A népmesék vagy a szerzői mesék azok, amelyek jobban beidézik a karantén metaforáját?

A Kincskereső Meseterápia képviselője vagyok, amely kizárólag eredeti népmesékkel, mítoszokkal dolgozik. A módszer különösen a tündérmesék világára épít, pszichológiai alapú, kidolgozója Dr Antalfai Márta klinikai szakpszichológus. Abból indul ki, hogy a mesék az emberi lélek birodalmába léptetnek be bennünket.

Karantén lehet bármi, Csipkerózsika 100 éves karanténja is. Vannak mesék, amelyek szinte már gyanúsan konkrétak, azaz betegségeket, járványokat idéznek meg, vagy alapvetően klasszikus metaforákra gondolunk, mint Hófehérke törpék közötti élete?

Az eredeti mesék sosem konkrétak. Pont ezért nem érti őket a mai ember. Főleg akkor nem, ha csak agyból akarja megérteni őket. Gyakran tapasztalom a foglalkozásokon is, amelyet főként nőknek szervezek, hogy rengeteg nőnek okoz problémát kapcsolatba lépni az érző vagy az intuitív oldalával. Külön munka az, hogy segítem őket abban, hogy az érzéseikre figyeljenek, mert nagyon meg akarják érteni a racionális oldalukkal, amely a mai nőkben túl erős. Így a mesékkel való foglalkozás önmagában erősíti a saját nőiségüket. A meséket persze sohasem lehet teljes egészében megfejteni, mert nem keresztrejtvények, nem egy megoldásuk van. Nincs is objektív megoldás, mert a mese tükör, és mindenki saját magát pillantja meg bennük. Ez is mindig olyan érdekes, hogy például ugyanaz a motívum mást hív be a különböző embereknél. Mert rólunk is szól a tükörkép, mi tükrözzük vissza. Ezért van az, hogy egy adott motívum eltérő reakciót vált ki az egyes embereknél. Lesz olyan mesehős, akivel az egyik ember teljesen szimpatizál, de lesz, akiből ellenérzést fog kiváltani. Azt is szoktuk mondani, hogy maga a mese is olyan, mint egy lény: kivált érzéseket belőlünk, hatással van ránk.

Akkor a karantén, a szeparáció sem jelenik meg konkrétan…

A karantén inkább szimbolikus formában van jelen a mesékben. És most nem arra gondolok, hogy valaki rabságba kerül, vagy büntetését tölti, hanem azokra a szituációkra, amikor a hős egyszer csak szinte megdermed. Ilyenkor van a történetben egy látszólagos megtorpanás, visszahúzódás a külvilág folyásától. Ez a visszavonulás mindig különleges, egyfajta mélységet, esetleg magasságot képviselő helyszíneken zajlik: a hősök ilyenkor barlangba vonulnak, kútba esnek, üvegkoporsóba, vagy fa tetejére kerülnek. Van olyan hős, akit befalaznak például, de Csipkerózsika simán elalszik az ágyában, majd egyszer csak felébred és ott folyik minden tovább, ahol abbahagyta a hős a történetét. A bezártság alatt a hős saját belső világában jár, ott érlelődik, fejlődik, kincset keres és talál. A kút mélyén például Holle anyó lakik, aki a szolgálat végén egy kapun át kíséri vissza a lányt a falujába. A kapuban aranyeső hullik rá, amely nem más, mint egy égi áldás szimbóluma. A sötét és mély kútban tehát a lány a Fénnyel találkozik, saját Isteni részét is szimbolizáló Holle anyóval. A mesék alapján ilyesmi lehet a bennünket érintő karantén üzenete: befele fordulni, magunkban keresni a megoldást, a fényt, erősíteni az Isteni lélekrészünkkel a kapcsolatot, azaz az Égiekhez kapcsolódni, menedéket keresni a fizikai dimenzión túl, ahol most sötét, nehéz idők járnak.

És Hófehérkén is segít a karantén, azaz a törpék háza…

Hófehérke is tanul a törpékkel való együttlétből, itt a „jószívű lány énje” (Kincskereső meseterápia) fejlődik, megtanul gondoskodni, törődni, szolgálni a hétköznapokban. Az ő karanténja az üvegkoporsóban aktiválódik, itt tulajdonképp egy belső érést szimbolizáló folyamat zajlik, amely a nőiességével van főként kapcsolatban. Nem véletlenül pont egy férfi kelti életre. Az inkubáció során a lány átalakul, nővé válik, jelezve azt, hogy ez egy belső munka is, mert a nővé válásnak számtalan olyan eleme van, amely a külső szem számára láthatatlan. Rengeteg olyan nővel találkozom, akikből hiányzik az igazi nőiesség, nem véletlen, hogy sokakat érint a termékenységi probléma. Beavatási rítusok híján sokkal nehezebb is nővé érni. Ezt a folyamatot régen nemcsak az esküvői szertartás, a menyasszony archetípus megélése segítette, hanem korábban megelőzte egy olyan beavatás is, amelyet mesével kísért a közösség arra kijelölt bölcs asszonya. A fiatal lányokat az első vérzésüket követően egyenként avatták be. Ezeknek a meséknek tehát olyan funkciójuk is volt, amely a különböző életszakaszokból való átlépéseket is segítette.

Mi az, amit még meg lehet tanítani a mesékkel?

Inkább azt kérdezném, hogy mi az amit nem? Főleg ha abból indulunk ki, hogy mesék a lélek nyelvén íródtak, és ha elfogadjuk, hogy a lélek kortalan, akkor a gyerekek is ugyanúgy értik, de főleg érzik a meséket, pedig ugye eredetileg nem is nekik szóltak, hanem felnőtteknek. A felnőttek távolodtak el nagyon a mesék világától, elfelejtették azt a z ősi nyelvet, amin a mesék íródtak. Ebben is segít a meseterápia. Megtanítjuk, emlékeztetjük az embereket erre a nyelvre. Ez mindenkiben ott van. Inkább aha-élmények sorából áll egy meseterápia, mert ez nem valami vadiúj dolog, de újszerűnek tűnik.

A mesék azért születtek, hogy élni tanítsák az embert. Minden emberi létkérdés benne van a mesékben: felnőtté válás, döntés, születés, halál, szerelem, házasság, anyaság és még sok minden más. Végtelen a mesék tárháza, de olyan probléma, létkérdés nincs, amire ne lenne mese. Mert az emberi lélek száz és ezer év alatt sem változik alapvetően ugyanazokat a folyamatokat, állomásokat éljük meg, mint az őseink. Benne van a mesékben a világ működési rendje is, az egységes és kozmikus világkép, az isteni , íratlan törvények. Rengeteg bölcsesség, tapasztalat. Ne felejtsük el, hogy az írásbeliség nem egyidős az emberiséggel, és volt idő amikor csakis a szóban elmondott történetek formájában őrizték a tudást, nem volt mindenki számára hozzáférhető a nyomtatás, a könyvek, nem volt internet sem... Számomra mindig egy csoda, hogy maradt fenn ennyi régi történet? És ami igazán szép: a különböző történetek magjai megtalálhatóak a különböző kultúrákban. Például egyik legismertebb mesénk A só, nos ennek van például indiai változata, de a Világszép Ilonkának is.

Egy-egy mese elmondása után elemezni kell a résztvevőkkel, mintegy rá kell vezetni őket a mese tanulságaira? Vannak erre speciális technikák? Szóval bizonyos szempontból olyan, mint egy irodalomórai elemzés?

A meseterápia nem irodalomóra. A tanulság túl racionális megközelítés. Mi inkább személyes üzeneteket keresünk. A mese által kiváltott érzelmekre fókuszálunk, mindenkit más részlet, motívum érint meg a meséből. Megfigyeljük, hogy mi az ami tetszik, mi az ami pozitívan érint bennünket, és mi az ami nem tetszik, vagy zavar a mesében. Ez mindenkinek más. Ez is mindig érdekes, hogy valaki a csoportból kiemel egy részt, ami neki tetszett, és akkor van olyan résztvevő, aki ezt észre sem vette a mesében. Az is beszédes, hogy mit negligálunk a meséből, hol alszunk el közben, mire nem emlékszünk. És akkor ezzel kezdünk el dolgozni. És akkor azt is megvizsgáljuk, hogy az érzelmeket kiváltó részlet, hogy van jelen a résztvevő életében a mesétől függetlenül. Megéli-e, vagy hiányolja, esetleg vágyik rá? Mindig fejtünk közösen szimbólumokat is, mert így kinyílnak a mese mélyebb rétegei is. Így értelmet nyerhet egy olyan motívum is, mint a csillagmerés a kútból, ami addig olyan értelmetlennek tűnt.

Vannak tematikus foglalkozások is?

Igen, a tematikus foglalkozásokon a meséket egy bizonyos aspektusból vizsgáljuk, például megnézzük mit mutatnak például az anyai szerepről . Anyamesék foglalkozásaimon a babákkal totyogókkal vagyunk együtt, és a mesékből merítünk erőt, bölcsességet az „elég jó” anyává váláshoz. De ugyanígy a Mesebeli feleségek foglalkozásaimon kiemelt szerepet kapnak azok a mesék, amelyek a párkapcsolatot, házasságot helyezik a középpontba. Rengeteg mese szól arról is, hogy mi van a menyegzők után. Válság, krízis, elszakadás, megújulás , egymásra találás egy magasabb szinten.... Ez min mind benne van a mesékben, ahogy a válás is. Erre is van mese...

Egy meseterapeuta írhat is mesét, vagy összemixelhet történeteket, ha az a hatékonyságot növeli?

Olyan gazdag a mesék világa, hogy erre nem feltétlenül van szerintem szükség. Eddig még minden kérdéses helyzetre találtam mesét. Persze nem mondom, hogy ez tilos volna, de minden műmese archaikus motívumokon alapszik és a népmesékből, mítoszokból származik, vissza lehet mindet vezetni őket. Gondoljunk a Harry Potterre!

Melyek azok a legfőbb problémák, amelyekkel a gyerekek és a szüleik szembesülnek a karantén idején, és vannak-e specifikus segítségek?

Azok a népmesék modellezik a helyzetet, amibe kerültünk, ahol a hős lelki értelemben kerül karanténba. Barlangba kerül, kútba esik, befalazzák, üvegkoporsóba kerül, vagy simán elalszik 100 évre, vagy egy fa tetejére kerül, mert egy sárkány elrabolja. Rengeteg ilyen mese van: Holle anyó, Csipkerózsika, Táltos Jankó, Hófehérke, és még sok más... Emellett arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a vírus láthatatlan és rettenetes sárkányként járja a világot és ez emlékeztet bennünket az emberi lét végességére. Rengeteg mese érinti a halandóság témáját. A Halál a népmesékben egy természetes szereplő, nem rettegnek tőle, maximum alkudoznak vele.

Ez az időszak lehetőséget ad arra is, hogy felülvizsgáljuk mi magunk saját életünket. Úgy élünk, ahogy szeretnénk? Minden tálentumunkat felhasználtuk? Megéljük mindazt, amiért megszülettünk? Teljes az életünk? Helyet adunk mindennek, ami értékes nekünk? Fontos, hogy ha egy napon számon kér bennünket a Sors, bátran mondhassuk: teljes volt az életünk. A mesék az összes kérdés vizsgálatánál segítséget nyújthatnak nekünk.

Mesekönyv-ajánló