Gyöngyi szerint már az is kreativitást igényel, hogyan egyeztessék össze a családok a gyerekek tanulását a munkával, vásárlással, főzéssel, kapcsolattartással, énidővel.

Ha keresnél még gyógymódokat a szorongásra: