Régóta gyanakszom, hogy semennyire. Illetve néha persze vannak igaz dolgok is. Magamból indulok ki, ez nem agysebészet. Én sem teszem közkinccsé a problémáimat, azokról a dolgokról inkább hallgatok, ami szégyellek, vagy nem vagyok rá büszke. Mondjuk, nem is vagyok kifejezetten az az ember, aki rendszeresen posztol, ez inkább ritkaságszámba megy nálam.

A minap sírva mondta a barátnőm, hogy elege van az összes közösségi oldalból, mert mindenhol csak boldog, mosolygós emberek vannak, remek kapcsolatokat lát, cuki csecsemők születnek, és mindenki undorítóan boldog.

Mire én megkérdeztem, hogy miért foglalkozik ezzel? Nem mindegy? Úgysem igaz a fele sem… És akkor jöttem rá, hogy ezt komolyan is gondolom. Teljesen automatikusan görgetek le az idővonalamon, egyáltalán nem érdekel a bejegyzések többsége, és régóta erős kétségeim vannak, hogy mennyi igaz a látszatból. Valószínűleg te is megtapasztaltad már azt a való életben számtalanszor, hogy tökéletesnek hitt házasságokról derül ki, hogy maga a borzalom, sokat dicsért egy szem gyerekről tudod meg, hogy komoly bajok vannak vele, vagyis nem minden arany, ami annak látszik. Ahogy a való életben sem, úgy online sem.

Nemrégiben olvastam egy nagyon szép bejegyzést arról, hogy mennyire szereti az illető a gyerekeit. Tényleg megható volt, valószínűleg sokan el is érzékenyültek rajta, szétlájkolták. Közben azon gondolkodtam, ha a kedves anyuka annyira odavan a gyerekeiért, akkor hogy lehet, hogy a gyerekei általában az utcán kószálnak, arról panaszkodnak, hogy otthon nincs kaja a hűtőben, és anya csak hetente kétszer alszik otthon, egyébként a pasijával múlatja az időt. És persze senki sem vonja kétségbe, hogy alapvetően szereti a gyerekeit, csak éppen nem törődik velük. Na, pont ennyi a különbség a Facebook és valóság között.

Miért vagyunk képesek ennek ellenére elhinni, hogy ami felkerül a Facebookra, az igaz? Miért frusztrálódunk a látott csalfa valóságtól? Makai Gábor pszichológus szerint hajlamosak vagyunk saját magunkat is becsapni.

-mondta el az evamagazin.hu-nak Makai Gábor, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

Mindez azt jelenti, hogy a Facebookra felkerült hamis valóság csak akkor működik, ha ehhez hozzájárul a közönség is, vagyis mi. Aki pedig nem tud egy pici iróniával viszonyulni mindehhez, annak tényleg komoly önértékelési zavarokat okozhat a látvány. De nyugi, az mind csak illúzió:)

Te jóságos ég... nézd meg ezt a galériát is!