A vadóc

Amelia Mary Earhart 1897. július 24-én született Amerikában, Kansas Államban. A német felmenőkkel rendelkező kislány szülei városuk megbecsült tagjai voltak, édesapja ügyvéd volt, míg nagyapja szövetségi bíró, így városuk vezető polgárai közé tartoztak. Amelia és húga szabadon éltek, gyerekkorukat a felfedezés és a játék jellemezte. Édesanyjuk szerette volna, ha a lányok az életet valósan megélik és nem csak a konvenciókkal teli világot tapasztalják meg. Amelia igazi fiús lány volt: fára mászott, puskával patkányra vadászott, nagybátyjával pedig még hullámvasút pályát is építettek, melyet saját maga próbált ki egy általuk összetákolt, fából készült kocsival. Az első élménye a sebességgel maradandó nyomot hagyott benne. Egyrészt, mert meglehetősen nagyot zuhant a kocsival a rövidke hullámvasutazás után. Másrészt, mert megérezte a repülés ízét.

Az elszánt nő

Míg Amelia testvére a szófogadó lány volt a családban, addig Amelia a kalandvágyó, az elvárásokat kevésbé toleráló testvér. Az 1900-as évek elején az, hogy őt hagyták olyannak lenni amilyen, ritkaság számba ment. A lányoknak nevelőnőjük volt és otthon tanultak. Amelia nagyon szerette a könyveket, órákat töltött a családi könyvtárban, a könyveket bújva. Apja munkája, majd lakhelyük és anyagi helyzetük megváltozása szorosan köthető Amelia apjának kezdődő alkoholizmusához, amely egyben a lány gyerekkorának végét is jelentette, melyet követően városról városra költöztek a lányok. A tanulást állami iskolákban folytatta. Érdekelte a tudomány, a vegyészet és belső motivációja, a ’nőként való helytállás a világban’ csak még elszántabbá tette. Gyűjtötte és albumba fűzte azokat az újságcikkeket, melyek olyan nőkről szóltak, akik férfias területeken -gépgyártás, reklám, filmrendezés, jog- értek el sikereket. Dolgozott a Vöröskeresztnél ápolóként és a repülés iránti vágya 1920 környékén végre a valóságban is eljuttatta egy pilóta oktatóhoz. 1000 dollárt takarított meg, hogy órákat vehessen Anita „Neta” Snook-tól, a szintén úttörőnek számító női pilótától.

A pilótanő

1920-tól nem volt megállás, Amelia bőrkabátot húzott, rövidre vágatta a haját és a repülés megszállottja lett. Tanulmányait is a műszaki irány felé fordulva folytatta. 1922-ben felállította az első női magassági világrekordot, 14 000 láb magasra vitte gépét. Majd 1928-ban jött az Atlanti-óceán átrepülése, melynél a pontosság kedvéért muszáj megemlíteni, hogy a gépet ekkor még nem ő vezette. Mivel még nem értett a navigációs rendszerekhez, így mint utas tette meg a távot Amerikából az angliai Southamptonig. Saját elmondása szerint is, ő csak egy poggyász volt, olyan, akár egy zsák krumpli. Ám ezt követően továbbtanult, órákat vett, majd megkezdte az egyéni utakat, velük pedig a rekordok döntögetését. 1831-ben 100 km-es sebességrekordot állított fel, 230 kg rakománnyal a fedélzeten. 1932-ben egyedül is átrepülte az Atlanti- óceánt, ezzel elnyerte az "Első nő, aki kétszer repülte át az Atlanti-óceán" címet is. Női transzkontinentális rekordot állított fel: elrepült egyedül Kaliforniából Honoluluig, majd Los Angelesből Mexikóvárosig. Férfiak által felállított sebességrekordokat döntött meg, majd jött 1937, az év, amikor a földkerülési kísérlete kezdetét vette.

Az eltűnt pilótanő és a csontváz a fa alatt

Hosszas felkészülés előzte meg a világkerülő utat. Navigátor társával, Fred Noonant-tal nem aprózták el a megelőző teszteket, a Lockheed Electra 10E gépet kívül-belül megismerték. Tisztában voltak a repülés során adódó éghajlati adottságokkal, és a szélirányok legapróbb részleteit is ismerték. Második nekifutásra sikerült csak megkezdeni a nagy utazást. Az első nekirugaszkodás kudarcba fulladt a gép meghibásodása miatt. A második alkalommal viszont minden működött, egészen a gép eltűnéséig. 1937. július 2-án értek el az út azon szakaszához, amikor Lae szigetéről kellett volna átrepülniük a Howland-szigetekre, ám a gép nem érkezett meg. A rádiójeleket ugyan fogadták a földön, a későbbi vizsgálatok szerint jó jelminőségben, ám a gépnek nyoma veszett. Egyes feltevések szerint Amelia gépéből kifogyott az üzemanyag és a közeli szigetek egyikén próbált leszállni. Mások szerint nem talált szigetet a pilóta, és az óceánba veszett. És persze vannak feltevések, melyek szerint a japánok fogták el őket, amire még egy korai képet is bizonyítékként hoztak fel.

Semmi biztosat nem lehet tudni az eltűnésről. A célállomáshoz közeli szigeten találtak csontváz maradványt, mely egy fa tövében ült, de a méretét vizsgálva, úgy vélték nem Ameliára találtak rá. A rejtély ma sincs megoldva. Számos könyv, dokumentumfilm igyekszik tiszta képet adni a történtekről, de az igazsághoz még senki nem jutott el.