Hogy miért telepítettem egyáltalán tavalyelőtt gilisztakomposztos vödröt a negyedik emeleti társasházi lakásom erkélyére? Már évek óta kacérkodtam a gondolattal, de sokáig persze nehéz volt elképzelni, hogy tényleg gilisztákkal osszam meg az életteremet. Aztán elegem lett abból, hogy a kommunális szemetesvödröm lebomló ételhulladékkal van tele, amit komposztálás útján akár újra is hasznosíthatnék. Elszántam magam és letöltöttem a használati utasítást a hulladekmentes.hu oldalról.

Kábé azonnal megbarátkoztam a gilisztákkal, amelyeket anyukám kérésemre egy horgászboltból szerzett be. (Az úgynevezett vörösgiliszta vagy trágyagiliszta a megfelelő.) A gilisztakomposzthoz két üres festékesvödör kell, amelyeket az ember papírvágó késsel kipreparál (én vagyok az összes ismerősöm közül a legfakezűbb, úgyhogy higgyétek el, ha nekem sikerült, nektek is fog), hogy a gilisztatea (a giliszták végterméke) leszivároghasson a belső vödörből a külsőbe, illetve hogy a giliszták kapjanak levegőt. Pár hónapja már megfelelően szaporodtak is.

Akárhogy is, a Gyakran Feltett Kérdések, vagyis amiket a legtöbb ismerősöm feltesz nekem, amikor megtudja, hogy van gilisztakomposztom, általában téves előítéletnek bizonyulnak. Nevezetesen:

• Nem másznak ki a giliszták? Nem, sőt, nem is igen látszanak, ha az ember felnyitja a vödröt, jobb szeretnek elbújni a sötét, porhanyós földben.
• Nem büdösödik meg a bedobott lebomló hulladék? Nem, mert a giliszták nagyon hamar megesznek mindent.
• Mi a helyzet a muslicákkal és más, ételmaradékokat kedvelő rovarokkal? Nos, ez valóban probléma lehet, alább leírom, hogyan küzdöttem meg vele.

A konyhai hulladékot egy gyűjtőedénybe teszem és ha megtelt, pár naponta bedobom a komposztvödörbe és egy bottal felkeverem, hogy egyenletesen eloszoljon. Időnként rádobok a tetejére pár marék virágföldet is.

A galériában találjátok a folytatást, amelyben leírom, mik a leggyakoribb problémák a gilisztakomposzttal és persze a megoldásukat is.