Hogyan kell helyesen gondozni és metszeni a szedret?
Felhasználási javaslatok
A szeder rendkívül sokoldalú, hiszen nagyon sokféleképpen lehet felhasználni. Nyersen is fogyasztható ez az ízletes gyümölcs, de kiváló alapanyaga a finom süteményeknek. Ezenkívül készíthetünk belőle lekvárt, szörpöt vagy akár gyümölcszselét is. Nyugodtan fagyasztható is a szeder, így nyáron csak előkapva a mélyhűtőből, remek és gyors desszert készíthető belőle.
Az igényes növény
Elég igényes növény, de a CityGreen útmutatásának köszönhetően, kellő felkészültséggel és a növény igényeinek ismeretében bárki nevelhet ízletes szedret a kertjében.
A növény kapható konténeres és szabadgyökerű kiszerelésben is, valamint tüskés és tüske nélküli verzióban. A tüskés fajta kellemetlenül szúrós tud lenni, így családoknak inkább a tüske nélküli típus ajánlott.
A szeder alapvetően a napos, széltől és fagytól védett területeken érzi jól magát, főként a tüske nélküli fajták kifejezetten rosszul tűrik a fagyot. Olyan helyre érdemes ültetni, ahol a föld humuszban gazdag, középkötött, jó vízgazdálkodású, valamint ahol elegendő helye van terjeszkedni, illetve támrendszerről is ajánlott gondoskodni a növény számára.
Bár egy bizonyos mértékig szárazságtűrő, a pangó víz káros a növényre nézve, ugyanis könnyen károsíthatja a növényt gyökerét, valamint a baktériumok is könnyebben megtámadhatják.
A szeder metszése
A bőséges termés érdekében a növényt ajánlott metszeni. Ez két részből áll: az ültetést követő és a termőkori metszésből.
- Ültetés utáni metszés
A szeder elültethető tavasszal és kora ősszel egyaránt. A földbe helyezett csemeték vesszőjét a talajfelszín közelében, 1-2 rügyre érdemes visszavágni. Az első év termése még csupán 1-2 gyenge tősarj lesz, három év múlva azonban már 3-6 erős, akár 5 méter hosszú tősarj lehet az eredmény. Amint az alapi részen észlelhető a fásodás, érdemes támrendszerhez rögzíteni a sarjakat.
- Termőkori metszés
A szüretet követően a letermett vesszőket ki kell metszeni a tőből. Tavasszal ajánlott csupán 3-5 tővesszőt meghagyni, a többit pedig eltávolítani. A meghagyott tővesszőkről pedig a másodrendű elágazásokat is érdemes levágni, különösképpen a gyengébbeket, valamint a talajhoz közelebb esőket. Az erősebb elágazásokból pedig ki kell szemelni 2-3 fejlettebb példányt, és visszavágni egészen odáig, ahol a vastagságuk nagyjából egy ceruzáéhoz hasonló. A metszést követően ez a művelet is a támrendszerhez történő rögzítéssel zárul.