Borítókép: Miért engedem meg a gyerekemnek, hogy ne osztozzon a játékain? Forrás: pexels

Miért engedem meg a gyerekemnek, hogy ne osztozzon a játékain?

Sokszor látom és hallom a játszótéren, hogy abban a pillanatban, hogy egyik gyerek kiszemeli a másik játékát a szülő már veszi is ki az éppen adott játékkal foglalkozó gyerek kezéből a játékot és adja oda a másiknak. Kisgyerekeket már látott felnőttek tudják, hogy ebből sírás, hiszti következik és most meg is ragadom a pillanatot, hogy elmondjam, teljesen jogosan ez a reakciójuk a kis embereknek. Mert az erőszakos osztoszkodás, bizony káros lehet hosszú távon.

Teljesen ártatlannak és jóhiszeműnek hangzik az a mondat, hogy “ oszd meg mással is” esetleg “ nem szép dolog irigynek lenni”. Valóban nem szép dolog irigynek lenni, de bizonyos korban a gyerekek idegrendszere még nincsen felkészülve az osztozkodásra. Nyilván ezek a helyzetek igényelnek bőven szülői beleszólást és asszisztanciáit, de nem mindegy mit és hogyan mondunk a gyerekeinknek.

Azzal, hogy a gyerekeink kezéből kivesszük a játékot és odaadjuk szónélkül másnak azt üzenjük, hogy az, amit ő éppen csinál nem számít és azon nyomban be kell fejezniük azért, mert más azt kérte. Szerintem el tudjuk képzelni, hogy ezek milyen viselkedésbeli jegyeket okozhatnak majd gyerekeink felnőtt életében.

A játszóterezős időszakban nagyon sok mindent tanulnak meg a gyerekek, amit később kamatoztatnak és alakítanak a bölcsiben, oviban. Ezért igazán fontos az, hogy megtanítsuk nekik a munkájuk, játékuk értékét. Én az ilyen helyzetekben, amikor az ő játékát szeretnék elvenni, mindig megmondom a másik gyereknek, hogy majd amikor már nem játszik vele nyugodtan próbálja kis és játszon vele, de most még az én gyerekem játszik vele. Ne vegye el, türelmesen várja meg, vagy mutatok neki mást a játszótéri repertoárunkból.

Valóban nagyon szép dolog önzetlennek lenni és megosztani azunkat, ami van ( bár hozzá teszem azért sok felnőttnek is lenne mit gyakorolni ebből a játszótéri szabályból), de azzal, ha megtanítjuk a gyerekünknek a munkájának az értékét és kiállunk mellette ezekben a helyzetekben a következőket tanítjuk neki:

  • mindig számíthat ránk
  • értékes, amit csinál
  • van súlya annak, ha azt mondja nem

Amennyiben pedig az én gyerekeimnek kell olyan, ami a másé tiszteletben tartják, hogy azzal most más játszik esetleg megkérdezik beszálhatnak-e a játékba. Ezért is lehet, hogy a 2 éves kisfiam első 10 szavában benne volt az “együtt” szó, mert mindig azt mondtam neki, hogy próbáljatok meg együtt játszani vele, felosztani a feladatokat, ki mit csinál az adott játékkel stb. És amennyiben ezzel a koncepcióval is falbaütköztünk, akkor pedig tudják a kicsik gyakorolni az érzelmeik megnevezését, kontrollását és problémamegoldóképességüket, hogy találnak-e maguknak helyettesítő játékot, elfoglaltságot.

A játszótér egy csodálatos terep a gyerekeknek, hogy gyakorolják az ő szintjükön a társadalom működését és én igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan játszótereken működünk, ahol nem igazán szokott nagy nézeteltérés lenni a szülők szintjén se abból, ha más máshogy csinál dolgokat.

Nézd meg Jessica Alba hogyan gondolkodik a gyereknevelésről: