Kell a gyereknek a korlát

...állítja könyve címében Jan-Uwe Rogge, népszerű német nevelési szakember. Rogge szerint: bár a „mindent szabad” módszerrel nevelő szülő úgy képzeli, korlátlan szabadságot nyújt gyermekének, valójában megszakítja vele a kapcsolatot. A kicsi áttekinthetetlen térbe kerül, elhagyatottnak és magányosnak érzi magát. A következmény: dac, ellenállás, erőszak, izgágaság. „Az ilyen magatartás kétségbeesett tapogatózás valamely biztos pont, iránytű, értelmes cél és emberi kapocs után.” Rogge szerint „éppen a legkisebbeknek van szükségük biztonságérzetre, a szülőktől kapott támaszra, ami a következetesen betartott szabályok, szertartások, korlátok rendszerében válik számukra átélhetővé”. „Egy gyereknek fontos, hogy tudja, meddig lehet elmenni, hogy »meg legyen tartva«, és ezt a szülő tudja elsődlegesen biztosítani” – magyarázza Köhler Kata pszichológus, négygyermekes anya.

Az amerikai Pamela Druckerman, a Nem harap a spenót című könyv szerzője Párizsban nevelte gyermekeit, így a kívülálló szemével látott rá a francia nevelési stílusra. Lenyűgözve tapasztalta, hogy a franciák mennyire a magukénak érzik a minden bizonnyal Rousseau ihlette keret (cadre) eszméjét, aminek a lényege az, hogy bizonyos dolgokban a szülők nagyon szigorúak, viszont szinte minden másban nagyon is engedékenyek. A keret a lehető legkevesebb dolgot érinti, például az evést, az alvást és a tévézési szokásokat. Ezenkívül azonban a gyerek szabadságot és bizalmat élvez. A könyvben példaként említett francia anya megengedi a gyerekének, hogy otthon azt vegyen fel, amit akar – nyári pólót akár télen is. Angyalszárnyat vacsorához. „De ha elmegyünk otthonról, akkor én döntök a ruháról.”

Utálni fog?

Szabályokat felállítani, és aztán tartani magad hozzájuk: végül is egyszerűnek tűnik, nem? Ja, hogy a gyerek tiltakozni fog? Sírni, bömbölni, netán toporzékolni? Lehetséges. Nem bírod elviselni? Vajon miért? Nem gondolod, hogy a közöttetek lévő érzelmi kapocs van olyan erős, hogy elbírja az ilyen feszültséget? Elgondolkodtató Caroline Thompson családterapeuta véleménye: „Ha a szülő személyisége nem bírja el, hogy mások akár utálatot is érezhetnek iránta, akkor nem lesz hajlandó frusztrálni a gyerekét. Ez esetben a gyerek saját zsarnokságának esik áldozatul, egyedül kell megbirkóznia a különböző dolgok iránti vágyódásával. Ha a szülő nincs ott, hogy megállítsa, akkor neki kell korlátoznia vagy szabadon engednie magát, ami sokkal nagyobb szorongást kelt benne.”

Mi a fontos?

„Amikor a gyerekedet a karjánál fogva rántod vissza, mert át akar rohanni az úttesten, biztosan nem óvatoskodsz és nem érdekel, mérges arcot vág-e majd: az életét mentetted meg – mondja Köhler Kata pszichológus. – De ha csak arról van szó, hogy ha este hatkor eszik öt kekszet, akkor nem fog normálisan vacsorázni az egyébként is rossz evő gyereked, az határeset: mérlegeled, megéri-e a dolog a konfliktust.” Ha felismered, hogy ismétlődő mintázatról van szó, és például mindig az édességevés mentén bizonytalanodsz el, akkor érdemes átgondolnod, miért ilyen jelentős számodra ez a téma. Döntsd el: tényleg fontos a kekszkérdés? Ha neked igen (a rendszertelen étkezés összezavarja az emésztését, nem jut elég értékes tápanyaghoz, édességfüggő lesz satöbbi), akkor emeld be a kevés, de szent ügy közé, és tartsd magad az elveidhez.

Miért olyan nehéz nemet mondanod?

Aki gyerekként a következetes szigorúság és a megengedő szeretet kiegyensúlyozott légköre helyett inkább a következetlenül és/vagy ridegen tiltó közeget tapasztalta, lehet, hogy lemásolja a szülői mintát, de abszolút el is utasíthatja azt, hogy a saját gyereke ne élje meg azt a frusztrációt, amit ő jól ismer. Ebből fakadóan nehezére esik nemet mondani. Egyrészt nem akarja tönkretenni kapcsolatát a gyerekével, másrészt nem akar a saját szüleihez hasonlítani. Keresi a jó mintákat, de a személyes tapasztalata ezekről kevés. Lépésről lépésre kell megtanulnia, mi a különbség a hasznos következetesség és az autokrata tiltás között. De bárhogy is nevelkedtél, fontos elfogadnod, hogy nincs tökéletes rendszer. Szent meggyőződésed szerint cselekszel, jót akarsz, és az idő majd visszaigazolja, jól döntöttél-e vagy tévedtél. Csak maradj nyitott a fejlődésre és a változásra. Egy őszinte és szeretetteljes kapcsolatban a legtöbb hiba kijavítható.

Hogyan csináld?

– Ne akkor fogalmazd meg a szabályokat, amikor helyzet van, mert akkor az ideg vezérel, és a gyerek büntetésnek értelmezheti a korlátozást. Egy nyugodt pillanatban, semleges helyzetben beszéljetek a dologról.

– Amikor beszéltek, guggolj le hozzá, nézz a szemébe, érintsd meg. Ezzel az érzelmi biztonságát növeled.

– Kérdezd meg az ő véleményét is. „Nem egészséges, ha egyszerre nagyon sok kekszet eszel. Mit gondolsz, hány kekszet ehet egy kisgyerek ebéd után? Te tízet mondasz? Én egyet. Akkor mit szólnál ahhoz, ha háromnál maradnánk?”

– Azt is mondd el, hogy tartani fogod magad ahhoz, amit megbeszéltek. Legközelebb nem fogsz negyedik kekszet adni neki akkor sem, ha toporzékol.

– Ha legközelebb visítva bömböl a negyedik kekszért, maradj nyugodt, és mondj nemet. Érintéssel, tekintettel biztosítsd a szeretetedről: „elfogadlak, még akkor is, ha így viselkedsz”.

Rugalmasan

És végül: szélsőséges helyzetekben lehetsz magaddal elnéző. Ha iszonyú fáradt vagy, ha beteg és nyűgös a gyerek, ha ez kell ahhoz, hogy el tudjatok végre indulni valahová, add oda azt a negyedik kekszet. Legyen ez az alkalom a kivétel, ami a szabályt erősíti.

Könyvajánló

Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát (Park Könyvkiadó, 2013)

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót (Libri, 2012)

McMenemy Márk: Daddy Cool (Zazie Books, 2016)

Nézd meg ezt a galériát is: