Te is a mindent az utolsó pillanatra hagyás krónikus betegségében szenvedsz? Eleged van a határidők surranó hangjából, ahogy elhúznak a fejed fölött (hogy Douglas Adamst idézzük), a meetingekből, újabb és újabb plusz feladatokból, a reménytelen érzésből, ami akkor kerít hatalmába, amikor Annyi A Dolog, Hogy Azt Se Tudod, Mibe Fogj? És ezért inkább kimész mosogatni, mert annak legalább Azonnali Látható Eredménye van, aztán még gyorsan átrendezed a fűszerpolcot vagy elolvasol egy fejezetet a kedvenc könyvedből… És kész, el is kapott a halogatásörvény!

A halogatás tényleg olyan, mint a mocsár, nehéz szabadulni belőle. Szerencsére instant megoldást ajánl nekünk a prolémára a CNN újságírója, Mel Robbins a The 5 Second Rule (Az ötmásodperces szabály) című önsegítő bestsellerében. Pontosan azt, ami a címben is szerepel: amint megkapod a feladatot, azonnal reagálnod kell rá, méghozzá öt másodpercen belül, mielőtt az elmédet hatalmába kerítené a halogatás pestise.

Ez az ötmásodperces technika segít abban, hogy eleve kizárd az agyadból az olyan halogatásmágneseket, mint a kételkedés, a félelem vagy más, a teljesítményt debilizáló érzelmek.

Persze ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem tudott volna Robbins egy egész könyvet megtölteni vele. Ha például egy gyereket látunk a medencében kapálózni, akkor gondolkodás nélkül utánaugrunk, hogy kihúzzuk a vízből. Az úszni nem tudó gyerek látványa az érzelmeinkre hat. Ilyenkor nem állunk meg elemezgetni, hogy milyen mély a víz, milyen hideg stb., hanem ugrunk.

A legtöbb feladat azonban az agyunk racionális szektorait használja ki. Az esetek nagy részében tehát, amikor leülünk elvégezni a munkánkat, akkor felmérjük, az milyen részfeladatokkal jár. Például ha vacsorát készülünk főzni, akkor előbb végiggondoljuk, mit szeretnénk, aztán elolvassuk a receptet, felmérjük a konyhában, milyen hozzávaló van otthon és így tovább. Nem azzal kezdjük a feladat elvégzését, hogy felteszünk egy fazék vizet főzni. Ez tehát egy lassú, lépcsőzetes folyamat, ami szükségszerűen halogatást és stresszt vált ki (mi van, ha nem sikerül? mi lesz ezalatt a többi feladattal), és ezek megnehezítik a munka elvégzését.

A megoldás abban rejlik, hogy a bizonytalan fázisokat tudatosan kell kiiktatni a gondolkodásunkból azáltal, hogy az agyunk megfelelő szektorait „hozzuk helyzetbe”. Képesek vagyunk arra kondicionálni az elménket, hogy a fontos részekre fókuszálunk és tudjuk, hogy képesek vagyunk belevágni öt másodpercen belül.

Néhány apró tipp, hogy semmi se térítsen vissza a halogatás felé: