Természetesen teljesen más egy ovis korú gyerekkel elbeszélgetni arról, hogy milyen napja volt, mint egy kis tinédzserrel. Én általában iskolás koromban vacsi környékén kezdtem el mesélni milyen napom volt, akkor megeredt a nyelvem a szüleimnek csak türelmesen ki kellett várni ezt a pontot. Előtte a 'mi volt az ebéd' kérdésre válaszoltam csak.

A saját gyerekeimmel az a módszerem, hogy este már esti mese és minden esti rutinunk után, mesélek nekik a kisfiúkról és a napjukról. Mivel fiaim vannak így mindig a kisfiúról szól a mese, akik ő maguk és mesélem milyen napjuk volt az óvodában. Egészen a felébredéstől kezdve végig mesélem mi történt velük, kikkel játszottak az oviban, ki mellett ültek, hányan voltak stb. Természetesen nem bírják ki, hogy ne javítsanak ki mesélés közben és a folytonos helyesbítések során szépen kirajzolódik az, hogy milyen volt az aznapjuk. Nálunk ez egy nagyon jól bevált módszer és 100%—os arányban működik is, hiszen boldogan mesélik a mesébe bele, hogy igazából mi is történt velük.

Ahogy írtam természetesen minél nagyobbak a gyerekek, annál nehezebb kiszedni belőlük, hogy mi is történt velük aznap, milyen napjuk volt. Én úgy gondolom, hogy már kicsi korban ki kell alakítani ehhez a rutint, ha nem szeretnénk, hogy tini korban tovább távolodjanak tőlünk. Erre jó gyakorlat ha például mindenki a vacsoraasztalnál elmeséli, hogy aznap mi tetszett neki a legjobban, legkevésbé vagy akár azt, mi alakulhatott volna másképpen. Ezt is szoktuk gyakorolni, de mivel a fiaim még csak 3 és 5 évesek ezért a mesés verzió találóbb a mi életünkben.

Azonban elengedhetetlen részei annak, hogy a gyerekeink meséljenek a napjaikról a következők:

KEZDJÉTEK MINÉL KORÁBBAN: ahogy már írtam, minél hamarabb vezetitek be a családotokba a mesélés kultúráját, annál természetesebb lesz nagyobb korukban is, hogy megbeszélitek vagy megbeszélhetitek, amennyiben igényük van rá a napjukat.

LEGYETEK TÜRELMESEK: mindenki ismeri a saját gyerekét és tudja, hogy nem feltétlen az egyből kérdeződködés a célravezető út. Van, hogy érdemes más tevékenységbe fogni, kicsit elvinni a figyelmét és a nap folyamán később visszatérni a témára.

LEGYETEK LAZÁK: van, hogy egy bolondos kérdés vagy történet kizökkenti a gyerekeket és nevetgélni kezdenek, kijavítanak minket, amivel már meg is tudjuk a választ az adott kérdésünkre.

LEGYETEK RAVASZOK: tanácsot, segítséget kérni is lehet a gyerekektől és van, hogy erre fel kezdik el mesélni azt, ami velük történt.

ÉREZZÉK, HOGY SZÁMÍT A SZAVUK: és a legfontosabb, amikor eljön a pillanat, hogy mesélni kezdenek figyeljetek rájuk. Nincs telefonnyomkodás, tv nézés vagy bármi, akkor csak ők kell, hogy számítsanak, a szemkontaktus, bólogatás és az, hogy tudják biztonságban vannak a szavaik nálatok és számít az, hogy mit mesélnek.

Természetesen egyik nap sem fekete vagy fehér és lesz, amikor szívesebben mesélnek míg máskor szűkszavúak. Ezeket is türelemmel kell átvészelni, mert ilyen pillanatokban minél többet kérdezünk, annál kevésbé fognak válaszolni nekünk. A tiszta és nyílt kommunikáció az alapja a gyerek szülő kapcsolatnak és ne feledjétek a gyerekeket egyenlőként kezelni, mert megérzik a tiszteletet és az értő figyelmet.

Ha pedig úgy érzed kimerültek szülői tartalékaid, nézegesd meg galériánkat, amibe Vekerdy Tamás néhány gondolatát gyűjtöttük össze.