„Nőnek lenni olyan, mint egy láthatatlan fogyatékossággal élni”

munkahely,egyenjogúság,női kvóta,nők,férfiak,főnök,egyenlítő alapítvány
Magyarország egyik legbefolyásosabb üzletasszonya, Heal Edina is érzékeli, hogy a munkahelyén másként bánnak vele, mint a férfivezetőkkel. Alapítványával azért dolgozik, hogy ezek a különbségek megszűnjenek.

Heal Edina családanya két gyerekkel és egy nagy cég operatív igazgatója. Az üzleti élet egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb asszonya is úgy érzi, hogy nőként máshogy bánnak vele a szakmájában, mint a férfiakkal. Éppen ezért fontos számára, hogy a nemek közti hátrányos megkülönböztetés megszűnjön a munkahelyeken, ezért dolgozik évek óta az alapítványával. Interjú.

Miért jött létre az Egyenlítő Alapítvány?

Még a Google-nél dolgoztam, amikor azt éreztem, hogy tenni kell valamit azért, hogy a munkahelyi egyenlőséget megteremtsük. Természetesen, mi, nők kell, hogy ezért felemeljük a szavunkat, hiszen minket érint, másnak ez nem annyira fontos. Ki fogja ezt megoldani, ha nem mi? Az alapítvány nagyjából 220, top beosztásban dolgozó nőből áll, akik nemcsak az üzleti életben, hanem a kultúrában, médiában, akadémikusként dolgoznak. Mindnyájan úgy látjuk, hogy nincs elég nő a döntéshozatalban, a politikában, a cégek felsővezetésében. Ezen szeretnénk változtatni. Persze, erről mi magunk is először tanulni kezdtünk, ebben nagyon sokat segített dr. Nagy Beáta, aki ezt a területet kutatja a Corvinus Egyetem Szociális Tanszékének adjunktusaként. Most már ismerjük a helyzetet, az adatokat, jelenleg az a kérdés, hogy miként lehet ezen változtatni. Arra is rájöttünk, hogy nekünk nőknek nincs kellő önbizalmunk. Éppen ezért van egy állandó körünk, amelyet dr. Zolnay Judit vezet, ez az önbizalmi kör, ahol inspiráló nők beszélgetnek egymással, megosztják a saját történeteiket, és következtetéseket vonunk le. Azt hiszem az edukáció, az oktatás az első lépés a változáshoz, a célunk pedig a munkahelyi egyenlőség megteremtése.

Te magad mikor vetted észre, hogy másként bánnak veled a munkahelyeden mint a férfiakkal?

Olyan 35 éves korom körül, fiatalabb koromban nem éreztem ezt. Minél följebb mész a ranglétrán, annál érezhetőbb a különbség. Kicsit olyan nőnek lenni, mint egy láthatatlan fogyatékosság, és akkor kezded el igazán érzékelni, mikor kicsit elgondolkozol, mi is történik, nap, mint nap, miért történik Veled az ami a férfiakkal nem. Érdekes, hogy többször olvastam már azt, hogy az a transznemű, aki férfiből nővé operáltatja magát előbb - utóbb észreveszi, hogy férfiként sokkal okosabb volt, mint nőként. Vagyis a környezete okosabbnak tekintette, hiszen a képességei mit sem változtak ...

Vannak tipikusan ilyen helyzetek?

Persze. Mondjuk ülsz egy értekezleten, körbevéve egy csomó férfival, és hosszasan beszéltek egy problémáról, amire te, egy nő, megmondod a megoldást, de senki nem reagál, nem figyel, a beszélgetés megy tovább. Majd eltelik egy kis idő, és egy másik kolléga, egy férfi elmondja ugyanazt, és mindenki hangosan helyesel. Egyszerre meghallják azt, amire tőled, aki nő vagy, oda sem figyeltek. Ilyenkor szerintem két dolgot tehet az ember: elegánsan nem vesz erről tudomást, a lényeg, hogy születik egy jó megoldás a problémára, vagy kiállsz magadért, és szólsz, hogy pont ezt mondtad te is öt perce. Akkor erőszakos és agresszív nő leszel... A másik ilyen nagyon tipikus helyzet, amikor főnökként túlreagál valaki egy helyzetet, mondjuk egy vitában. Ha egy férfi ilyen helyzetben megemeli a hangját, akkor az rendben van, még azt is elnézik, ha káromkodik egyet, de egy nőtől ez elfogadhatatlan, nem tolerálják, és jönnek a megjegyzések: biztosan menstruál, hisztis. Sokkal többet elviselnek egy férfi vezetőtől, mint egy nőtől. Persze van egy-két olyan cég, ahol a vezetésben a nők vannak túlsúlyban. Ezek a kivételek még sajnos, ilyen például a McDonald’s Magyarországon.

nők,férfiak,egyenlőség,munkahely,vezető,női kvóta,Egyenlítő Alapítvány
Heal Edina

Neked sikerült nőként nagyon magasra emelkedned a ranglétrán. Hogyan?

Kemény és kitartó vagyok, és mindig a cél lebeg a szemem előtt. És nagyon jól ki tudom szűrni magam körül a zajt, vagyis nem foglalkozom azzal, ami nem fontos. Közben nagyon küzdök időnként magamban, hiszen a női vezetőtől sokkal több empátiát várnak el. Ha én nem kérdezem meg időnként a kollégáimtól, hogy hogy vannak a gyerekek, minden rendben van-e otthon, akkor nem vagyok kellően anyáskodó. Ha ugyanezt nem teszi meg egy férfi vezető, az a kutyának sem tűnik fel. Közben meg legyél kemény és hatérozott, mert az üzletben akkor vesznek komolyan. Más a megítélés egy női főnökkel szemben, ez biztos.

Milyen sztereotípiák vannak ezen kívül?

Az szinte alapvetés, hogy a nők nem értenek a technológiai kérdésekhez. A Google vezérigazgatójaként volt olyan prezentáció, amikor az előadó egyszer sem nézett rám, csak a nálam fiatalabb, alacsonyabb beosztásban lévő férfi kollégáimra, mert azt feltételezte, hogy én úgysem értem, amiről szó van. Vagy volt olyan férfi, aki lassan és tagoltan elmagyarázta nekem az egyik leggyakoribb, legközismertebb rövidítését az iparágnak. Alapból azt hitte, hogy nem tudom, miről lehet szó... Az egyik kolléganőm mesélte, hogy felhívta egy ügyfél, kérdezett tőle valamit, amire ő megadta a korrekt választ, de az ügyfél azt kérte, hogy azért kérdezze meg a „fiúkat”, hátha ők jobban tudják a választ a kérdésére. Mondta a kolléganő, hogy nem hívja fel a fiúkat, a kérdésre pontos választ adott.

Az eredmények, képességek mellett mi számít még egy szint felett az előrejutásban?

Az emberi kapcsolatok. Ez nagyon fontos, hiszen a felsővezetésbe bejutni egy cégnél, nem elég az üzleti eredmény, ahhoz belső értékelés, ajánlás is kell. És hogyan lehet barátkozni? Mondjuk csapatépítéseken, amikor kötetlenül lehet együtt lenni, hiszen épp ez a cél. A csapatépítések nagy része viszont a férfiaknak kedvez: gokartozni mennek, pókerezni, szivaros programokra, vadászni. Ha ebből kivonod magad, akkor nem vagy jó fej, és kimaradsz a kiválasztásból is. Kíváncsi lennék, ha olyan csapatépítés lenne, ahol csoportos körömlakkozás, vagy szépségápolási trükkök lennének a főszerepben, hány férfi háborodna fel... Előfordult, hogy üzleti úton voltunk, külföldön, persze csupa férfi kollégával. Vacsora után visszamentünk a szállodába, nekem kedvesen jó éjszakát kívántak, és megbeszélték, hogy 10 perc múlva találkoznak lent a bárban, hogy egy kicsit iszogassanak, beszélgessenek. Engem senki sem hívott, mondanom sem kell, hogy iszonyú rosszul esett.

Azt mondtad a beszélgetés elején, hogy a nőknek kevés az önbizalmuk.

Igen, ez egy belénk nevelt, tanult dolog. Alapvetően a férfiaknak próbálunk megfelelni, persze ez érthető, hiszen egy férfiak által vezérelt társadalomban élünk. Az Egyenlítő Alapítvány készített egy nagyon érdekes kutatást, amelyben 16 cég vett részt és izgalmas eredmények születtek. Többek között az is, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kérnek egy állásinterjún, mint a férfiak. (Egyébként egy másik kutatás szerint, ezt nem mi készítettük, az emberek nagy többsége szerint a jó főnök a fehér, férfi vezető.)

A magabiztosság a neveltetésből is adódik, gondolj csak arra, hogy a kislányokat eleve úgy nevelik, hogy meg kell felelni, például nem ülhetsz le szétrakott lábbal, mert azt nem illik, miközben a fiúknál ez fel sem merül. A következő generáció, a mi gyerekeink már egészen másként szocializálódnak, és ezért sokat tehetünk mi magunk is, otthon.

Erre neveled a gyerekeidet?

Igyekszem, igen. Fiam is és lányom is van, és a férjem angol, vagyis ő másként nevelkedett, mint mi itt Magyarországon. Számára az első pillanattól természetes volt, hogy kiveszi a részét az otthoni teendőkből. Egyik nap ő főz, a másik nap én. Aki főzött, az vacsora után már nem pakol, nem mosogat, ezt automatikusan csinálják a gyerekek és a másik szülő. Szerintem ez így helyes és igazságos. De még nálunk is előfordul, hogy a férjem megkérdezi a fiunkat, hogy kijön-e vele biciklit szerelni, és a lányomat eszébe sem jut megkérdezni. Az egyenlőségre szoktatást kicsi korban, a családon belül kell bevezetni, eleve téves az a kérés, amikor sok anya megkéri a gyerekét, hogy jöjjön segíteni. Mert az eleve azt sugallja, hogy ez a te dolgod, neked kellene egyedül megcsinálnod, de most segítséget kérsz hozzá. Pedig ez nem így van, mindnyájunk közös dolga, hogy otthon minden rendben legyen.

Hogyan tudsz váltani cégvezetőből anya üzemmódra?

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, időnként küzdök is vele rendesen. De azért általában sikerül!