Ez a cikk eredetileg a Gyereklélek 2019 tavaszi számában jelent meg.

Az agyi jutalmazó rendszer normális biokémiai működésének felborulása függőséghez vezet. Orvosi értelemben az számít függőnek, akinek rossz szokása uralja az életét, és súlyos negatív következménnyel jár az életére, kapcsolataira, tanulmányaira vagy munkavégzésére nézve.

Fajtái

• Kémiai addikció: az elfogyasztott kémiai anyagoktól alakul ki függés.
  
  
• Viselkedési függőség: a szenvedélybetegségek másik típusa, amikor valaki egy adott cselekvéshez tér vissza kényszeresen.
  
  
• Mindkét esetben ugyanaz a mechanizmus játszódik le: jutalomértékű élmény éri agyat.

KIPRÓBÁLÁSI FÁZIS

• A szerhasználat vagy tevékenység következtében, az középagyi területeken az idegsejtek nagy mennyiségű dopamint termelnek.
  
  
• A felszabaduló dopamin aktiválja az agy fő jutalomközpontjának is nevezett nucleus accumbenst.
  
  
• Kellemes érzést, boldogságot érzünk. Az agyba (még csak halványan) bevésődik az adott inger és a kellemes érzés kapcsolata.

SÓVÁRGÁSI FÁZIS - belső feszültség jelenik meg, mely egyre erősebb késztetést okoz

Minél többszöri a szerhasználat vagy a tevékenység ismétlése, annál gyakrabban aktiválódik a jutalmazó rendszer az adott inger hatására, és megerősödnek, „beégnek” a neurokémiai folyamatban részt vevő idegi kapcsolatok.

RITUÁLIS FÁZIS

Az állandó ingerlés miatt agy dopaminérzékenysége csökken, egyre intenzívebb impulzus kell ugyanolyan mértékű kellemes érzéshez.

Az utolsó felvonás: A KONTROLLVESZTÉSI FÁZIS

Genetikai örökség és pszichológiai tényezők sebezhetőbbé tehetik az embert a függőséggel szemben. A pszichés megküzdési stratégiák hiánya (tanult tehetetlenség vagy korábbi traumák miatt), illetve a prefrontális réteg gyenge kontrollja hajlamosító tényező. Ezért veszélyeztettebbek a gyerekek: a viselkedésszabályozásért felelős agyi terület csak a kamaszkor végére érik meg.