Mitől fél a férfi? A 8 leggyakoribb ok

férfi,félelem,párkapcsolat Forrás: getty images
A férfi nem félhet semmitől – ezért fél irracionálisan, szűkölő magányban. A mindenekfelett álló legnagyobb férfipara pedig az, hogy mindez kitudódik. Tudatában lévén annak, hogy lehetetlen vállalkozás arról kérdezni férfiakat, hogy mitől félnek a legjobban, azt kérdeztük meg néhányuktól, mitől fél – szerintük – a többi férfi. Így már egész értékelhető válaszokat sikerült összegyűjtenünk. Íme a 8 legnagyobb mumus.

Ez a cikk eredetileg az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Mindkét nem retteg a betegségtől, a szerettei halálától, a teste megrokkanásától – ezek általános emberi parák. Szóra sem érdemesek, ezek legyőzhetetlen félelmek, de együtt lehet élni velük. Gond a sunyi mód megbúvó, magukat mesterien álcázó félelmekkel van, amelyeket a férfiak jellemzően palástolni próbálnak (ameddig tudják), és amelyeket százból száz nő félrekódol. Vegyünk egy mindennapos példát: a férfi fölszerelt egy stramm polcot, amivel nagy örömöt akart szerezni az asszonynak (aki jó sokat várt rá), de a polc egyik sarka pár nap múlva leszakadni készül. A nő szóvá teszi, és szeretné, ha a polc stabil lenne. Számára a dolog az, ami: egy leszakadt polc helyrehozása. A férfi viszont megijed: „A nőm azt gondolja, annyira béna vagyok, hogy egy polcot sem tudok felfúrni”. Az ijedséggel járó érzelemvihar már a korábbi hullámok hordalékát is felkapja:
„A nőm igazi férfit akar – gondolja magában a férj –, és én nem vagyok igazi férfi, mert lám, egy polcot sem tudok rendesen befúrni. Lehet, hogy mást sem?” És máris a szexuális teljesítőképességnél tartunk. A nő a polcnál, a férfi a nemi szervénél. Csoda, ha a két nem gondolatai ritkán találkoznak?

1. „Lúzer vagyok?”

A férfi számára az egyik legfontosabb kérdés a státusz. Elsődleges törekvése: valakinek lenni. Konkrétan alfahímnek, mert a béta- vagy a még lejjebb levő hím már lúzernek számít. Aki tudatában van annak, hogy nem áll túl magasan a társadalmi ranglétrán, még fontosabb, hogy legalább az alfahímség (vélt) kellékeit fel tudja mutatni: jó fizetést, márkás autót, kirakatnőt. Ugyanakkor, ha mindez sikerülne, akkor sem lehet hátradőlni, a globális kapitalizmusban ugyanis állandó szorongást jelent, hogy még egy bankvezér is bármikor bukhat, és akkor „senki” lesz, mindent elveszít. Az egzisztenciális ellehetetlenülés az egyik legmélyebb férfiszorongás, ami akkor is megvan, ha jól mennek a dolgok.

2. Elköteleződés és kiszolgáltatottság

Jól tudja minden férfi, hogy akinek családja van, annak teljes erővel és felelősséggel be kell szállnia a létharcba. Felvenni a vállra egy családot, és vinni. Ez igencsak szorongást keltő perspektíva. Ráadásul 2-3 évnek is el kell telnie, mire egy kapcsolat megszilárdul, a bemeneti költségek nagyon magasak, mert a párkapcsolat manapság drága és fárasztó mulatság: időt, türelmet, szeretetet, energiát kíván, és egy adott stressz-szint felett ebből esetleg nincs elég. Minden férfi ismeri a komoly kapcsolat előnyeit, de egy alapos költség-haszon számításban bizonyos élethelyzetben jobban megéri laza kapcsolatot fenntartani. Ráadásul egy esetleges válás – ami nagyon is reális eshetőség – mindent visz.

3. Magányosság

Bizonyos korig menő, ha egy férfi ordas barlangban él és hétvégén a haverokkal vállalhatatlankodik, de előbb-utóbb erősebb lesz a vágy a kötődésre, a párkapcsolatra, hogy ne egy üres odú várja otthon mindennap. A férfi legalább annyira fél attól, hogy nem talál párt magának, mint amennyire a nők rettegnek attól, hogy „pártában maradnak”.

4. Hűtlenség

Az általános közmeggyőződés szerint mindenki potenciálisan hűtlen. Egész műsortípus épül arra a tévében, hogy a mesterségesen létrehozott látszatvilágban rendre elbukják a hűségtesztet a szereplők. Ezzel kvázi a „megcsalás kultúráját” emelik normává, és azt a képet sugallják, hogy a nőkben nem lehet megbízni, csak pénzzel vagy erős kontrollal lehet megtartani őket. A férfiak részben azért félnek elkötelezni magukat, hogy ne kelljen elviselniük a csalódást.

5. Arcvesztés

A megcsalás a férfiban egy életre nyomot hagy. A férfi ugyanis nem felejt. Ha megcsalták, csalódását az új kapcsolatába is átviszi, mondván, „ez is csak nő, bármit is ígér, láttunk már ilyet”. A szíve mélyén sosem bocsát meg, számára az a nő már egy senki, aki odaadta magát másnak, tehát nem az övé. Akkor sem, ha látszólag helyreáll a kapcsolat, kooperál, újra lefekszik a nővel. Technikailag már csak a gyerekei anyja, de megbocsátás nincs, mert legbelül az egész világképe összeomlott. A férfi számára a nővel való kapcsolat a világ központi eleme, és a megcsalás: arcvesztés. Olyan, mint a régi mozikban a filmszakadás: mindig a legjobb csókjeleneteket teszi tönkre, hogy ugrik egyet a film a ragasztás mentén.

6. Fölállások

A férfi számára központi kérdés a szexus.
A különböző civilizációk más-más módozatokat találtak ki arra, hogy valahogyan kezeljék. Mint a tüzet: elfojtják vagy terelni próbálják. A férfiszexualitás maga az életenergia, vulkanikus és zabolázhatatlan formában. Föláll-e, amikor kell? És mi lesz, ha akkor áll föl, amikor nem szabad? Ezek alapfélelmek. A szexuális vulkán domesztikálására találták ki a házasságot, de ki tud maradéktalanul kezelni egy vulkánt?! Ha a szex nincs rendben, akkor a férfi a munkában és a családban sem tud maximálisan teljesíteni: vesztes utakat választ, konfliktusokba keveredik, marginalizálódik, termeli a boldogtalanságot.

7. „Ki tudom-e elégíteni a nőt?”

A szexuális forradalom a sok pozitívuma mellett sok férfiszorongást is kitermelt az utóbbi évtizedekben. A női orgazmus a férfiak mindennapos aggodalmainak, félelemtérképének meghatározó eleme. Egy valamirevaló férfinak kötelező ismernie a női anatómiát vaginális szinten, beleértve a titokzatos G-pontot. Ki kell elégítenie a nőt ipari mennyiségben és extra minőségben. Nagy büszkeség, ha ez szenvedélyes szeretkezés során sikerül – olyankor ettől hetekig királynak érzi magát. A korlátlanul hozzáférhető pornón „iskolázott” fiatalok szemében a „szenvedélyes szex” olyan, amelyben megvannak az előírt pózok, és a nőnek lihegnie és sikoltoznia kell a gyönyörtől. A gyakorlatban sokszor az történik, hogy a párok pornófogásokat gyakorolnak egymáson, és a szeretkezést valami örömszerző gimnasztikaként tartják számon.

8. „Nem vagyok elég”

Az érett kapcsolatokban a férfi számára gyakori stresszforrás, hogy kap-e aznap szexet otthon vagy sem. Ha éppen az utóbbi a sorsa, azt általában annak tudja be, hogy testileg, lelkileg, szellemileg nem kielégítő a teljesítménye. A szerelmes férfi lelkét sokat mardossa az aggodalom amiatt, hogy vajon „elég-e” – se túl sok, se túl kevés – a nőnek. Nem mindig találja a módját, hogyan legyen egyszerre „igazi férfi” és „megértő társ”. Az már egy érettebb kor, amikor a férfi fel tudja vállalni, hogy igenis esendő, és ezt humorral kezeli, a gyengeségeit sem takargatja, beismeri, ha valami nem megy, és már nem is fog – kéretik így elfogadni.

Ahhoz pedig érett nőnek kell lenni, hogy egy férfi „elég jó” tudjon lenni, ha már egy fokkal jóképűbb az ördögnél, szíve van, és még beszélni is megtanult. Netán a félelmeiről is.