Az előző írásomban a transzformáció és az elmúlás is szóba került, mint a Skorpió időszak velejárója. Ha a természetet nézzük, akkor egyértelmű: növények, állatok elmúlnak – még a téli álmot alvók is szimbolikusan egy kis „halálba” mennek. Mi is minden este elhagyjuk az egót, hogy kapcsolódjunk oda, ahonnan érkeztünk.

Az elfojtás, a nem szembe nézés, a szőnyeg alá söprés a lélek halála. Ezek mind-mind rejtett energiák, amelyek fortyognak mélyen bennünk. És az égi aktualitásokat nézzük, akkor a felvállalásnak van itt az ideje.

Hol máshol lenne ez ennyire jelentős, mint a Skorpió minőségben? Itt tudsz a mélyére hatolni a dolgoknak, mélyére hatolni a saját lelkednek, és felszínre hozni, ami már nem termékeny, ami már csak salak. Miért fontos ez? Mert szemben a Bika jegynél a fizikai síkon teremtünk és törekszünk a biztonságra, itt a Skorpióban lelkileg vagyunk termékenyek. Ami nem gyarapszik, az elmúlik és ez így van rendjén.

Amire nincs már szükségünk és fel is ismerjük ezt, csak azt vagyunk képesek elengedni. Az elengedés nem könnyű, de sokszor csak az ego ragaszkodik. Sokszor csak a büszkeségünk tart valamit félholt életben, mert nem szeretjük beismerni, tévedtünk, vesztettünk, hibáztunk, félünk továbblépni vagy félünk, mert nem tudjuk, merre tovább.

Mások legyőzése helyett önmagunk legyőzése, erőink uralása a legnagyobb tett, a legnagyobb belső erő bizonyítéka. Igen, amikor azt mondják a Skorpió minőségre, hogy bosszúálló, akkor az egy alacsony szintű rezgés. Akkor a külvilágból érkező sérelem – ami amúgy tükör – megtorlása arról szól, hogy hisztiből, nyerési vágyból elpusztítom a másikat. És mire jó ez?

Ha tombolni akarsz, akkor tedd meg, de önreflektíven: adj magadnak időt, mondjuk 15 percet, amikor kiadod a dühödet, megfogalmazod, hogy mi bánt. Kiabálj, csapkodj, toporzékolj, ha jól esik, de tedd ezt egyedül. Üvöltsd ki a világba vagy a párnádba a felgyülemlett feszültséget nyugodtan, hisz elfojtani ártalmas, főleg, aki ilyen „torokcsakrás”, mint én is például. Sosem fogok csendesen mérgelődni, bocsi 😊

Szóval 15 perc kettesben a tombolással és kész! Hidd el, utána nem fogsz annyi mindent a másikra borítani. Ez nem lesz soha tökéletes, de fejlődni lehet benne.

Aztán jöhet a gondolkodás, a vizsgálódás: hogy vajon hol voltál te abban a bántó helyzetben?

Hol engedted meg először azt, amit most kaptál a másiktól?

Abban az első szituációban mit kellett volna másképp tenned?

Menj vissza gondolatban és változtasd meg azt a történetet!

Figyeld meg, mi hiányzott akkor neked? A megértés? Szeretet? Egy ölelés?

Add meg az akkori önmagadnak, amit nem kapott meg!

A görög mítoszokat tekintve a Skorpió minőség olümposzi védnöke Árész a harc istene. A harcot ne valami rosszként értelmezzük, hiszen első sorban a belső harcainkat szimbolizálja. A belső feltáratlan energiákat kell legyőzni, ahogy ezt feljebb már kifejtettem.

Árész kapcsán Aphroditét kell még megemlíteni, aki a szívét uralta – szemben a Bika olimposzi védnöke.

Hagyományainkat tekintve a Skorpió a halottak hava, először Mindenszentek (november 1), majd halottak napja (november 2) következik. Gyertyafénnyel segíthetjük az eltávozókat a fénybe visszatalálni. Rafael napja október 24 is ebben a hónapban van. Ő volt a távozók védőszentje, a haldoklók vígasztalója. De gondoljunk arra, hogy a természet halála nem végleges, mint ahogy – hitem szerint – a létezésünk csak a testünket tekintve ér véget. A mag már el van vetve, ami pedig az új termés, az új élet ígéretét hordozza.

Ennek az időszaknak az egyik kiemelkedő napja Márton nap (november 11). Érdekes a története. A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szintén e napon volt az adventi előtti böjtöt megelőző nagy lakoma, ahol az új bor is az asztalra került. Ez a bőséges eszem-iszom biztosította a jó termést az új évben.

Rendeznek ilyenkor lámpás felvonulásokat is, hogy a fény, mint a jóság és a szeretetteljes cselekedetek szimbóluma eljusson mindenkihez.

(Forrás: https://korkep.sk/cikkek/kultura/2017/11/11/marton-napi-hagyomanyok-szokasok/

KÖRKÉP.SK)