Szexmentes I love you – avagy hogyan lesz a fiatalkori szerelemből plátói kapcsolat?

Borítókép: Szexmentes I love you – avagy hogyan lesz a fiatalkori szerelemből plátói kapcsolat? Forrás: needpix.com/Engin_Akyurt
Sári és Tomi csoporttársaim voltak az egyetemen. Aztán Sári maradt tanár, Tomi pedig menő reklámszakember lett. Két gyereket nevelnek. Olyanok, mint egy megvalósult szerelmes sláger. Ők az álompár, az etalon, az igazi szerelem. Csak én tudom, hogy a kapcsolatuk évek óta szexmentes. Hogyan alakul ki az ilyesmi és hova vezet? Bori elmeséli.

„Két összeillő ember”

Sári és Tomi alig voltak húszévesek, mikor találkoztak. Emlékszem rá, mert Tomi volt a legjobb pasi a csoportunkban, de talán az évfolyamon is. Minden csaj vele akart járni, bevallom, én is. Nem mintha olyan jóképű lett volna, mint Brad Pitt vagy olyan elegáns, mint George Clooney. Elsősorban azért volt annyira kapós, mert a tekintetéből melegség áradt és egész lényéből sugárzott a megbízhatóság, az érzékenység, és valami optimista kreativitás. Az ilyesmire buknak az egyetemista csajok.

Sári volt annyira szerencsés, hogy Tomi egyből kiszúrta őt – gyakorlatilag az első ismerkedős csoporttalálkozón. Első látásra Sári pont olyan lány volt, aki illik Tomihoz. Igaz, lehetett volna kissé magasabb, és talán az alakja sem volt tökéletes, ám valahogy olyan vagány, belevaló csajnak tűnt, aki izgalomban tud tartani egy férfit. Még szeptemberben járni kezdtek, és a kapcsolatuk stabilnak bizonyult. Így aztán mi, többiek elkönyvelhettük, hogy a „maradékból” kell partnert találni magunknak.

„Love, love me do”

Úgy lett belőlem Sári legjobb barátnője, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Eleinte Tomi egyik haverjával jártam, sok időt töltöttünk együtt, aztán én szakítottam, ők együtt maradtak, én pedig mindkettejük barátja lettem – Sárinak talán az egyetlen. Nekem mesélt a gyerekkoráról, hogy milyen jól érezte magát a falusi nagymama udvarán játszadozva. Nekem sírta el, hogy milyen szemét volt vele a professzor a pedagógia szigorlaton. Nekem mesélte el, milyen zűrös az otthoni helyzet, hogy nem jön ki az anyjával, és milyen jó, hogy Tomira számíthat.

Pasikról is beszéltünk, de leginkább az én szenvedélyes, olykor romboló, ám rendkívül változatos szerelmi életem volt a téma. Szexről azonban sosem esett szó – ilyesmiről más csajokkal beszélgettünk csak. Sári mindig Tomi emberi kvalitásait dicsérte, és ömlengett, hogy a fiú mennyire rajong érte.

Gyanakodhattam volna, de fiatalok voltunk. Huszonévesen nehéz összerakni a mozaikot, ami negyvenéves korodra magától összeáll. Most már tudom, észre kellett volna vennem: Sári sose mondta, hogy szerelmes Tomiba.

„Köszönet a boldog évekért”

Mindenki kész tényként kezelte, hogy Tomi és Sári az egyetem végeztével össze fognak házasodni. Egyetlen egyszer volt egy kis megingás, egy hétvége erejéig. Tomi kissé kapatosan mással flörtölgetett egy buliban: akkor Sári máshol aludt. Ám a következő hétfőn újra együtt lehetett látni őket – és erről a kilengésről nem beszéltek többet.

Az esküvőn aztán rengeteg családtag volt és csupán néhány barát – leginkább Tomi barátai, meg persze én. És gyakorlatilag a nászút utáni első napon elkezdték az álomcsalád felépítését. Tomi komoly állást kapott a versenyszférában. Talicskával hordta haza a pénzt. Nekik lett először kertes családi házuk medencével, nekik lett először autójuk, és persze nekik lett először gyerekük. Ugyan ritkábban találkoztak a barátaikkal – így velem is –, de ilyenkor mindig ragyogtak, kedvesen évődtek egymással. Sok közös ismerősünk, aki vágyott az ideális családi életre, igencsak irigykedett rájuk. Kikezdhetetlennek, öröknek és talán egy kissé negédesnek tűnt a kapcsolatuk. De lányaik édesek voltak és hát már több, mint 15 éve voltak együtt. Hozzászokhatott mindenki, hogy létezik egy hollywoodi romfilmből kilépett álompár az ismerőseink között.

„Csókszor csók, ez a végzetem”

Nem volt szokatlan, hogy Sári ebédelni hív. Évente háromszor-négyszer elmentünk, ha össze tudtuk szervezni. Bár eltávolodtunk már egymástól, azért ilyenkor sokat beszélgettünk. A múltról, a szép családjáról, a munkáról és szokás szerint az én szerelmi életemről. Egy évvel ezelőtt azonban Sári különösen rámenős volt, folyton rám írt, még fel is hívott, hogy mihamarabb időpontot találjunk. Éreztem, mondani akar valamit. Még azt is kifundáltam, hogy mit: új házba költöznek Tomival. Sőt. Külföldre költöznek, mert Tomi ott kapott munkát.

Minden a megszokott menetrend szerint zajlott, csevegéssel kezdtük az estét, de a második Margarita után Sári komolyan rám nézett és azt kérdezte: „Te! Milyen gyakran szoktak szexelni a párok a mi korunkban?” Egy 43 éves nő kérdezett tőlem ilyet, akit csaknem huszonöt éve ismertem, és akivel sosem beszéltem ilyesmiről. Nem csoda, hogy a meglepetéstől meg sem tudtam szólalni. „Csak mert, tudod, mi Tomival az elmúlt négy és fél évben csak egyszer feküdtünk le… De nem azért, mert szeretője van. És nekem sincs, csak hogy tudd.” Ez volt az a pont, amikor kikértem a következő kör Margaritát.

„Talpam alatt sár és ingovány”

Aznap este amatőr szexuálpszichológussá váltam. Sárival fejenként megittunk vagy öt koktélt és „feltártuk” ennek a lehetetlen helyzetnek az előzményeit. Sári elmesélte, hogy életében csak három férfival volt. 17 évesen „kötelezőből” vesztette el szüzességét egy egyetemistával, hogy a vagányságát bizonyítsa. Aztán jött Tomi, őt egyszer csalta meg, bosszúból, azon a bizonyos problémás hétvégén. Igaz, ez a kilengés élete legszebb szexuális élménye. Tomival ugyanis sose mentek olyan jól a dolgok. Istenien tudnak beszélgetni, viccelődni. Példaértékűen, harmonikusan megy a gyereknevelés. Együtt járnak moziba, színházba. Minden érdekes és kellemes Tomival, csak a szex nem.

Azt is elmondta, szörnyű érzés neki, hogy a szülések után megváltozott a teste, még plasztikai műtétre is gondolt, mert már nem érzi vonzónak magát. Biztosítottam, hogy 35-nek se néz ki, és nagyon csini anyuka. Jó, jó, de, amúgy se ő volt a fő kezdeményező az ágyban, és most, hogy már Tomi sem aktivizálja magát, eltűnt a szex az életükből. Sírva panaszolta el, hogy egyszerűen képtelen eljátszani a MILF-et vagy a kurvát, és lenyűgözni a férjét valami szexi fehérneműben.

Az utolsó korty koktél után, mielőtt kezét a szájára tapasztva kiszaladt a vécébe, még azt is elárulta, hogy kizárólag önkielégítéssel jut el a teljes orgazmusig.

Amíg vártuk a taxit, a meglepetéstől és az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt is akadozva magyaráztam el neki, hogy ha nem akarja elhagyni vagy megcsalni Tomit, akkor sürgősen beszéljen vele, mert ez így nem norma. Igazából huszonöt évvel ezelőtt kellett volna, de talán még most sem késő. Sosem késő – ezt mondtam neki utoljára, mielőtt kiszállt a taxiból.

„A szerelemvonatból nincs kiszállás”

Napokig rajtuk törtem a fejemet. Most már összeállt a mozaik: Sári sokat mesélt az anyja és az apja borzalmas szexuális életéről, arról, hogy menekülni akart otthonról. Természetes – jöttem rá – hogy kiszúrta, majd a vagány csaj imidzsével megkaparintotta a legmegbízhatóbb fiút, akivel családot alapíthatott, és megpróbálhatott egy más mikrobirodalmat felépíteni, mint ahonnan elszökött. Ám úgy látszik, a szenvedély nem jött meg idővel, ahogy a filmekben mondani szokás.

Megállapítottam magamban, hogy annak idején két tapasztalatlan fiatal fejest ugrott egymásba, és lehet, hogy már nem is tudnak azonosulni az akkori szerelmükkel, az akkori döntéseikkel.

Sürgősen párterapeutára van szükségük!

Három hétig tartott, amíg fel mertem hívni Sárit, hogy megosszam vele a felismerésemet. Gyanúsan kedélyes volt a telefonban és sehogy sem akart ráérni, hogy találkozzon velem. De hát meg kell beszélnünk a múltkorit – mondtam én. „Ne aggódj! Leültünk Tomival és mindent elrendeztünk… igen, tényleg. És minden rendben van. Tényleg, hidd el. Boldog vagyok!” Egy ideig még forgatgattam magamban a dolgot, de persze eljött a pillanat, amikor azt mondtam: hát jól van, ez az ő életük.

Ezek után az elmúlt egy évben kétszer találkoztam a párossal. Egyszer, mikor kerti partit rendeztek, egyszer pedig együtt szilvesztereztünk. Mindkétszer nagyobb társaságban voltunk és ők mindkétszer ugyanolyan vidámnak, boldognak, szerelemesnek tűntek, mint az előző két évtizedben. Sárival ezen kívül háromszor-négyszer beszéltünk, üzengettünk. Lájkoltam a posztjait Tomival és szépséges kamasszá serdült lányaival. Az az este a Bálnában és főleg az este témája nem került szóba köztünk. Így jött el a 20 éves évfolyamtalálkozó két héttel ezelőtt.

„Hamvadó cigarettavég”

Az évfolyamtalálkozóra Tomi egyedül jött, Sárinak valamilyen iskolai kötelezettsége volt. De összeállított egy fényképalbumot, amit a volt csoporttársak nézegethetnek, és küldött egy videóüzenetet is, amiben biztosította a jelenlévőket, hogy Tomi mindent elmesél, ami velük történt az elmúlt 20 évben, hiszen ők ketten úgyis egy test, egy lélek.

A buli második felében oldódott a hangulat. Húsz évvel ezelőtti slágerekre táncolt a társaság – mindenki mindenkivel. Épp Tomival lassúztunk kedélyesen, amikor kibújt belőlem a kíváncsiság, és feltettem egy ártatlannak hitt kérdést: Na, és rendbejöttek a dolgaitok Sárival? Tomit villámcsapásként érte ez a kérdés.

„Tudtam, hogy beszélt valakivel, mert egy éve átmenetileg megváltozott. Azt is sejtettem, hogy veled beszélt. Mindig irigyelte, hogy te milyen szabad, belevaló csaj vagy – amilyen ő is lenni akart.” Dehogy akart ő szabad lenni. Családot akart, nem belevalósdit. „Hát lehet, hogy igazad van.” És akkor Tomiból elkezdett ömleni a szó.

Sári fiatalkori vagány álarca mögött egy szeretetéhes kislány lapult, és Tominak imponált, hogy tőle várja a gyöngédséget, kedvességet, biztonságot. Valami azonban hiányzott. Tomi szégyenkezve vallotta be, hogy az egyetem alatt tízszer csalta meg Sárit. Csak az utolsó derült ki, akkor Sári megbocsájtott neki és ő megfogadta, hogy mostantól rendes pasi lesz, mintaférj. És ezt be is tartotta. Mint szülők jól működnek – de mint hitvesek… már a kezdetetekkor is takarékon égő láng végleg ellobbant. „Bárcsak ne lennénk mindketten ilyen rohadtul kulturált, baromira érzékeny emberek. Akkor nem lennénk otthoni barátok, akkor veszekednénk. És akkor kimondhatnánk dolgokat.”

Tomi fátyolos szemekkel, reszketve mondta el, hogy hét hónapja megint nincs semmi szex, pedig ő mindent újra megpróbált. Hogy tudja, hogy Sári maszturbál és ő maga is ezt teszi, mert megcsalni nem lenne tisztességes többé. „Te vagy az egyetlen, aki a kezdetektől ismer minket, ki másnak mondhatnánk el… Mondd, meg, mit csináljak? Mit csináljunk?”

Foghatom a fejem, mert most már ismerem mindkét barátom történetét. És fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Mert nem is az a kérdés, hogyan segítsek nekik, hanem az, hogy miben. Az lenne jobb, ha együtt maradnának? Vagy az, ha megpróbálnának külön utakon járni? Netán elválni?

Mi lesz a vége ennek?

Mik szoktak lenni a szexmentes házasság leggyakoribb okai? Galériánkban összeszedtük!