Greta Garbo jól bírná a karantént – introvertált ember volt a mozibálvány

Hollywood bővelkedik sztárokban, igazi bálványból azonban keveset teremtett. Greta Garbo a kivételek egyike, és az egyetlen, aki rászolgált az „isteni” jelzőre. Szoborszerű arca, rejtélyes pillantása, finom játéka és tragikus aurája eleve sikerre ítélte, váratlan eltűnése a nyilvánosság elől pedig örökre lenyomatot hagyott a kollektív emlékezetben. Ki volt ez a szegénynegyedből származó svéd lány, akiért milliók éltek-haltak, aki sosem alapított családot, féltve óvta magánéletét, és állítólag a brit hírszerzésnek is dolgozott? A galériából rengeteg részletet megtudhattok Greta Garbo életéről – nézegessetek pazar fotókat is! Greta Garbo élete Gyerekévek 1905. szeptember 18-án született Greta Louisa Gustafsson néven egy stockholmi munkásnegyedben. Visszaemlékezései szerint nyomorúságos gyerekkora volt: édesapja esténként rajzolgatott, míg anyja sóhajtozva foldozgatta a régi, rongyos ruhákat három gyereke számára. Garbo az iskolát nem szerette, annál inkább érdekelte a színház : barátaival gyakran rendezett előadásokat, később játszott egy amatőr társulatban is. Középiskolába sosem járt, és ez a hiányosság önbizalmára egész életében rányomta a bélyegét. Bethlen Gábor után lett Garbo? 14 éves korában édesapját elvitte a spanyolnátha, a fiatalok és az édesanya (képünkön) magára maradt. Greta kénytelen volt beállni egy fodrászüzletbe kisegítőnek, majd áruházi eladóként dolgozott. Szépségére gyorsan felfigyeltek, termékeket, női ruhákat reklámozott. A svéd filmgyártás is kiszúrta, Erik Arthur Petschler ajándékozta meg élete első filmszerepével 1922-ben. 1922 és 1924 között a svéd Royal Dramatic Theatre-ben tanult és dolgozott, itt találkozott Mauritz Stiller igazgatóval. Stiller adta neki - állítólag Bethlen Gábor erdélyi fejedelem után - a Garbo művésznevet. Gösta Berling (1924) című közös filmjük hatalmas siker lett Németországban is, és 1925-ben újabb szerepet hozott Garbónak Georg Wilhelm Pabst egyik filmjében (Bánatos utca). Csillag születik A nagyhatalmú hollywoodi filmmogult, Louis B. Mayert bizonyos források szerint Garbo áradó vonzereje azonnal magával ragadta a Gösta Berlingben (képünkön), és lenyűgözve vitte Hollywoodba az angolul akkor még alig beszélő lányt. Más források szerint az MGM feje inkább Mauritz Stillert akarta Amerikába csábítani, és a rendező feltétele volt, hogy felfedezettjét is magával vihesse az álomgyárba. A szabálytalan küllemű lány beillesztése a hollywoodi mintázatba nem volt könnyű. A sztárcsinálók a korabeli szokásoknak megfelelően azonnal nekiestek: kiegyenesítették csálé fogsorát és göndör fürtjeit, kitépték a szemöldökét, és az angoltanulás mellett kemény fogyókúrára fogták. Állítólag eleinte nem szerette az új szerepkört, nem értette, hogy fiatal lány létére miért kell hűvös, távolságtartó dívát alakítania. A jégcsapkirálynő A némafilmkorszakban vált világhírűvé: tragikus kisugárzása, titokzatos melankóliája, hűvös szépsége azonnal utat talált a nézők szívéhez. Leghíresebb némafilmes szerepei: Az asszony és az ördög, Inspiration, The Temptress, The Misterious Lady, Woman of Affairs. Függetlenül attól, hogy ezek a filmek milyen művészi színvonalat képviseltek, kivétel nélkül óriási közönségsikert arattak, és Garbo színészi jelenlétéről a kritikák többsége ódákat zengett. Csillaga a hangosfilmmel sem áldozott le, pedig a stúdió tartott tőle, hogy svéd akcentusa lerombolja a nehezen kialakított jégkirálynő-imázst. A félelmek nem igazolódtak, sőt, Garbo a harmincas évektől lett milliók által bálványozott sztár: a stúdió óriási médiakampányt épített arra a szenzációra, hogy megszólal a filmvásznon, és a stratégia bejött. Olyan filmekben kapott főszerepet, mint az Anna Christie (ebben beszél először mély, fátyolos hangján), a Grand Hotel, a Mata Hari, a Krisztina királynő (képünkön), az Anna Karenina, vagy A kaméliás hölgy. Alig tizenöt filmet forgatott Hollywoodban, és ezalatt háromszor jelölték Oscarra , de egyszer sem nyerte el. Végül életműdíjat ítéltek neki 1954-ben, az átadón azonban nem jelent meg, úgyhogy a szobrocskát egyszerűen elküldték a lakására. Se házasság, se gyerek A filmvásznon többször játszott együtt John Gilberttel (képünkön). A férfi segített Garbónak integrálódni a hollywoodi rendszerbe, megtanította, hogyan viselkedjen a partikon, hogy tárgyaljon a stúdiófőnökökkel. Gilbert szerelmes lett a dívába, és háromszor is feleségül kérte, Greta azonban a következő szavakkal utasította vissza: &bdquo;a feleség olyan csúnya szó.” Soha nem ment férjhez, gyereke sem született. Valószínűleg romantikus (érzéki?) vonzalmat táplált többek között Mimi Pollak színésznő, Marlene Dietrich és Mercedes de Acosta költőnő iránt - Acosta a kapcsolatukat később nyilvánosan kiteregette, ezért Garbo megszakított vele minden kapcsolatot. Az Arc A színésznő különleges fotogenitású márványarca, amit számos alkalommal csodálhatunk meg premier plánban, Roland Barthes filozófus-kritikus szerint valójában műtárgy: &bdquo;a vastagon felvitt hófehér festék valóságos maszk; annyira, hogy már nem is kifestett arcról, sokkal inkább halotti maszkról van szó.” Garbót rejtélyesnek, megközelíthetetlennek látta, szerinte a színésznő egyfajta plátói eszményt testesített meg: azt az udvari szerelmet, &bdquo;amikor a testiség egyet jelentett az elkárhozástól való misztikus félelemmel”, ami teljesen nélkülözi az érzékiséget, és egyfajta átmenetet biztosít &bdquo;a nőktől való félelem világából a bájosan vonzó nők világába.” (Barthes utóbbira Audrey Hepburn -t hozta fel példának, aki szerinte Garbo mitikus nemtelenségével szemben komplex és egyedi jelenség volt). Garbo nevet Amikor a Walewska grófnő (1937) nem lett elég sikeres, a Garbo-filmek bázisát jelentő európai piac pedig a háború közeledése miatt lezárult, a stúdió átalakította stratégiáját, és nevettetőként próbálta a színésznő imázsát újrahangolni. A Lengyel Menyhért által írt Ninocska című vígjáték (képünkön partnerével, Melvyn Douglasszel) – melyben Garbo egy szovjet kémet alakít, és először nevet a vásznon tele szájjal - még csilingelt a kasszáknál 1939-ben, a Kétarcú nő viszont csúnyán elhasalt: míg a némafilmes Garbót akadály nélkül át lehetett emelni a hangosfilmbe, a közönség kedvenc jégcsap-tragikáját kacarászó komédiásnak már nem fogadta el. A színésznő nem várta meg, amíg szobra darabokra törik, ezért 1941-ben, 36 éves korában váratlanul és végérvényesen visszavonult a filmezéstől. A kémnő Bár Hitler is odáig volt érte, és Marlene Dietrich emigrációja után szívesen megszerezte volna a svéd dívát birodalmi színésznőnek, Garbo egyáltalán nem viszonozta a Führer érzelmeit. Állítólag komolyan fontolgatta, hogy elmegy Németországba, és Hitler rajongását kihasználva végez a Birodalom vezetőjével (ez természetesen nem valósult meg). A szóbeszéd szerint azonban – mindenféle hírverés nélkül, akárcsak Mata Hari című híres filmjében (képünkön) - kémszolgálatot teljesített a második világháború alatt: Korda Sándor rendező szervezte be az angol hírszerzéshez, és az volt a dolga, hogy kiderítse, kik a náci szimpatizánsok a felsőbb körökben és a színészkollégák között (Errol Flynn-t is megfigyelte), valamint üzeneteket közvetített brit ügynökök és a svéd király között. Flintstones, jégkorong, önkéntes magány 1990-ben bekövetkezett haláláig tudatosan elzárkózott a nyilvánosságtól. Depresszióra, magányosságra hajló természete miatt interjút korábban sem adott gyakran, a rajongók leveleire nem válaszolt, nem osztogatott autogramokat, és sehol nem szerepelt többé. Bár volt baráti társasága, a legszívesebben egyedül sétálgatott, aukciókra járt, állandóan diétázott, egyik cigiről gyújtott a másikra, és a mellrákot is legyőzte. Nagy gyűjtője volt a művészeteknek: 18. századi bútorai, Renoir-, Bonnard- vagy Kees van Dongen-gyűjteménye komoly összeget ért halála után. Imádta a Flintstones-t és a jégkorongot, s ha repülőgépen utazott, két jegyet vett, nehogy valaki mellé üljön. Utolsó éveiben kisszámú baráti körével is megszakította a kapcsolatot, és tüdőgyulladásban halt meg április 15-én. Divatikon Garbo divatdiktátorként is a 20. század egyik legjelentékenyebb alakja. A róla elnevezett magas nyakú pulcsi sosem megy ki a divatból, de ő terjesztette el a lapos sarkú cipőt és a széles bőrövet is.