Fördős Zé interjú arról, miért lett belőle "futóbolond"

fördős zé Forrás: Bolega Niki
Bár a neve a főzéssel és az ételekkel forrt össze, a sport régebb óta az élete része, ráadásul a futás az egyik szenvedélye, szóval itt a helye nálunk! Azon túl, hogy kifaggattuk futási szokásairól, arra is megkértük, mutassa meg az egyik kedvenc futóösvényét, így a fotósorozaton ezt láthatod.

A runnersworld.hu cikke.

Te egy igazi adrenalinjunkie-nak tűnsz, de közben imádsz futni is, amit pedig sokan unalmasnak tartanak (na nem én). Hogy van ez?

Sokkal több az összefüggés a siklóernyőzés (ami a kedvenc hobbim már 23 éve) és a futás között, mint az elsőre látszik. (Egyébként az interjú előtti napon Zé éppen Vácról siklóernyőzött el Egerbe 100 km-t – a szerk.) A laikusok a siklóernyőzést jóval extrémebbnek tartják, mint amilyen, a futást pedig unalmasabbnak. A valóság viszont félúton van, számomra nagyon is hasonlítanak egymásra, mert mindkettőnél egy belső béke, egy flow állapot alakul ki, és ami nagyon fontos, hogy egyedül lehetünk a természetben. Talán a via ferrata tűnhet izgalmasabbnak, de nekem ezek akkor sem ellentétbe, hanem párhuzamba állítható időtöltések. Az outdoor sportokra vagyok rákattanva, mert ha futás, akkor a terep, ha siklóernyőzés, akkor pedig a távrepülés. Nemrég a szörfözésbe is elkezdtem belekóstolni, és ott is pont az van, hogy az elején még adrenalinbomba, de aztán azt élvezem, hogy ráállok a hullámra, és harmóniában lehetek a természettel.

Aszfalton nem is szoktál futni?

Nem igazán, mert olyan környezetben élek, ahol vannak erdei útvonalak a közelben. Viszont nem ellenzem az aszfaltos futást, mert egyszerűen imádom a városi, tömeges futóversenyeket, nagyon sok rendezvényen indultam már, leginkább félmaratonokon, de két aszfaltos maratonon is túl vagyok.

Merre van a kedvenc futótereped?

Egészen fiatal korom óta szívesen járok például a Nagykovácsi környéki dombokra, de akkoriban még nem lábon, hanem mountain bike-kal, 15-16 éves koromban még amatőrként országos bajnokságokon is nyomultam. Azokban az években fedeztem fel és szerettem meg a Budai-hegységet, és azoknak az útvonalaknak az egyes részeit szoktam mostanában futva bejárni, nagyjából 12–15 kilométereket, 300–350 m szintkülönbséggel.

Na és reggeli vagy esti futó vagy?

Egyértelműen esti! Próbálkoztam párszor a reggelivel is, mert hallottam másoktól, hogy az mennyire jó, de olyankor egész nap el akartam aludni, nem tudtam koncentrálni. Azt is tudom, hogy idő lenne átszokni, de nekem nem sikerült. Este viszont tök jól ki tudom tisztítani a gondolataimat, átrágom magam az aznapi történéseken, jól elfáradok, vacsorázom egyet, és lefekszem aludni. Nekem ez a nap igazi lezárása, ez a ritmus jön be.

A cikk további részét a linkre kattintva olvashatod!

Képtelen voltam lefogyni a futástól, amíg be nem vezettem ezt az 5 szokást