„Nagyon vonzó ez az élni akarás” – páros interjú Fahidi Éva íróval és Szabó Réka rendező–táncművésszel

fahidi éva,szabó réka,a létezés eufóriája Forrás: Kedves Katalin
Fahidi Éva októberben lesz 94 éves. 19 éves korában elhurcolták Auschwitz–Birkenauba és a családjából csak ő élte túl a gaztetteket. 2015-ben bemutattak a részvételével egy táncelőadást, amiből dokumentumfilm is készült A létezés eufóriája címmel. Ezt 2019. szeptember 12-től láthatjátok a mozikban. Most Évával és a táncelőadás, valamint a film rendezőjével, Szabó Rékával beszélgettünk.

Fahidi Éva októberben lesz 94 éves. 1925-ben született, szerető, jómódú környezetben nőtt fel Debrecenben. Még nem volt 19, amikor családjával együtt elhurcolták Auschwitz–Birkenauba. Szüleit, 11 éves Gilike húgát, 49 családtagját mind meggyilkolták, csak ő maradt életben. Hat évtizeden át hallgatott a tragédiájáról, majd 2005-ben, eredetileg egy németországi megemlékezés hatására, megírta emlékeit A dolgok lelke című könyvében. Ebben felváltva ír az idilli gyerekkorról és a marhavagonbeli út hátborzongató részleteiről, a lekvárfőzésről és arról, hogyan képzeli el utólag anyja és húga halálát. A dolgok lelke azóta már három kiadást megért magyarul és németül is kiadták. Nemsokára várható a könyv megjelenése angol és olasz nyelven. Éva azóta újabb könyvet is publikált A szerelem alanya és tárgya címmel arról, hogy milyen volt Auschwitzból visszatérve, a kommunista rendszerben élni.

2015-ben Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője táncelőadást készített Évával és egy fiatal táncosnővel, Cuhorka Emesével. Csak néhány előadást terveztek, a premier óta mégis 85 alkalommal játszották a Sóvirágot Budapesten, vidéken, és külföldön is.

A próbafolyamatról Réka dokumentumfilmet rendezett, amelyet 2019. szeptember 12-től vetítenek a magyar mozikban. A létezés eufóriája közben már több rangos filmfesztiválra kapott meghívást; Locarnóban fődíjat, Szarajevóban emberi jogi díjat nyert.

Még a locarnói eredményhirdetés és Szarajevó előtt beszélgettem Fahidi Évával és Szabó Rékával, Éva belvárosi lakásában.

sóvirág,fahidi éva,cuhorka emese
Forrás: Mészáros Csaba
A Sóvirág című táncelőadás plakátja

Miért fontos neked személyesen, Éva, hogy minél többen megismerjék a történetedet?

Éva: Velem csak egy dolog történt életemben: hogy visszajöttem Auschwitz-Birkenauból. Ezt a traumát sokan végigélték; nem csak azok sérültek, akik ott voltak. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is minden család érintett valamilyen formában.

Csaknem hatvan évvel a történtek után beszéltél először a holokausztról és a családod elvesztéséről. Most nem azt kérdezem, hogy miért, hiszen évtizedeken át senki se beszélt róla, hanem hogy hogyan emlékszel mindenre ilyen részletesen?

Éva: Nem lehet olyan sokat élni, hogy ezek az emlékek kitörölhetők legyenek. Irigyeltem Primo Levit, hogy azonnal tudott róla írni. De aztán öngyilkos lett. Nem olyan egyszerű dolog a traumákkal bánni.

fahidi éva,a létezés eufóriája
Forrás: Kedves Katalin

A te stratégiád a film címe is egyben: A létezés eufóriája.

Réka: A film munkacíme ez volt: Sírással nem megyünk semmire. Amit az édesanyja mondogatott Évának annak idején. Örülök, hogy megváltoztattuk; A létezés eufóriája egyébként az előadás – Sóvirág, avagy a létezés eufóriája – alcíme is egyben. Ahogy ránézek Évára, nagyon vonzó ez az élni akarás.

A könyveidet olvasva nekem nagyon erős élmény volt, hogy mennyire eredeti, mással össze nem hasonlítható vénád van. Nagyon tehetséges író vagy. Biztos mások is mondták már ezt.

Éva: Lelkes olvasó vagyok. A kedvenc íróim Madách Imre, aki sztregovai kastélyában, kivételesen buta felesége mellett írta Az ember tragédiáját. És Arany János, aki csodálatos szókinccsel rendelkezett.

fahidi éva,a létezés eufóriája
Forrás: Kedves Katalin

A filmben számomra az egyik legmeglepőbb motívum, hogy Éva mozgása milyen látványosan fejlődött a próbák során.

Éva: Ez boldogító fejlődés és azóta is tart. Kell is, hogy tartson, a produkció miatt.

Réka: Azért azt fontos elképzelned, hogy négy hónapon keresztül heti öt napon próbáltunk, és a premier közeledtével már egészen hosszúra nyúltak a próbák.

Gyakorolsz az előadások között?

Éva: Igen, és módszeresen. Liszt Ferenc azt mondta, hogy ha egy napig nem gyakorlok, akkor én hallom, ha kettőig nem, akkor már a közönség is.

Fahidi éva,cuhorka emese
Forrás: A létezés eufóriája című filmből

A filmben van egy jelenet, amikor Réka tudatosítja Évában, hogy ezt a szöveget most újra el kell mondania, mert ez egy előadás része lesz és minden előadáson el fog hangozni. Ennek mi volt az előzménye?

Réka: A próbafolyamat improvizáción alapult, és sokáig nem volt egyértelmű, hogy az előadás is improvizatív lesz-e vagy rögzítsünk néhány elemet. Ez nehéz döntés volt; végül a szöveget fixáltuk benne.

Éva: A fixált szöveg egy nagyon fontos mankó.

Réka: Amikor ezt mondtam Évának, az éppen egy ilyen bizonytalan, nem egyértelmű helyzetben történt, ráadásul a lába meg is sérült előtte, tehát egy nehéz pillanat volt. Szerintem az egyik legnagyobb kihívás az volt az előadásban, hogy hogyan lehet színpadi időben elhelyezni Éva saját szövegét.

Éva: Meg a saját történetemet újrakreálni úgy, hogy színpadon működjön.

Ez fárasztóbb volt, mint maga a mozgás?

Éva: A mozgás következtében keletkező fáradtságot felüdülésnek éli meg az ember.

fahidi éva,cuhorka emese
Forrás: Campfilm

Éva, te újra és újra rácáfolsz az idős embereket övező előítéletekre. Például emailezel és a könyveidet is laptopon írtad.

Éva: Nem kell a technológiából nagy ügyet csinálni. Van állandó segítségem. Azon kívül az átlag kortársaimmal szemben büszke lehetek ezen a téren, de az unokáimat tekintve nem.

Meséljetek a film külföldi fogadtatásáról.

Réka: Tegnapelőtt jöttem haza Locarnóból, ott volt a világpremier. Emese és Éva „csak” Szarajevóba jönnek velem a hétvégén. Sokat elárul a filmvilágban való jártasságomról, hogy ez egy A-kategóriás fesztivál, amibe hét dokumentumfilmet válogattak be, és én nem is tudtam, hogy ez mekkora szó. Rengeteg fesztiválérdeklődés érkezik azóta is. Annyit el tudok mondani, hogy nagyon megrendítően erős fogadtatása volt a filmet. Azt is ott tudtam meg, hogy nem szokták az egész végefőcímet végigtapsolni, márpedig az nálunk elég hosszú volt. Sokan mondták azt is, hogy ez a fesztivál legjobb filmje.

Ha ennyire nem vagy otthon a filmezésben, miért ragaszkodtál ahhoz, hogy te rendezd a filmet?

Réka: Egyik döntés vezetett a másikhoz. Az elején csak felvettük a próbák egy részét kamerával, ezt a nyersanyagot fura lett volna aztán odaadni egy filmrendezőnek, hogy csináljon belőle valamit. Másrészt annyira a magaménak éreztem a projektet, hogy nehezemre esett volna, ha ki kell adnom a kezemből. És anyagi keret se volt rá: mást nehéz lett volna rávenni, hogy ingyen csinálja végig. Ugyanakkor nyilván naiv elképzelés volt a részemről, hogy ebből most akkor csinálok egy filmet. A munkafolyamat több pontján is éreztem, hogy ez most így nem a legjobban alakul, és a minőségből nem voltam hajlandó engedni. Ez is az oka, hogy négy év kellett a bemutató után, mire elkészült.

A létezés eufóriája szeptember 12-től látható a magyar mozikban.

A dokumentumfilmről...

Rendező: Szabó Réka

Szereplők: Fahidi Éva, Cuhorka Emese, Szabó Réka

Produkció: Tünet Együttes, Campfilm

Forgalmazó: ELF Pictures

Producer: Szabó Réka (Tünet Együttes), László Sára, Gerő Marcell (Campfilm)

Koproducer: Jancsó László (4Cut Post Digital), Philippe Fontenoy (Pom’Zed)

Operatőr: Kovács Claudia

Sound design: Várhegyi Rudolf

Vágó: Sylvie Gadmer, Sass Péter

Zeneszerző: Barna Balázs

A Sóvirág további előadásairól itt tájékozódhattok. Az alkotók:

Rendező: Szabó Réka

Előadók: Cuhorka Emese, Fahidi Éva

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Dramaturg: Zsigó Anna, Peer Krisztián

Az interjú folytatódik az októberi Éva 58. oldalán!