Virginia Katherine McGrath 1911. július 16-án született a Missouri állambeli Independence-ben. Egy családi gyerekszáj következtében ragadt rá a Ginger név, ami stimmelt, mivel a természetes hajszíne aranybarna volt. (A ginger, azaz gyömbér szót szokás a vöröses hajszínre használni angol nyelvterületen.)

A szülei nem sokkal a születése után elváltak, és Ginger többet nem is látta az apját. A kislányt leginkább az anyai nagyszülők nevelték, mivel az édesanyja, Lela forgatókönyvekkel házalt Hollywoodban. Ginger olyan szoros kapcsolatban maradt a nagyszüleivel, hogy 1939-ben, amikor már sztár volt, villát vett nekik Kaliforniában, hogy a közelében tudhassa őket.

1920-ban az édesanya férjhez ment John Logan Rogershez, akinek Ginger felvette a nevét, bár a férfi sosem adoptálta. A texasi Fort Worth-ben éltek, ahol Lela színikritikusként dolgozott. A kislány a helyi színház backstage-éből nézte az előadásokat és együtt énekelt és táncolt a színészekkel.

1925-ben megnyert egy charleston-versenyt, és a fődíj lehetővé tette számára, hogy néhány hétig egy team élén turnézzon. (Csaknem 70 évvel később, 1992-ben fellépett ugyanezen az oregoni színpadon, hogy segítsen adományokat gyűjteni a színház fennmaradásáért, amely elindította a karrierjét. A halála után a színház felvette a nevét.) 17 évesen férjhez ment Jack Culpepper előadóművészhez, és rövid ideig duettben is felléptek Ginger és Pepper néven. A házasságnak hamar vége lett, és édesanyja társaságában turnézott tovább. Amikor New Yorkba értek, ott ragadt és hamar felfedezte őt a Broadway. Főszerepet kapott George Gershwin és Ira Gershwin Girl Crazy című musicaljében, amelyhez Fred Astaire-t kérték fel koreográfusnak, és amely egy nap alatt sztárrá tette Gingert 19 évesen.

Hamar leszerződtette a Paramount Pictures és Hollywoodba költöztek édesanyjával. Egyik film következett a másik után. 1933-ban kezdett forgatni Fred Astaire-rel, és 1939-ig kilenc musicalfilmjük készült el, benne több tucat virtuóz táncjelenettel. „Azért álmodozott annyi nő arról, hogy Fred Astaire-rel táncoljon, mert Ginger Rogers színészi játéka és könnyed mozgása azt a benyomást keltette bennük, hogy a tánc vele a legfelvillanyozóbb dolog a világon” – írta John Mueller, Astaire életrajzírója egy 1986-ban megjelent monográfiában.

Rogers jó néhány sikeres Astaire nélküli filmet is forgatott, többek közt olyan sztárok partnereként, mint Katherine Hepburn vagy James Stewart. Oscar-díját egy 1940-es filmért, a Leánysorsért (Kitty Foyle) kapta, amelyben egyáltalán nem táncolt. 1942-ben az ő főszereplésével készült a Roxie Hart, a film, amit 1975-ben a Chicago című musicallé dolgoztak át.

Az 1950-es évektől kezdett rajta is megfogni a 40-es nőket érintő hollywoodi átok; őt is egyre inkább elkerülték a szerepek. 1952-ben két filmben is játszott együtt Marilyn Monroe-val. Fred Astaire-rel mindvégig megmaradt a barátsága; 1950-ben és 1967-ben közösen adtak át Oscar-díjakat, amiért a teljes nézőtér felállva tapsolt nekik. 1965-ben nagy sikert ért el a Hello, Dolly! című musical főszerepében a Broadwayen. A 70-es, 80-as években vendégként bukkant fel tévésorozatokban; az utolsó szerepét a képernyőn a Hotel című Aaron Spelling-sorozatban játszotta 1987-ben. 1985-ben, 74 évesen régóta dédelgetett álma vált valóra: megrendezhetett egy musicalt, a Babes in Arms címűt egy off-Broadway produkcióban.

Ötször ment férjhez, mindegyiküktől elvált; az utolsótól 1969-ben. 1995. április 25-én oregoni otthonában hunyt el.