Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Gyarlóság... ember a neved

Mindjárt az elején jöjjön egy kis fogalommagyarázat. A fajtamentők olyan egyesületeket takarnak, amelyek egy bizonyos kutyafajta mentésére specializálódtak. Sokunkban az a kép él, hogy csak a keverék kutyák kerülnek menhelyre, a „fajtiszta” kutyával ilyesmi nem történhet meg. Ez egyáltalán nincs így. A menhelyeken számtalan fajtatiszta kutya található. Valószínűleg nem díjnyertes, versenyeken indított, tökéletes pedigréjű csúcskutyák, de a német
juhásztól kezdve a pitbullon keresztül a csivaváig rengeteg olyan fajta képviselteti magát, amely a közhiedelem szerint népszerű és nagy becsben tartott fajta.

de egyrészt ennél árnyaltabb a kép, másrészt ebben a cikkben nem szándékunk az emberi gyarlóságot kiemelni, hiszen pont az ellenkezője a cél. Megmutatni, hogy vannak olyan emberek, akik képesek minden energiájukat, szabadidejüket és sok esetben pénzüket is arra fordítani, hogy a bajba jutott, kiszipolyozott, feleslegessé vált állatoknak (jobb) életet biztosítsanak.

Egy szót azért mégiscsak kénytelenek vagyunk az emberi gyarlóságról ejteni, a probléma ugyanis tényleg ott lakozik, hogy a fajtatiszta kutya nagyon jó biznisz. Itt van mindjárt a 101 kiskutya esete. Amikor mozikba került a film, olyan sokan akartak hirtelen dalmatát venni, hogy boldog-boldogtalan elkezdte szaporítani ezt a fajtát. A túlszaporítás következtében annyi genetikai elváltozás alakult ki ebben a fajtában, hogy egy időre el is tűnt a palettáról. Egy ártalmatlannak tűnő, cuki film ezt tette a dalmatával. És általában ez történik minden divatos fajtával. Hirtelen megnő az igény, és a tenyésztéshez semmit sem értő, mohó kezekbe kerül a feladat. Ennek pedig nagyon szomorú következményei vannak.

Tenyésztő vs. szaporító

Itt álljunk meg egy szóra, és tegyünk tisztába két fogalmat, amelyek semmi esetre sem összekeverendők. A fentiekben szándékosan nem a tenyésztő, hanem a szaporító szót használtuk, a különbség ugyanis hatalmas. A tenyésztő olyan ember, aki ért a kutyatenyésztéshez, és legálisan, minden szabályt betartva, emberséges körülmények között tenyészt egy bizonyos fajtát. Az egyedek kivétel nélkül mindig törzskönyvezettek, és a tenyésztésre szánt kutyák folyamatos szűréseken mennek keresztül, hogy csak a legegészségesebb példányok génjei öröklődjenek. Így ezek a kutyák nagyon drágák, de aki kifizeti értük a pénzt, az biztos lehet benne, hogy a kutya felmenőit nagyon jól tartották, a kiskutyák egészségesen jöttek világra, a tenyésztő pedig sok esetben a kutya egész életében kapcsolatban marad a gazdákkal, és segíti őket, ha tanácsra van szükségük. A szaporító ezzel szemben embertelen körülmények között, sokszor disznóólban, apró ketrecekben tartja a kutyákat, akiknek az a sorsuk, hogy amíg tudnak, szüljenek. Az ilyen kutyákat minden tüzeléskor befedeztetik, mindegy, alkalmasak-e arra, hogy kihordják a kiskutyákat vagy sem, gyakran császármetszéssel szülnek, mert képtelenek világra hozni a kölykeiket. Amikor pedig már nem tudnak szülni, kidobják őket, és ezt most szó szerint értjük. A fajtamentők – legyen szó bármilyen fajtáról – legfőbb üzenete az, hogy nem szabad szaporítótól vásárolni. Ők azok, akik ezeket a végletekig kihasznált kutyákat gondozásukba veszik, és megpróbálnak számukra néhány jobb évet biztosítani, hogy legyen értelme az életüknek. Ez legtöbbször hihetetlenül sok pénzbe kerül, hiszen a legtöbb kidobásra szánt kutya számos betegséggel küzd, némelyiküket tetőtől talpig rendbe kell szedni, ami százezrekbe is kerülhet.

Mentés másként

A fajtamentők persze nem csak ezeket a kutyákat igyekeznek megmenteni. Vannak emberek, akik úgy választanak maguknak kutyát, hogy fogalmuk sincs, hogyan kell bánni vele. És ha a kutya nem úgy viselkedik, ahogyan elvárták, inkább megszabadulnak tőle. Nagyon gyakran történik ez a harci kutyákkal. Sokan vesznek pitbullt vagy staffordshire terriert teljesen meggondolatlanul, majd amikor kiderül, hogy nem árt megtanulni féken tartani egy ilyen kutyát, akkor a könnyebb utat választva kidobják. Ezeknek a kutyáknak az is a vesztük, hogy kölyökkorukban irreálisan aranyosak, így sokan bele sem gondolnak, mit vállalnak, amikor hazavisznek egy ilyen kiskutyát.

Vagy nézzünk olyan speciális esetet, mint az agarak tragédiája. Az ocsmány tradíciót követő, spanyolországi agaras vadászatok szezonjának végén a „feleslegessé” váló agarakat egész egyszerűen szélnek eresztik. Ez olyan méretű probléma, hogy a honi agármentés is részt vesz a megoldásban. De ha már az agaraknál tartunk, itthon is van baj. Rengeteg az illegális agárversenyeztetésből mentett egyed, amelyek legalább olyan komoly rehabilitációra szorulnak, mint a szaporítótelepről mentett kutyák. Itthon, ahol szinte sosincs hó, szürreálisnak tűnik, mennyi feladata akad például a szánhúzó kutya fajtamentésének. Nagyon népszerű fajta a szibériai husky, az alaszkai malamut és a szamojéd fajta, és az ő fajtamentő egyesületüket is a szükség hozta létre. Ezek a kutyák ugyanis olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket a legtöbben szintén rosszul mérnek fel, főleg, amikor meglátják a kék szemű kis gombócot, azaz a kölyökverziót. A szánhúzók azonban arra születtek, hogy sok-sok kilométert fussanak a hidegben, és aki ezt nem tudja számukra biztosítani, az csodálkozni fog, mert a kutya szökni fog, vagy ha otthon marad, akkor rombol. Így aztán ennél a fajtamentésnél egészen gyakoriak a fiatal kutyák, mert a gazdák az egy-másfél éves példányt látva jönnek rá, hogy nem jól döntöttek.

Akárcsak a szánhúzókutya-mentők, a többi fajtamentő egyesület is folyamatos anyagi gondokkal küzd. Több olyan szervezet is van, amely nem kaphat alapítvány státuszt, ezért még az 1 százalékok begyűjtésére sincs esélyük. A fajtamentők sajnos nem élnek meg a lájkokból és a megosztásokból, nekik valódi segítségre van szükségük. Azok az emberek, akik elkötelezik magukat egy ilyen egyesületben, sokszor feláldozzák az összes szabadidejüket, energiájukat és pénzüket, és újra meg újra végigcsinálják minden egyes (sokszor menthetetlennek tűnő) kutyával ugyanazokat a köröket. És hogy hogyan válnak ilyen elkötelezetté? Általában vagy úgy, hogy maguk is fajtamentőktől fogadnak örökbe, vagy úgy, hogy egy bizonyos fajta rajongójaként vagy tulajdonosaként nem tudják nem észrevenni, hogy a kevésbé szerencsés egyedek milyen körülmények között élnek-halnak.

Legyél te is fajtamentő!

A fajtamentés úgy működik, hogy vagy egyéni bejelentésen, vagy menhelyen keresztül eljut az állat a fajtamentőkhöz. Ők megtervezik és lebonyolítják a kutya rehabilitációját, ami azt jelenti, hogy minden meglévő betegségét kezelésbe veszik, a legtöbb esetben ivartalanítják is, majd gazdit keresnek neki. Mentett állatot örökbe fogadni nem fenékig tejfel, ez azonban csak első ránézésre tűnik így. Az ilyen kutyák rendkívül hálásak, hogy valaki végre törődik velük, emberi módon bánik velük, szereti őket.

Tévedés azt hinni, hogy a bajba jutott kutyákon csak örökbefogadással, illetve pénzzel lehet segíteni. Tény, hogy egyik sem jön nekik rosszul, de ha nem engedheted meg magadnak, hogy hazavigyél egy kutyát, vagy hogy kisebb-nagyobb összeget utalj egy-egy szervezetnek, másképp is segíthetsz. Sokszor van szükségük például fuvarra, akár vidékről, akár a városon belül, de régi pórázok, hámok, takarók, bármi jól jöhet. Ha szeretnéd segíteni valamelyik szervezet munkáját, keresd fel a kutyabarat.hu weboldalt, ahol egybe van gyűjtve szinte az összes szervezet, de a Facebookon is megtalálod a legtöbb önkéntes csoportot. Érdeklődj a neked szimpatikus csapatnál, mivel tudsz segíteni. (Ami a támogatást illeti, ezek a szervezetek havi 1000 Ft-os adományoknak is nagyon örülnek.)