Ilyen vagyok, elfogadtam magam, tudom, hogy nem vagyok egy könnyű eset. Ha valaki nem érti a működésem, inkább elmagyarázom neki, hogy megértse. Nem mindig tudok mit kezdeni például a fizikai kontaktussal. Hacsak nem a pasim az. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki azt mondja, szeretlek, vagy, hogy hiányzol. Hacsak nem a pasim az. Nem tudok mit kezdeni az érzelgősködéssel, hacsak nem a pasim az – talán még akkor sem.

Azonban most épp nincs pasim, a szeretteimet és a barátaimat hetek óta nem láttam fizikai valójukban, egyedül a nővérem van mellettem, akihez két hete átköltöztem, hogy egyikünk se legyen egyedül a jelenlegi helyzetben. Sokat dolgozom, és gondolkodom.

Amennyire bezárva érzem most magam, annyira érzem bezárva magam a saját fejembe is, és azt hiszem, ezzel most sokan vannak hasonlóan. Kezdek ráébredni, milyen félelmetes is az, ahogyan elnyomjuk a gondolatainkat és az érzéseinket, nyomkodjuk a telefonunkat, egymás után pusztítjuk az újabb és újabb sorozatokat, vásárolgatunk, mindegy mit csinálunk, csak ne legyünk összezárva saját magunkkal. (Habár a legtöbbször valószínűleg nem tudatosan tesszük.) Szerintem ez az egyik oka annak, amiért ilyen nehezen bírjuk most a négy fal között. Nem szoktuk meg, sem azt, hogy több időnk van gondolkodni, sem pedig azt, hogy egyedül vagyunk.

Ami az utóbbi napokban történik velem/bennem, azt azonban még így is nehezen tudom hova tenni. Mintha minden egyes napom ugyanaz lenne, mintha én lennék az Idétlen időkig filmfőhőse. Egyedül az esték zökkentenek ki kicsit ebből az állapotból, amikor minden elcsendesül, és a munka már nem nyomja el a hangokat a fejemben. Azokat, amiket nem hallottam korábban: hogy milyen hálás vagyok a barátaimért és a családomért, hogy mennyire hiányoznak, és hogy milyen jó lenne hosszasan megölelni őket, úgy beszélgetni, hogy közben fogjuk egymás kezét, vagy csak kedvesen megsimogatjuk egymás arcát, haját. Egyre erősebb bennem ez az érzés, amit jelenleg csak szavakkal tudok orvosolni. Hogy kész vagyok-e rá? Ha nem akarok megfulladni, előbb-utóbb meg kell tennem, addig pedig marad az elmúlt napok „armageddonozása”. Remélem már nem sokáig..

Öt könyv, ami lehoz a mobilozásról