Semmiből felbukkanó alvásprobléma a 2 évesnél és a megoldás

Semmiből felbukkanó alvásprobléma a 2 évesnél és a megoldás
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A kétéves kisfiam nagyon jó alvó. De tényleg. Meg is kaptuk már a férjemmel, hogy milyen jó dolgunk van. Csakhogy pár hete valami megváltozott.

Az egyik szomszéd apukával beszélgettünk a játszótéren, aki megjegyezte, hogy épp egy dupla kávéra vágyik, mert a lányok aznap is fél hatkor rontottak be a hálószobájukba. Persze a férjem büszkén kontrázott és elmondta, hogy mi általában 8-kor kelünk. Erre az apuka megsimogatta a kisfiam fejét: - Ügyes vagy! Így kell ezt csinálni!

Szóval tudjuk jól, hogy el vagyunk kényeztetve alvás ügyben és azért nem is nagyon kérkedünk vele más szülők előtt. (Ez a cikk most kivétel, bocsánat mindenkitől, aki hajnalok hajnalán ébred!)

No de nem így a délutáni alvás! Körülbelül fél évvel ezelőttig a kicsi még láthatóan igényelte a napi 14 óra alvást, így koradélután simán lenyomott 2-2,5 fél óra szundit, este pedig nagyjából gond nélkül el is aludt. Tavasszal azonban a természettel együtt picit ő is elkezdett átalakulni, ugyanis már nem tudtam babakocsiban altatni, és egyszer-egyszer előfordult, hogy valamiért nem is aludt el délután. Nem vagyok az a pánikolós fajta, úgyhogy igyekeztem nem túl nagy feneket keríteni ezeknek az alkalmaknak, inkább csak próbáltam a dolgok mögé nézni, vagyis keresni az okokat.

Egy hónapja azonban mintha új időszámítás vette volna kezdetét: egy héten többször is előfordult, hogy ha megfeszültem sem akart aludni a gyermek.

A védőnővel többször is rekonstruáltuk a folyamatot és szerinte is mindent jól csinálok: szépen ráhangolódunk az alvás-időre, enyhén besötétítek a szobájában, átöltöztetem a pizsamájába, miközben halkan énekelek neki, aztán jön egy mese, majd a tápszer, ha aznap épp kéri még. Ezt a rituálét követné az alvás, aminek hiányában a helyzet leginkább nyűglődéssé fajul, meg persze játékká, ha épp olyan kedve van a fiatalúrnak.

Mi baja lehet ennek a gyereknek?

Fél elaludni? Esetleg szorong? Talán ez a szeparációs szorongás, hogy nem akar nélkülem lenni? – Mert hát mégicsak tudja már, hogy amíg ő alszik, addig én nem vagyok benn a szobájában. Nincs már akkora alvásigénye? Nem, valószínűleg nincs. Kiszámoltam: most nagyjából 10-12 óra teszi őt kipihentté. Játszani akar és túlzottan felpörög ettől? Csomó kérdés fogalmazódott meg bennem és csak néhányra tudtam biztosan a választ.

A félelmet az elsők között ki tudtam zárni, és úgy éreztem, nem is a játékról van itt szó. Úgy találtam, hogy bizonyos külső tényezők nem hagyják nyugodtan pihenni, mégpedig a pár hete tartó durva fogzás és a változékony idő. Utána olvastam és a szeparációs szorongás pár jelét is felismerni véltem a viselkedésében, szóval ez így együtt már épp elég lehet ahhoz, hogy gondot okozzon neki. De akkor mégis mi a frászt csináljak?

Túl vagyunk a fogínygéleken, meg a fájdalomcsillapítókon (persze nem fogok minden nap gyógyszert adni a gyereknek, mert ez azért mégiscsak nonszensz), és folyamatosan próbálok hozzá úgy közeledni, ahogy ő szeretné, hogy oldjam a kis szorongását, ha egyáltalán tényleg erről van szó.

Eljutottunk odáig, hogy majdnem egy teljes hét nem alvás után végre beadta a derekát valamelyik délután. Persze csak 45 percre, de annak is úgy örültem, mint majom a farkának. Azt a napot is jól kielemeztem, hátha okosabb leszek. Aztán újabb pár nap ébrenlét következett, és én úgy éreztem, hogy ez az én kudarcom. Elvonultam a fürdőbe és bőgtem, a drogériába menet ordítottam a kocsiban, hogy kiadjam a mérgemet. Nem a gyerekre voltam dühös, hanem a saját tehetetlenségemre.

Mert az nem lehet, hogy egy ilyen jól alvó gyerek egyszerre ennyire megváltozzon és én ne tudjak érte tenni semmit.

Bevallom, én is baromi fáradt voltam már a sikertelen próbálkozásoktól, meg főleg attól, hogy este 7-ig már egy nyűgös gyerekkel kell végigcsinálnom a napot, egészen addig, amíg fél 8-kor kis túlzással be nem ájul az ágyba. Azért mondom, hogy végigcsinálni, mert azt éreztem, hogy az eddig minőségi idő már inkább a túlélésről kezd szólni mindkettőnknek, meg persze apának is, amikor munka után becsatlakozik a szeánszba.

Aztán egyik este a zuhany alatt sikerült átkereteznem a dolgot: hol is van az én szerepem ebben az egészben? Azon túl, hogy úgy érzem mindent megteszek, mi mást tehetnék még? Hirtelen nem arra kerestem a választ, hogy mit csinálok rosszul, hanem arra, hogy min változtathatnék még. Hiszen lehet, hogy ahogy ő változik, változnak a szokásai is, én pedig jól lemaradtam az egyik kanyarban.

Rájöttem, hogy mi az, amit még megtehetek: ez pedig nem más, mint hogy kitartóan, türelmesen próbálkozom.

Másnap megint végigcsináltam a délutáni fektetős rituálét és amikor ismét egy kiságyban álló babát kaptam alvás helyett, gyorsan reagáltam: szétnyitottam a babakocsit, felöltöztettem a gyereket és elmondtam neki, hogy anya most kicsit tologatni fogja, mert látja, hogy picit azért mégiscsak fáradt. Nem muszáj aludni, de benn kell maradni a kocsiban. 15 perc telt el, és aludt, mint a bunda.

Következő nap a nagyiéknál ebédeltünk, vittük a babakocsit is, hogy ott is tehessek majd egy próbát. Ismét bevált. Másfél óra pihentető alvás. Rákövetkező nap már az ágyában aludt, igaz csak 40 percet, de nem voltam elégedetlen. Elfogadtam, hogy most nincs sztenderd, így az alvásidővel egy darabig tervezni nem tudok, csak az a fontos, hogy aludjon egy keveset, minden más másodlagos.

Meg kellett értenem, hogy ez most egy ilyen időszak: egyszer van alvás, máskor nincs. De legalább az éjszakák nyugodtak és emiatt nem is kezelem ezt problémaként. Inkább feladatként tekintek rá, amit minden nap újra és újra meg kell valahogy oldanom. Ha arra gondolok, hogy nekünk felnőtteknek sincs két egyforma napunk és éjszakánk, akkor hogy várhatnám el ezt egy ilyen kicsi gyerektől? Ha tanácsot kéne adnom hasonló cipőben járó szülőknek, akkor ez az öt rövid gondolat lenne az:

1)) Ne stresszelj rajta, próbálj nyugodt maradni! A gyerek érzi, mennyire vagy kiegyensúlyozott, egy zaklatott szülő pedig aligha jó támasz neki.

2)) Keresd az okát, ha kell, kérj segítséget (szakembertől pl.)!

3)) Soha, semmilyen körülmények között ne büntesd ezért a gyereked! Hiszen ez nem az ő hibája, nem direkt akar kiszúrni veled, vagy magával.

4)) Légy nagyon türelmes, rugalmas és kitartó! A befektetetett energiának be fog érni a gyümölcse.

5)) Maradj következetes! Azaz minden nap csináld végig az altatást, akkor is, ha úgy sejted, nem jársz majd sikerrel. Így véletlenül sem sugallod majd azt, hogy az alvás nem is annyira fontos.

Tarts ki, mert ilyen a gyereknevelés: nincs két egyforma nap és nem minden kiszámítható! De van egy jó hírem is: a legtöbb rossz dolog átmeneti, azaz minden nehézség elillan egyszer, amire később már csak mosolyogva emlékszünk vissza.


A nevelés egyes aspektusai néha felérnek egy erőpróbával. Tudod mennyi kalóriát égetsz el egy-egy feladattal?

Nézd meg a galériánkat>9 kép
Ennyi kalóriát éget a gyereknevelés
Tovább olvasok
Kép
Rejtett mintázatok – Barabási Albert-László hálózatkutató

Barabási Albert-László, a Bostonban kutató fizikus és hálózatkutató népszerű könyvekben megírta már a nagyközönség számára a kutatásai történetét – és az abból levonható tanulságokat. Most azonban újabb szintet lépünk: a Ludwig Múzeum Rejtett Mintázatok című kiállításán az adatokból kép, szobor, installáció és multimédia jön létre. Tudomány és művészet fonódik egybe a tágas terekben.

Kép
A 10 legfeleslegesebb konyhai eszköz, ami mégis sok háztartásban megtalálható

Na, neked megvan valamelyik ezek közül? Esetleg több is... A joy.hu összeállítása.

Kép
Napi horoszkóp október 24.: a Bikák versenyhelyzetben bizonyíthatnak, a Szüzek átadhatják magukat a pihenésnek

Ma sem érdemes kihagynod a horoszkópod, mert a csillagok ismét izgalmas üzeneteket tartogatnak!

Kép
Drogok és médiumok – egykori CIA-kísérletek az agyunk manipulálására

Megvan a filmekből ismert jelenet, amikor a kém vagy bérgyilkos nem is tudja magáról, hogy az, de kap egy bizonyos jelet – mondjuk egy jelszót –, amitől hirtelen tudatossá válik számára a feladata? Szürreálisnak tűnik, ugye? A CIA szerint korántsem.

Kép
A maszk és a távolságtartás hatására ezerszer kisebb lesz a vírusterhelés

Egy friss olasz tanulmány jelentkezett ezzel a radikális állítással és az is olvasható benne, hogy a tünetek is kevésbé súlyosak, ha mindenki betartja a Covid elleni védekezés alapvető szabályait.

Kép
Újra együtt a Doktor Szöszi színészgárdája: Selma Blair is csatlakozott a nosztalgiázáshoz

A 2000-es évek egyik nagy kedvence minden kétséget kizáróan a Doktor Szöszi című film volt.

Kép
35 éve halt meg rejtélyes módon Bódy Gábor

A magyar filmművészet legrejtélyesebb sorsú rendezője korszakos műveket készített, s miközben igazi fenegyerekként tartották számon, szorgalmasan jelentett társairól a hatalomnak. Öngyilkos lett vagy megölték? 35 éve halt meg Bódy Gábor.

Kép
„Előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert annyira hiányzott a mozgás”

Kulcsár Vajda Enikő mozgást addict. Ezt nem én mondom róla, ezt ő mondja magáról. Naponta ugyanis több órát is mozog és mozgott, még a várandósságai utolsó napjaiban is. De teljesen normális és természetes módon az, hogy két gyermeket kihordott, az ő testét is megváltoztatta. A különbség közte és mondjuk (khm…) köztem viszont az, hogy ő ebbe nem törődött bele. Beleásta magát a témába, hogy is lehet a szülés utáni testet regenerálni, formálni és ma két gyermeke mellett már hivatásaként segít személyesen és online kurzusaival is nők százainak – ha nem ezreinek –, hogy mindenki boldog lehessen anyaként is a testével. Ez az ő projektje: az Anyatest Projekt.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem