Te átkísérnél egy rászorulót a zebrán? Vagy inkább reflexből elfordulsz?

fogyatékos,akadálymentesség,igaz történet
Forrás: libreshot.com

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

J

Jól tettem, hogy igent mondtam egyedül a dolgára igyekvő nőként ennek a fogyatékkal élő embernek a kérésére? Igent mondtam volna egyáltalán, ha tudom, hogy perceken belül teljes testtömegével fog rám nehezedni egy vadidegen férfi? Nehéz történet következik.

– Figyu, ne haragudj, el tudnál kísérni a Boráros téri HÉV-megállóig? – szólított meg valaki a hátam mögül. Összerezzentem, mert valamiért kényes vagyok arra, ha a látóteremen kívülről szólnak hozzám. Nem mintha ennek az embernek sok választása lett volna.

Elmondta – beszélni, artikulálni is nehézkesen tudott –, hogy olyan furcsa fogyatékosságban szenved, amitől egyszerűen nem tud egyedül járni, és mindig segítséget kell kérnie. – A Boráros térig is elmehettem volna a villamossal – magyarázta, hogy miért a Mester utcánál, egy megállóval előbb szállt le –, de ott egyszerűen képtelenség volna nekem lemenni azon a meredek lépcsőn.

Olvasd el ezt is!

Budapest gyakorlatilag még mindig az ép, egészséges, agilisan mozgó polgártársakra van tervezve. Bár történt már jó néhány akadálymentességet elősegítő intézkedés a rámpával ellátott járdaszegélyektől a növekvő számú alacsony padlós buszokig és villamosokig, még mindig bőven volna hova fejlődni. A Boráros tér azonban a közösségi közlekedés állatorvosi lova (tudom, mert a környéken lakom); nem csak hogy lényegében nem akadálymentes, de valójában minden szereplő számára nehezen járható. Nincs az a kisportolt, ép kezű-lábú gyalogos, akinek ne kelljen háztömbnyi távolságokat gyalogolni, hogy egyáltalán eljusson az aluljáró lejáratáig. A gyalogátkelők is nagy kerülőkkel közelíthetők meg. Márpedig erre készült most emberünk, illetve ehhez kérte az elébe sodródó gyanútlan, random járókelő (aki most én voltam) segítségét, tudván, hogy csak jó nagy kitérővel, több zebrán keresztül képes megközelíteni a Petőfi híd túloldalán található HÉV-megállót.

Amikor már sokadszor kapaszkodott a nyakamba, hogy fel tudjam emelni a járdára, mindketten nyögtünk a megterheléstől.

Szombat késő délután lévén nem tűnt túl nagy áldozatnak, hogy én magam sem arra vegyem az irányt, amerre szoktam, hanem karomat nyújtsam az idegennek és átkísérjem az első zebrán. A járdaszegély alig valamivel magasabb itt az úttestnél, ezért gond nélkül átértünk, bár közben partnerem többször megkérdezte, hogy nem túl nehéz-e. Nem is értettem a kérdést, végülis csak a jobb karomba kapaszkodott, ami, meglehet, némileg bensőségesebb helyzetnek tűnt, mint amihez az ember hozzászokott egy vadidegennel való kommunikációban, de mivel egyértelműen szüksége volt rá, fel sem merült bennem kérdésként, hogy segítsek-e. Akkor kezdtem kapiskálni, miről beszél, amikor a következő, jóval magasabb járdaszegélyhez értünk. Itt is következett egy lejtős, nyilván főként babakocsiknak kialakított szakasz, csakhogy ezúttal kábé 15 centiméternyi szintkülönbséget kellett abszolválnunk, aminek problematikus voltával akkor szembesültem, amikor az idegen teljes testsúlyával rám támaszkodott, hogy le tudjon lépni az úttestre. Aztán, ahogy a szemközti járdához értünk, megint így tett és megkért, hogy a combjánál fogva igazítsam fel a bal lábát a járdára. Amire egyedül nem lett volna képes. Ekkor derült ki számomra, hogy a bal lába nagyjából teljesen béna, és valahogy olyan spéci a helyzet, hogy semmilyen bot vagy mankó vagy más segédeszköz nem használt neki eddig. Vagyis kénytelen újra és újra segítséget kérni. Amúgy nem túl magas, vékony testalkatú fiatalembert ismertem meg a személyében, alig nyomott valamivel többet, mint én. Nem reménytelen vállalkozás, de nehéz és komplikált.

Az utolsó átkelőhely a 2+3 sávos Közraktár utca volt, középen járdaszigettel. A végén, amikor már sokadszor kapaszkodott a nyakamba, hogy fel tudjam emelni a járdára, mindketten nyögtünk a megterheléstől, és a magam részéről kicsit izgultam is, hogy sikerül-e átérnünk a zöld jelzés vége előtt – az autóvezetők bizonyára tekintettel lettek volna ránk, de mivel sötétedett már, nem tudtam, mennyit látnak belőlünk –, kissé balesetveszélyesnek találtam a helyzetet, na. Végül az idegen megköszönte a segítségemet, és tájékoztatott, hogy most pihennie kell, ezért magára hagyhatom, majd valaki mást megkér, hogy kísérje el a HÉV-hez. Azzal a villamos melletti műanyag korlátnak támaszkodott (megint csak teljes testtömegével, próbáltam is csekkolni, hogy elég stabil-e a korlát), és intett nekem, hogy menjek nyugodtan tovább.

akadálymentesség,fogyatékos,fogyatékkal élő
forrás: maxpixel

Az első pillanattól biztos voltam benne, hogy nem leszólítani vagy kihasználni akart, és hogy a kényszerű intimitás, bár ő talán jobban hozzászokott már, mindkettőnk számára egyformán kényelmetlen. Vajon igent mondtam volna, ha egyértelművé válik számomra az elején, hogy időnként nem kísérni, hanem vinni kell őt? És… nos, hogyhogy nincs neki állandó támasza? Úgy értem, hogy a gyógyászati segédeszközök iparága eléggé fejlett már ahhoz, hogy még a legkacifántosabb adottságokkal élő embereknek is segítségére legyen, nem? Miért tartunk még mindig ott, hogy néhány polgártársunk számára egy kalandpálya legyen eljutni A-ból B-be, akár van kedvük az efféle játékhoz, akár nem? Nincs enélkül is elég bajuk?

Ha megkér egy fogyatékkal élő férfi, hogy kísérd el egy darabon, mit válaszolsz?
Persze
Igen, kivéve, ha nagyon sietek
Ha egyedül vagyok, akkor nem
Inkább rábíznám ezt egy szakemberre
Megosztom az eredményt
Tovább olvasok
Tizenkét idézet a takarításról, annak minden öröméről és nyűgéről

2019-ben szeptember 21-ére esik a takarítás világnapja. Már csak ezért is...

3 húsmentes meleg saláta az ősz jegyében

Az egyik kedvenc elfoglaltságunk őszi estékre: pokróccal és finomságokkal körbe véve magunkat sorozatot nézni a kanapén. Ilyenkor persze nem árt, ha nem csak finomak, de egészségesek is azok a harapnivalók.

Variációk bundáskenyérre: öt frappáns megoldás

Imádjuk reggelire, vacsorára, édesen és sósan, bő olajban kisütve és sütőben sülve, de próbáltad már megtöltve, rétegezve, vagy épp feltekerve?

Tanítsd meg a gyereked, hogyan nyugtathatja meg magát – 5 tipp

A gyerekeket ma rengeteg külső inger éri, sok irányban kell megfelelniük, ebbe pedig gyorsan belefáradnak. A relaxáció hatására képesek lesznek megnyugodni, energiával töltődnek fel, egészségesek maradnak, bónuszként pedig felnőttkori stresszhelyzetekben is előkaphatják majd ezt a megoldókulcsot. Íme, néhány egymásra épülő lépés a relaxáció felé:

Több hónapig küzdöttem a lefolyódugulással, végül négy hiperegyszerű, filléres ötlet oldotta meg

Duguláselhárító szakember, klór, nátriumhidroxid és még ki tudja, milyen vegyi összetevők – igen, én is jártam már itt. De hasztalanul: a mosdókagylómból több fordulónyi bolti vegyszer után sem volt hajlandó eltávozni a (meglehetősen koszos) víz. Egyre nagyobb bajban voltam, mert vendégek jöttek – ők mégsem láthatják ezt a förmedvényt a fürdőszobámban! Aztán kicsit beletúrtam az internetbe és megvilágosodtam.

Hamarabb is fel lehet dolgozni a szakítást, mint elsőre gondolnád

Mint oly sok minden más, ez is fejben dől el, még ha ez az érzelmek viharában először furcsán is hangzik.

Híres nőszemélyek 50 fölött, akikre vadítóan simul a bikini

„Igen, holnap 53 leszek. És?!” – posztolta néhány hete Salma Hayek, és a kijelentésébe nehezen tudnánk belekötni. Végtére is a legjobb esetben is 35-nek néz ki bikiniben!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Nem kell választanod! Két kedvenc magazinodat most egy áráért kapod meg. Fél év (5 lapszám) Éva + ajándék fél év (5 lapszám) InStyle 7950 Ft helyett 3180 Ft

Csak 3180 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem