Mind ismerjük az érzést: az a kis fájdalmas szúrás (néha nem is olyan kicsi), amely akkor jelenik meg valahol a bensőnkben, amikor végigpörgetjük az üzenőfalat a Facebookon, mondjuk. Irigység, féltékenység, FOMO – többféle neve is van annak, amikor úgy érezzük, hogy mindenki másnak izgibb és boldogabb élete van, mint nekünk. Vagy lehet, hogy ez csak az elmúlt hétvégén volt így, amit a többiek azzal töltöttek, hogy megmásztak egy kétezres csúcsot vagy az új szerelmükkel romantikáztak Karlovy Varyban, miközben mi anyóséknál róttuk a kötelező köröket. Igenám, de ha így érzünk, ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy összehasonlítjuk magunkat az ismerőseinkhez. Ha naponta támadnak meg olyan gondolatok, hogy „Sose leszek olyan vékony, mint a Bori ezen a fotón, pedig ő már hármat szült” vagy „a volt csoporttársaim fele már külföldön él, én pedig tizedannyiból próbálok kijönni túlórapénzzel együtt”, akkor valószínűleg téged is berántott magával az összehasonlítási játszma örvénye. Sajnos gyarló emberi lények vagyunk, akik hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen sok jó jutott nekünk, amint meglátunk egy szép, nosztalgikus szűrővel ellátott fotót az Instagramon, és arra gondolunk, hogy nekünk miért nem adatott meg mindaz, ami annak a penészvirágnak, aki alattunk járt a szülővárosunk gimijében.

Szóval a közösségi média fontos táptalaja – ha nem is az egyetlen – a FOMO-nak (ez egy internetes szleng, a Fear Of Missing Out, kimaradástól való félelem rövidítése). Persze hátat is lehet fordítani a csalóka online világnak, de van aki ezt nem teheti meg, mert a munkája része – tudjuk, miről beszélünk –, vagy mert a távol élő családtagjaival vagy az igen aktív kismamaközösséggel ott tartja a kapcsolatot. Szóval most arra adunk tippeket, hogy hogyan szálljunk le az összehasonlítás nevű játszmarendszerből értékeljük nagyon is, mindennél jobban azt, amink van: