Farkas Róbert író: „A mostani fiatalok számára az űr, mint elérhető csoda, egyre közelebb kerül."

Borítókép: Farkas Róbert író: „A mostani fiatalok számára az űr, mint elérhető csoda, egyre közelebb kerül." Forrás: Getty Images
Farkas Róbert grafikus, animátor, író, nem is olyan régen, fogta magát és elugrott a Plútóra... vagyis csak gondolatban tette meg mindezt, de szó szerint a Földtől elrugaszkodás történetét le is írta, gyereknyelven. Könyve, mely a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg, az Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! szól űrutazásról, csillagászatról, űrkutatásról valós tényekkel tűzdelve, meseköntösbe csomagolva.

Honnan ered az űr iránti szerelem? Mert a könyvedet olvasva, ez érezhetően szerelem.

Gyerekkoromban nagyon büszke voltam rá, hogy a családnevem Farkas, hiszen névrokona vagyok a híres magyar űrhajósnak, Farkas Bertalannak. Nagy álmom a mai napig, hogy találkozhassak vele és kezet foghassak egy olyan emberrel, aki már járt a világűrben. Az űrhajósok számomra mindig is hősök voltak, olyan bátor és nagy tudású emberek, akik halált megvető bátorsággal vállalják a küldetésüket, és sokszor az életükkel fizetnek egy apró figyelmetlenség, vagy tervezési hiba miatt. Nagyra tartom a tudósokat és csillagászokat is, akik képesek felfogni és használni azokat a bonyolult matematikai képleteket, amiknek én még a látványától is elborzadok.

Szőttél esetleg komoly karriertervek is a téma köré?

Sajnos a számokkal már gyerekkorom óta hadilábon állok, így hamar kiderült, hogy csak a hobbim lehet az amatőr csillagászat és a fizika. A végtelen űr gondolata néha menedéket is nyújt: azzal szoktam magam nyugtatni, ha idegeskedem valamin, hogy megpróbálom elképzelni kívülről a Föld bolygót, és rajta magamat. Elkezdek távolodni, először a naprendszert látom, aztán a Tejútrendszert, aztán a Tejútrendszer is csak egy pötty lesz az elképzelt égbolton. Ez mindig segít a problémámat a helyén kezelni, és rádöbbent, hogy mekkora porszem is vagyok én a gépezetben.

Gyerekként milyen könyvek hatottak rád a témában?

Fiatalon nagyon szerettem az „1000 kérdés 1000 válasz” c. könyvet. Igazából már kamasz voltam, amikor elkezdett érdekelni komolyabban a sci-fi és az olvasás. Gyerekként, inkább ninjás és robotos filmeket néztem, a mai napig szeretem fogyasztani az ilyen „zs” kategóriás olcsó költségvetésű hollywoodi remekeket a 80-as évekből. Ez érződik is a könyvemen, sok utalás van benne különböző amerikai filmekre és szereplőkre.

Milyen motiváció vitt arra, hogy űrutazásról, világűrről szóló könyveket kezd írni gyerekeknek?

Amikor a kislányom 7 éve megszületett, elkezdett foglalkoztatni, hogy mit fogok neki mondani majd, az őt körülvevő világról. Újra elkezdett érdekelni az asztro-fizika, és rengeteg ismeretterjesztő anyagon rágtam át magam, ami a végén oda vezetett, hogy éjszakánként a mai napig is Dávid Gyula csillagászati előadásaira szeretek a legjobban elaludni:) Apaként rengeteg gyerekkönyvet vettem a kezembe a témában, és egyik se tetszett igazán. Egy idő után úgy gondoltam, hogy talán én is képes lennék könyvet írni az Univerzum csodáiról, úgy, hogy az közérthető és figyelemfelkeltő legyen. Így vágtam bele az első ilyen könyvsorozatomba (Eszes Róka Meséi), ami még kisgyerekeknek szólt, és most 3 évvel később úgy éreztem, hogy megpróbálkoznék valami komolyabbal is, egy kisregény sorozattal, aminek az ötlete mosogatás közben jött.

Forrás: Kolibri Kiadó

Mit látsz, a mostani fiatalok a világűr csodáját látják a csillagászatban, vagy már a jövőbeli élet lehetőségeire kíváncsiak ők is?

A mostani fiatalok számára az űr, mint elérhető csoda egyre közelebb kerül, gondolok itt most arra, hogy számtalan film és játék teszi meg központi témájává az Univerzumot. Végig akarsz repülni a naprendszeren és leszállni a Plútón? Marsi kolóniákat akarsz építeni? Egyre élethűbb játékok és szimulációk hitetik el a gyerekekkel, hogy ez mind már most lehetséges.

Ugyanakkor talán az űrkorszak reneszánszát is éljük: felnőtt egy generáció, akik most szeretnék valóra váltani, amit gyerekkorukban a filmekben és képregényekben láttak.

Én úgy látom, hogy az emberiség 10 éven belül újra meghódítja a Holdat, és 30 éven belül talán bázisokat is épít oda. Hiszem, hogy ellátogatunk a Marsra és megpróbáljuk terraformálni talán még ebben az évszázadban. Ezek egy része most még megvalósíthatatlannak tűnhet, de én úgy gondolom, hogy az ember fejlődésének a korlátja csakis a saját képzelőereje lehet.

Szerinted mennyire lesz része a mostani gyerekek felnőtt életének a Földön túli élet lehetősége?

A mi gyerekeink még nem fognak tudni elmenni nyaralni a Holdra, de abban hiszek, hogy ha addig nem tesszük teljesen tönkre a Földet, akkor szerintem 200-300 év múlva, aki megteheti az át fog költözni a Marsra. Ha sikerül benépesítenünk a Marsot, akkor ebből tanulva megyünk majd tovább és egyre messzebb jutunk majd. Ezek már azonban 1000 éves távlatok, és a Földi kultúra, a fogyasztás és környezettudatosság alacsony szintje miatt, azt is el tudom képzelni, hogy noha technikailag képesek leszünk majd a bolygóközi utazásokra, de mégis a Föld erőforrásai felett vívott harc áldozatává válhat a tömeges űrutazás.

Kriszti, Tomi és Doki utazik-e még valamerre a jövőben? Várható-e folytatás?

A regény már a kezdetektől kétrészesre volt tervezve, és már el is készültem a második, egyben befejező résszel. Már csak a kiadóval kell végig menjünk a szövegen és végleges formába kell öntsük a történetet, ami szerintem még izgalmasabb és pörgősebb lett, mint az első rész. Annyit elárulhatok, hogy az új részben lesz egy új főszereplőnk is, aki tovább erősíti a Kriszti és Tomi alkotta csapatot és persze Doki is újra előkerül majd.

Kíváncsiak vagytok a könyvre? Maga a szerző, Farkas Robi mesél róla, ebben a videóban:

mennyire 'végtelen' az Univerzum?

Gyere és olvass galériánkban Naprendszerünk legnagyobb bolygóiról!