A gyereknevelésben az elsőszámú elvünk az, hogy a gyerek nem hülye, csak kisebb, mint mi. Szóval minden nagyobb lépcsőfokot pl.: külön szobában alvás, amikor addig közöttünk aludt, gyakorlatilag közösen, megbeszélve elmagyarázva oldottunk meg. Nem erőszakkal, nem sírni hagyással hanem szépen felnőttesen, a maga módján. Ezért is estek a kis anyai szívemnek rosszul a megjegyzések, hogy amik azt taglalták, hogy hogyan is kellene a gyereket hagyni bepisilni, amitől majd megtanulja, hogyan legyen szobatiszta. Ez számomra egyenlő azzal, hogy alázzuk meg és akkor majd tanul belőle. Teljesen ellene megy az elveimnek.

Igen ám, de akkor mégis hogy?

Sokat olvastam, kutattam a témában, hogy miként alakul ki a gyerekekben ez a szobatisztaság dolog. És több fronton arra a megoldásra jutottam, hogy egyszerűen egyszer csak megérnek rá. Az idegrendszerének, a tudatosításnak és utána a visszatartásnak mind-mind idő kell. Ez egy többlépcsős, nagyon érzékeny folyamat, amit az erőszakos tanítás több fronton keresztbevághat. Ezt a pillanatot csak meg kell várni türelmesen.

Természetesen leírva ez olyan jól hangzik és én sem gondoltam, hogy ha eljön a pillanat, akkor ez tényleg így fog menni. Ezért berendeltem mindenféle nyitogatós, izgalmas könyvet a szobatisztaságról és a biliről. Vettem szép alsónadrágokat, bilit. Matricákat, füzetet. A jutalmazáshoz. De gyakorlatilag azonkívül, hogy tudomásul vette fiam a tárgyak létezését, különösebb érdeklődést nem mutatott feléjük.

És egy szép márciusi napon ( a karantén csendes bezártságában), az én éppenhogy 3 éves elmúlt fiam kimondta a bűvös mondatot:

És akkor én, a büszke mami kihúztam a fiókot, elővettem az élérehajtogatott ini-mini boxeralsót és ráadtam a fiamra. Tudtam, hogy most jött el a pillanat, amiből a kezdeti kudarcok mellett sem hátrálhatok ki. És így is lett. Az első nap mind a 3 boxert elhasználtuk. A második nap csak egyet. És azóta folyamatosan nő a balesetmentes napok száma.

Természetesen tudom, hogy ez nem mindenkinél ilyen zökkenőmentes. És tudom, hogy az élet egyéb aspektusai is nagyon nagy hatással vannak pszichésen a gyerekekre és bármilyen szorongás vagy probléma egyből a szobatisztaságon vagy ürítésen mutatkozik. Szerencsések vagyunk, hogy úgy álltak pont a csillagok, hogy amikor kisfiam jelezte mit szeretne, sikerült is véghezvinni. Nekem ebből a legnagyobb tanulság ( már megint), hogy bízzak a kis pici emberekben, mert ők a legnagyobb ösztönlények a világon. Tudják, mikor mit hogyan kell csak picit terelgetni kell őket és kereteket szabni vágyaiknak.

Úgy érzed, hogy a gyermeked mégsem érett meg még a szobatisztaságra? Íme pár erre utaló jel: