Nekem bejön a vörös – Honda CR-V 1.5 Turbo teszt

autóteszt,Honda CR-V 1.5 Turbo Forrás: Honda
Az én kis vörös barátom – ez lett számomra a Honda CR-V a Budapest-Miskolctapolca-Budapest kör végére.

Simulékony autó, nagyon laza élmény vezetni, a fogyasztása pedig alig magasabb, mint a Yarisomé – az 7,3-at eszik százon (autópályán), a CR-V pedig 8,3-at produkált. Csak hát ebben a felállásban az előbbi a nyeszlett Dávid, utóbbi meg a jól megtermett Góliát. Szóval az üzemanyag takarékosság az új Honda SUV nagy erénye és nálam dobogós helyet hoz számára a kategóriájában. Hozzáteszem, több helyen olvastam róla az ellenkezőjét is, szóval lehet, hogy az én vezetési stílusom bizonyult szuper optimálisnak.

Visszatérve a vörösre – a CR-V külsejével kapcsolatban gyakran hangzik el, hogy nem túl izgi, de ezt a gyöngyházas fényű meggypiros példány esetében vitatom. Nekem bejön.

Honda

És rengeteg minden "történik" a karosszérián, sok a kisebb-nagyobb látványelem.

Az összetéveszthetetlen Honda-hűtőmaszk és a harcias elülső lökhárító elszánt külsőt kölcsönöz a SUV-nak, a motorháztető megformázott pereme, a kocsi oldalán megjelenő stíluselemek összképe sportosan elegáns. A 18 colos kerék dísztárcsája engem megpörgetett fidget spinnerre emlékeztet. A CR-V megjelenése arról a megbízhatóságról üzen, ami tényleg a sajátja.

Honda

Az SUV-k többnyire divatterepjárók – vagyis nem igazi négykerékmeghajtásúak (mikor volt kifogása egy nőnek bármi ellen, aminek köze van a divathoz?), ám ettől az én elsőkerekes tesztautómnak még kellően magasan volt a hasa ahhoz, hogy bírja a földutakat. Itthon az CR-V csak 1,5 literes, turbós, benzines változatban rendelhető, de akár összkerékhajtással is, manuális, illetve CVT-váltóval.

Én egy 7 üléses verziót vezettem. Ötből hétülésessé alakítani a kocsit csak pár mozdulat volt, igaz, a plusz két ülés inkább csak a gyerekek számára kényelmes, ám ennél többet más márkák sem tudnak ajánlani.

Az utastér tágas. Tényleg az.

Ez a CR-V előző generációira is jellemző volt, de az új verzió enyhén dönthető hátsó ülései előtt a lábtér még akkor is kényelmes lenne, ha egy NBA játékost hívnánk meg próbakörre, sőt, a fejével sem bökné ki a tetőt.

A lábtér miatt valamivel kisebb lett a csomagtér, a hagyományos modelleknél úgy 30 literrel (azért még így is maradt 461 liter). A hétülésesben persze sokkal többet veszítünk, ott csak 150 liternyi teret tölthettem meg. Persze, ha lehajtjuk a harmadik sor üléseit máris 427 literrel gazdálkodhatunk, a második sort is lehajtva pedig gond nélkül megtömhető a kocsi lapra szerelt svéd bútorral

A belső kialakítás minőségibb, mint a korábbi modelleknél, tetszetősek a fabetét utánzatú műanyag elemek, és elég élethűek. A bőrnek álcázott műanyag viszont lebukós, de a kormány, a váltó és az ülések valóban finom bőrt kaptak.

Nagyon szerettem a műszerfal folytatásává tett váltót, tetszett ez a minifurgon stílusú megoldás. Az átrendezhető konzolrekesz elválasztólapjait lehajtva, a vezető mellett akár egy közepes méretű női kézitáska vagy egy laptop is elfér, ami azért remek, mert én ezeket inkább a bal oldalamra szoktam tömködni, amiért már többször megkaptam, hogy "te tényleg így fogsz vezetni?". Így bizony, kivéve CR-V-t. Na jó, az ajtózsebek viszont lehetnének kicsit nagyobbak is.

A multimédiás rendszer számomra kissé bonyolultnak bizonyult, és végül inkább a saját telefonom kihangosítóját használtam. Utólag tudtam meg, hogy a Sirit kellett volna elindítanom a kapcsolódáshoz. A digitális kijelző csak 7 colos, az érintőképernyő menüjének grafikája túlságosan kis méretű, és vezetés közben nagyobb odafigyelést igényelt volna a pontos használathoz.

Noha nem egy sportszedán, azért a CR-V jól kormányozható és stabilabb mint sok más ilyen hasmagasságú kocsi (egészen addig így éreztem, míg nem léptem oda igazán a gáznak, de itt családi autóról van szó, nem kell vele száguldozni). Állóhelyből picit lomhább volt, de azután már jól gyorsult – ez alatt is azt értem, hogy pont olyan jól, ahogy egy családi autónak kell. Csak a nagyobb gázpedál mozdulatoknál bőg fel a motor, de hát nem kell nagy gázpedál mozdulatokkal provokálni, és kész.

Honda CR-V 1.5 Turbo

Megnéztem néhány külföldi adatot, mit kell tudni a tipikus CR-V vásárlóról:

Csaknem fele-fele a férfi nő arány, a választásnál fontos szempont a moderált fenntartási költség és a megbízhatóság, kevésbé prioritás az erőteljes gyorsulás és a feltűnő külső.

Sorrendbe állítva, nekem ez tetszett legjobban a CR-V-ben:

a vezetési dinamika,

az alacsony fogyasztás,

a külső megjelenése,

a (lehajtott ülésekkel) nagy csomagtér,

a tágas belső tér

és a belső elrendezés.