A szülők félrelépését a gyerek magára veszi: hogyan vigyázzunk a lelkükre?

nő,gyerek,férfi,párna,család Forrás: Getty Images
A hűtlenség romboló hatású, akármennyire felemelő is a hirtelen fellángolás élménye. És ha gyerekeket is érint, még nehezebb feldolgozni.

Egy véletlenül elcsípett email, egy légyott, ami nem sikerült elég titkosra – a házasember életét banális apróságok dönthetik romba egyetlen pillanat alatt. Sokan úgy vannak a hűtlenséggel, ahogyan a legtöbben a halálos betegségekre gondolunk: ez úgyis csak másokkal fordul elő. Holott ez a leggyakoribb vészhelyzet, ami egy házasságban bekövetkezhet. Egy aktuális amerikai felmérésből az derül ki, hogy a házas férfiak 20, a nők 13 százalékának volt már része házasságon kívüli szexben. A férfiaknál ez az arány évtizedek óta stabilan tartja magát, a nőknél viszont 1990 és 2010 között 40 százalékkal magasabb lett. Sőt, a 18 és 29 közöttieknél a nők 11 százalékkal le is körözik a férfiakat, akiknek 10 százaléka lépett félre. A Tinder, a Facebook és társaik tehát minden eddiginél több lehetőséget biztosítanak az eltévelygésre – és a lebukásra is. (Ami a magyar helyzetet illeti: egy titkos kapcsolatokra specializálódott magyar társkereső oldal, a viszony.hu 2017-es adatai szerint Magyarországon a tipikus hűtlenkedni vágyó nő 38, a férfi 39 éves, diplomás és vagy a fővárosban vagy annak környékén él. A kutatásból kiderül az is, hogy a magyar férfiak a nőknél nagyobb arányban váltják valóra ilyen irányú vágyaikat, valamint az, hogy az oldalon regisztrálók 60 százaléka állandó szexpartnert keres, és csak 27 százalékuk vágyik komoly kapcsolatra.)

Általában úgy gondolunk a félrelépésre, mint a megcsalt partner ellen elkövetett bűnre, ám a megcsalás a pár egész környezetére kihat – elsősorban a gyerekeikre. Sokan azt hiszik, hogy a gyerekek úgysem jönnek rá, holott a legtöbb esetben az egyik partner hűtlensége érzelmi távolságtartást idéz elő a családban. A pár előtt mindenképpen kemény munka áll: el kell dönteniük, hogy megpróbálják-e helyrehozni a dolgokat, vagy szakítanak és új életet kezdenek – mindeközben pedig óvniuk kell a gyerekeiket a következményektől. Vannak házaspárok, akiknél a házasság végét jelenti az a pillanat, amikor fény derül a viszonyra, míg másoknál egy új, radikális őszinteséggel járó szakaszt indít el. Esther Perel belga terapeuta és TED előadó ezt úgy fogalmazza meg: “Az első házasságnak vége. Szeretnétek együtt egy második házasságot?”

Miért lépnek félre a szülők?

Bármennyire is azt gondoljuk, hogy nem így van, manapság a hűtlenséget még mindig szégyen övezi, és beszélni sem szeretünk róla. Ha jól belegondolunk, a megcsalás ma jobban fáj, mint amikor az emberek elsősorban kötelességből vagy az anyagi biztonság miatt házasodtak: ha életünk szerelme vág át, az sokkal nagyobb sebet ejt, mintha a szüleink által kijelölt partner téved külön utakra. És hiába zárkóznak fel a nők a félrelépési statisztikákban, a hűtlenség megítélése még mindig a nemünk alapján dől el. Ha férfi követi el, akkor jön a kórusban huhogás: “A férfiak mind ilyenek”, ha pedig nő – különösen ha kisgyerekes anya, akitől azt várják el, hogy az önző döntéseket hanyagolja az önzetlenség javára –, akkor sokkal nagyobb megvetésben lesz része.

De mi is viszi rá a szülőket arra, hogy a házasságon kívül keressék a boldogságot? A hagyományos gondolkodás szerint ilyenkor vagy a félrelépő partnerrel, vagy a kapcsolattal hibázik valami. Ez sok esetben igaz is – de nem minden viszony a kapcsolatban felmerülő problémák következménye. Úgy is félreléphet valaki, hogy boldog házasságban él – ezt a gondolatot persze nehéz megemészteni, hiszen kétségbevonja mindazt, amit a monogámiáról hiszünk. Megmutatja, hogy a monogámia nem mindig képes a teljes elégedettséget garantálni, és hogy a legstabilabbnak tűnő párkapcsolat is sebezhető.

A legnyilvánvalóbb ok a kilengésre a vágy – mindenkinek ismerős, akinek kisgyereke volt vagy van, mennyire háttérbe szorulhat vagy akár meg is szűnhet a szülők szexuális élete. De a párterapeuták szerint számtalan más ok is előfordul: problémák az intimitással vagy az, ha valaki szeretné megint úgy érezni, hogy kívánatos partner. A gyerekek nemcsak az időtől és az alvástól fosztják meg a szüleiket, hanem attól is, hogy odafigyelhessenek arra és dolgozhassanak azon, kik ők valójában. Különösen a nők érzik úgy gyakran, hogy a házasság és az anyaság elvette tőlük az igazi személyiségüket: azt a független, szabad szellemű embert, akinek a házasságkötés előtt érezték magukat. Egy szerető karjában végre nem mások szükségleteit sorolják az első helyre, és – ha csak egy pillanatra is – új embernek érezhetik magukat.

A szakértők szerint kisgyerekes anyáknál előfordulhat, hogy nem érzik magukat jó anyának, ezért elmenekülnek otthonról egy új partner karjaiba. Az apáknál sokkal gyakoribb ez az érzés, ami társulhat azzal is, hogy nincs mintájuk arra, hogyan legyenek jó szülők vagy hogyan segítsék a feleségüket a szülői szerepben. De féltékenyek is lehetnek a gyerekükre, hiszen neki jut most az a figyelem, ami korábban az övé volt. Előfordulhat az is, hogy az apa még nem nőtt fel, és ebben a meghosszabbított kamaszkorban nem akar felelősséget vállalni egy családért.

Mi legyen, miután kitudódott az affér?

Nincs jó pillanat arra, hogy kiderüljön: az eddigi életed hazugság volt. De mint sok más krízisnek az életben, ennek is lehet jó hozadéka: lehet, hogy évek óta ez az első alkalom, amikor egy pár, akit maga alá temet a munka és a gyereknevelés, igazán őszintén beszélget egymás iránti legmélyebb érzéseiről. Ekkor még a rendkívül erős érzések – düh, félelem, gyász, sértettség – jellemzőek. Nemcsak a megcsalt, hanem a viszonyt folytató félnek is nehéz ez az időszak. A félrelépő házastárs megpróbálhatja racionalizálni a tetteit, hogy enyhítse a lelkiismeretfurdalását és szégyenérzetét, vagy ezzel próbálja meg rávenni arra sértett partnerét, hogy lépjen tovább. Ez az a pont, amikor egy jó terapeuta (vagy jó könyvek) segíthetnek. Az affér következtében ugyanis egyes szakértők szerint két illúzióval kell leszámolni: az egyik, hogy a házasságunk különleges, a másik, hogy mi magunk is kivételesek vagyunk.

A terapeuták szerint ebben a szakaszban az a legjobb, ha a félrelépő házastárs félreteszi a saját érzéseit, és teljes erejével arra koncentrál, hogy támogassa partnerét. A legtöbb ember, aki viszonyt folytatott, azt mondja: “Felejtsük el, ami történt. Egyszerűen lépjünk tovább.” Holott ehelyett az lenne a helyes: “Ez borzasztóan kétségbeejtő helyzet lehet számodra. Azt szeretném, ha beszélnél róla. Megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni a kérdéseidre, még ha zavarnaejtőek is vagy szégyellem magam miattuk. A következő fél vagy egy évben ez lesz a fő témánk.”

Mit tudhat a gyerek?

Talán ennél is fájóbb kérdés azonban, hogy mit vagy mennyit mondjanak el a házastársak a gyerekeknek. Kívülről könnyű zsigerből azt tanácsolni a megcsalt félnek, hogy lépjen ki a házasságból, ám ahol gyerekek is érintettek a kérdésben, a helyzet sokkal bonyolultabb. Elvegyük-e tőlük a lehetőséget, hogy a vér szerinti szüleikkel nőjenek fel? Melyik érzés erősebb: a szeretet a gyerekek iránt vagy a félrelépő partner által előidézett megbántottság, harag, fájdalom? Jó szülő volt a hűtlen partner vagy amúgy sem állta meg a helyét ebben a szerepében? És mi a helyzet az anyagiakkal: hogy fognak tudni a szülők megélni és eltartani a gyerekeket, ha két külön háztartást kell fenntartaniuk? Azok a szülők, akik megpróbálják eltitkolni anya vagy apa ügyleteinek piszkos részleteit, gyakran arra kényszerülnek, hogy sokat hazudjanak a gyerekeiknek. Előfordulhat, hogy ezt a hűtlen partner védelmében teszik – hamar eljöhet az idő, amikor ezt megbánják.

Ana Nogales pszichológus, aki könyvet írt a szülők félrelépéséről, online kutatásban kérdezett ki olyan embereket, akiknek valamelyik szülője félrelépett (a legtöbb esetben akkor, amikor az illető még kisgyerek volt): a válaszadók 88 százaléka dühöt vagy fájdalmat érzett a viszony miatt, 76 százalékuk úgy érezte, hogy a félrelépő szülő személyesen őt árulta el. 73 százalékuk mondta azt, hogy a dolog hatással volt saját felnőttkori romantikus kapcsolataira is. “Ha a szülők arra gondolnának, milyen következményekkel járhat a hűtlenségük, talán nem tennék meg azokat a dolgokat, amiket megtesznek” – véli Nogales.

A szakértők szerint soha nem szabad azt várni a gyerekektől, hogy valamelyik fél pártjára áljjanak, még akkor sem, ha a hűtlen ex egy senkiházi. A legfontosabb, hogy a gyerekek ne érezzék úgy, hogy nekik kellene helyrehozni a dolgokat. Főleg a nagyobb gyerekeknél fordul elő, hogy úgy érzik, nekik kellene bosszút állni a félrelépő szülőn, és gyakran hiszik azt is: ők tettek valami rosszat, ezzel idézték elő anya vagy apa eltévelygését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülők elmondják a gyerekeiknek: a felnőttek fogják megoldani a problémát. Ugyanilyen fontos meghallgatni az érzéseiket, de közben az ő figyelmüket is a jelenre fókuszálni. Titokban tartani már csak azért sem ajánlatos, mert nem lehet: a gyerekek mindenképpen megérzik a feszültséget, még akkor is, ha fogalmuk sincs arról, mit is takar valójában a hűtlenség. Az sem tanácsos azonban, hogy a szülők mindent elmondjanak nekik.

Magáról a félrelépésről tehát nem szükséges beszélni, a feszültséget azonban meg kell magyarázni. A gyerekek érzékenyek a hazugságokra, ezért semmi olyat nem ajénlatos mondani, ami nem igaz. A gyerekek korától is függ, hogy pontosan mit mondjanak a szülők. A kisebb gyerekeknek elég lehet annyi, hogy a szüleik nehéz időszakon mennek keresztül, de mindent megtesznek azért, hogy megoldják a problémákat. A vádaskodást mindenképpen kerülni kell, és muszáj hangsúlyozni, hogy a felnőttek fogják kézben tartani az ügyet. A gyerekek ebből megtanulhatják, hogy az életben rosszra fordulhat a helyzet, de a felnőttek felelőssége, hogy ezt helyrehozzák.

Még a kiskamaszok sem elég érettek ahhoz, hogy tudjanak egy félrelépésről: ők még mindig csak próbálják megérteni, hogyan is működik a világ. Könnyen ítélkeznek és nem elég felkészültek ahhoz, hogy megértsék, apa vagy anya miért hagyta cserben a családot. Ha kérdéseket tesznek fel, akkor egy bizonyos pontig lehet rájuk válaszolni. Például mondhatod azt: “Megpróbálok válaszolni a kérdéseidre, de lehet, hogy nem mindegyikre tudok, mert azzal nem segítenék se neked, se magamnak. De abban biztos lehetsz, hogy szeretlek és mindig itt leszek neked.” A hűtlen partner ezt is hozzáteheti: “”Tudom, hogy kétségeid vannak velem kapcsolatban, de készen állok rá, hogy megmutassam: mindent megteszek azért, hogy helyrehozzam ezt a helyzetet.”

Ha a szülők úgy döntenek, hogy együtt maradnak, akkor egy dologban biztosak lehetnek: a gyerekeik folyton árgus szemekkel fogják figyelni őket. Attól félnek, hogy megint becsapják majd őket, ezért folyamatos megerősítésre lesz szükségük. És bármit ígérnek is a felnőttek, azt be kell tartaniuk – a gyerekeknek szükségük van arra, hogy bízhassanak a szüleikben.

Hogyan lehet megmenteni a kapcsolatot?

Nincs mit szépíteni: a félrelépés gyakran egy kapcsolat végét jelenti. Ha nem akarod, hogy néhány kellemes légyott halálra ítélje a házasságod, keményen kell dolgoznod azért, hogy visszanyerd a partnered bizalmát. A terapeuták szerint ez a jó stratégia:

Ajánlott:

• Biztosítsd a partneredet arról, hogy szereted. Tartsd tiszteletben a reakcióját, bármi is legyen az.

• Ha még nem tetted meg, akkor szakíts a szeretőddel. Nem kell szó nélkül eltűnnöd: egy kedves, de határozott email tökéletesen megteszi. Személyesen azonban ne találkozzatok, mert ez csak újra fellobbanthatja a vonzalmat.

• Adj teret a partnered dühének és könnyeinek, még ha ez fájdalmas is. Lehet, hogy te a lehető leggyorsabban tovább akarsz lépni, hogy elnyomd a lelkiismeretfurdalásod, de neki előbb szüksége van rá, hogy kifejezhesse az érzéseit.

• Menjetek el együtt és külön is párterápiára.

• Tedd fel magadnak a kérdést: mi lobbantotta lángra ezt a viszonyt és mi az, amit ebből átmenthetnél a házasságodba is? Hogyan érezted magad ettől a viszonytól – játékosnak, élettelinek, nyugodtnak? Mi kellene ahhoz, hogy a házastárasd mellett is így érezd magad?

• Írj szerelmes levelet a partnerednek, amiben megvallod, mit szeretsz benne és hogyan képzeled el a közös jövőtöket.

Nem ajánlott:

• Ne próbáld meg igazolni vagy alátámasztani a partnerednek, amit tettél. És ne próbáld azt sugallni, hogy neki bármilyen szerepe volt abban, hogy a kapcsolatotok megromoljon – legalábbis addig semmiképp sem, amíg a sértettség és a harag legfájóbb szakasza véget nem ér. A megcsalt fél pedig küzdje le a kíváncsiságát, és ne akarjon tudni olyan részleteket, hohgy milyen volt a szex a szeretővel, mit tett meg, amit ő nem, vagy épp milyen ruhát viselt.

• A megcsalt fél ne váltson detektív üzemmódba és ne akarjon tudni a partnere minden lépéséről és üzenetváltásáról. Az őszinteség és a kommunikáció építi a bizalmat, a folyamatos ellenőrzés viszont nem.

• Ne számítsatok arra, hogy a dolgok ugyanolyanok lesznek, mint a félrelépés előtt voltak. A kapcsolat helyrejöhet, még a szerelem és a bizalom is visszatérhet, de semmi nem lesz olyan, mint korábban.

Ez a cikk a Today's Parent írása alapján készült.

Egy házasság felbomlásához sok minden vezethet, nem csak a félrelépés: