6 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt időszakos böjtölésbe kezdtem

Borítókép: 6 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt időszakos böjtölésbe kezdtem Forrás: Getty Images
Koplalni tilos! De az időszakos böjtölés esetében erről szó sincs. Csak kicsit jobban látja az ember, hogy mettől meddig tart a nap.

Az időszakos böjtölés (Intermittent Fasting – IF) veszélyesen hangzik, pedig valójában mindannyian ezt csináljuk valamilyen lájtos formában: például megvacsorázunk este 8-kor és másnap reggel 7-ig felé se nézünk a konyhának. Vagyis 11 órán át egyáltalán nem eszünk. Az időszakos böjtölés legismertebb formája a 16:8 módszer, amelyben a nap 8 órájában étkezhetünk mondjuk háromszor, a többi tizenhat órában pedig böjtöt tartunk. Ez néhány dietetikus szerint jó hatással van az anyagcserénkre, időt ad a bevitt táplálék feldolgozására és keretet szab az étkezésünknek, vagyis könnyebben odafigyelünk, hogy mit és mennyit eszünk anélkül, hogy bizonyos táplálékfajtákat meg kellene vonnunk magunktól.

A időszakos böjtölés a neve ellenére vonzónak tűnt, a fenntartásaim ellenére gondoltam, kipróbálom magamon. Azt már elsőre tudtam, hogy nem leszek képes egyik pillanatról a másikra átállni a 16 órás böjtökre, ezért hétről hétre szigorítottam: 10 órával kezdtem (9-től 7-ig), aztán átálltam 9 órásra (10-től 7-ig) úgy, hogy ha nagyon éhes voltam késő este, akkor zöldségeket ettem, a harmadik héten maradtak a zöldségek és 10-6 órás időtartamra váltottam… Ennél szigorúbb rezsimet aztán már nem vezettem be.

A fokozatosság bevált, de azért volt egy-két dolog, aminek jobban is utánanézhettem volna, mielőtt belevágtam. Ti ne essetek bele ebbe a hibába, tájékozódjatok és korlátozzátok átgondoltabban az étkezésre szánt időt! A galériából kiderül, hogy mik azok a dolgok, amiket ma már másképp csinálnék (és másképp is csinálok).