Ezért készít ki idegileg a Zoom-meeting

Ezért készít ki idegileg a Zoom-meeting
Forrás: Pixabay/Alexandra Koch

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

L

Lefagy a képernyő. Furcsa visszhangokat hallasz. Egy tucat arc mered rád a képernyőn. Itt zajlik a munkahelyi értekezlet, az aznapi intrika, a személyes míting. Aztán a munkaidő lejártával még csetelhetsz anyáddal is. És úgy érzed, nem bírod tovább a videózást: teljesen ki vagy facsarva. Létező szindróma a Zoom-kiégés.

Ne varrjuk persze szegény Zoom nyakába a dolgot: ha Facetime-on, Messengeren, Teams-en nyomod, akkor is beüthet az „elegem van” állapot. És bár a munkahelyek szép lassan visszarendeződnek, és lesznek személyes megbeszélések, a távmunka – ha részlegesen is –, de sok helyütt velünk marad. A BBC erről kérdezte Gianpiero Petriglierit, az Insead egyetemi docensét, aki a munkahelyi fenntartható fejlődést kutatja, valamint Marissa Shufflert, a Clemson Egyetem docensét, aki a munkahelyi jólétet és a csapatmunka hatékonyságát tanulmányozza.

Mit mutat az arcod?

A videohívásban való részvétel több figyelmet igényel, mint a személyes beszélgetés – mondja Petriglieri. – A videobeszélgetések során keményebben kell dolgoznunk a nem verbális jelzések – például az arckifejezések, a hang tónusa és magassága, valamint a testbeszéd, – feldolgozásában. Ez a megemelt figyelem-szint sok energiát fogyaszt. Ráadásul „fejben” együtt vagyunk, ám testben, fizikailag nem. Ez a disszonancia is eléggé kimerítő. Nem tudjuk magunkat átadni a beszélgetésnek, és néha-néha „belepihenni”, amikor nem rajtunk van a sor. Ráadásul az átlagosan 1,2 másodperces képi-hangbéli csúszások miatt a beszélőket kevésbé barátságosnak, és némileg dekoncentráltnak tartjuk tudat alatt. A csend újabb kihívás – tette hozzá. – A csend természetes ritmust hoz létre a valós beszélgetések során. Amikor azonban videohívásban történik, azt hisszük, vacakol a technika. Ettől megint mindenki befeszül.

További állandó készenlétet igényel, hogy ha videocsetelünk, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy figyelnek bennünket. Tudjuk, hogy mindenki ránk néz; mi vagyunk a színpadon, tehát jön a közösségi nyomás, hogy folyamatosan a legjobb oldalunkat mutassuk. Miközben a saját arcunkat is látjuk, és állandóan arra törekszünk, hogy uraljuk a vonásainkat. (Már ha képesek vagyunk rá.) Egy tárgyalóban tartott, „normális” mítingen sokkal természetesebben viselkedhetünk, és vannak percek, amikor megpihenhetünk.

De a stresszhatás nemcsak magának a video-értekezletnek köszönhető. Minden alkalommal, amikor így tartjuk a megbeszélést, eszünkbe jut, hogy tulajdonképpen együtt kéne lennünk. Hogy a korábbi, megszokott életünket elveszítettük, így nyakunkba szakad az egész víruspánik, újra és újra. Arról már nem is beszélve, hogy a munka tere és az otthonunk ilyenkor totálisan összecsúszik. Ez azért baj, mert mindenhol egy kicsit más szerepet veszünk fel. Máshogy viselkedünk otthon, mint a munkahelyünkön, az anyósunknál, vagy éppenséggel egy bárban. Most képzeld el, ha egy bárban kéne beszélgetned a főnököddel, aztán a pároddal, majd az anyóssal: néznél nagyot, olyan kellemetlen lenne. A társadalmi szerepeink többsége különböző helyszíneken zajlik, de a régi környezet összeomlott, és sokaknak, sokáig az egyetlen kapocs a külvilág felé a monitor és a webkamera volt. (És ha jön a vírus második hulláma, ez megint így lesz.)

Virtuális koktélozás

Shuffer szerint mindezt tetézi az is, hogy tartva az elbocsátástól, sokan többet is vállaltak a munka frontján, mint a szokásos menetrend szerint – ez pedig tovább fokozza fáradtságot és a kiégés okozta feszültséget. És hogy miért fárasztanak sokszor a barátokkal folytatott csetes sörözések meg receptcserék? Nos, azért, mert úgy érezzük, kötelességünk beszállni ezekbe. De nem kell beszállni, csak abban az esetben, ha kedvünk van hozzá, és a csetben magunkat adhatjuk. Ha „viselkedni” kell, az már régen rossz. És ne féljünk attól, hogy elvérzünk a jófejségi versenyben, ha éppen nincs kedvünk a virtuális banzájhoz.

Petriglieri szerint a virtuális happy hour azért lehet olyan fárasztó, mint a munka maga, mert a munkát is ugyanezen a csatornán végezzük, így a megfeszített figyelem a Zoom-sörözéseken is kitart. És míg a tévénézés kikapcsol, itt úgy érezzük, hogy „nézzük a tévét, de a tévé is figyel bennünket”. A csoportos beszélgetéseken pedig, amikor egy kis pixelhalmaz vagyunk csak a többiek mellett, az egyéniségünk – és annak ereje is – leértékelődik.

Mit tehetünk? A szakértők egyetértenek abban, hogy csak a legszükségesebb esetekben tartsunk video call-okat. Engedjük meg másoknak – és magunknak is, hogy a kamerát kikapcsolhassuk, és csak hanggal vegyünk részt a beszélgetésben. Petriglieri szerint, ha nem ülünk szembe a képernyővel, hanem oldalról nézünk rá, az olyan, mintha a szomszédos szobában lennénk – és máris kisebb ettől a belső feszültségünk. Nagyon fontos, hogy néha a jegyzetek és prezentációk megosztása hatékonyabb, mint a beszélő fejek bámulása. Ha kevesebb, ámde tisztább és befogadhatóbb az információ, máris kevéssé terheljük meg magunkat. A cset elején menjünk el személyesbe és lazába: mindenki ventiláljon kicsit, és győződjön meg arról, hogy a másik jól van. (Vagy éppen rosszul.) A call-ok között pedig igyunk egyet, relaxáljunk, vagy tornázzunk pár percet. Hozzunk létre pufferzónákat, amelyeken keresztül egyik identitásunkból (mamuszban otthon lazulós) átvedlünk a másikba (kiskosztümös pengeszáj pro). Ha meg nagyon jó fejek akarunk lenni, akkor menjünk vissza az őskorba, és írjunk a másiknak e-mailt.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Szabadvers a Zoomhoz

Híres emberek pazar és béna otthonai, ahogy a zoomon keresztül láthattuk:

Nézd meg a galériánkat>8 kép
Hírességek otthona videóhívások alapján
Tovább olvasok
Kép
A saját esküvőmön ismertem meg életem szerelmét, aki nem a vőlegényem volt

Azért a többségünk úgy készül a saját esküvőjére, hogy aznap élete szerelmének mondja ki a boldogító igent, fogad örök hűséget, megy bele a jóban-rosszbanba, holtunkiglag, holtáiglan. Eszter is így kelt fel azon a fülledt, nyári, szombati napon, amikor szentül meg volt győződve arról, hogy pár óra múlva ahhoz a bizonyos nagy Ő-höz megy hozzá. De nem. A nagy Ő ugyanis ott várta őt a saját lagziján, a vendégek között.

Kép
Miért olyan különlegesek az októberi gyerekek?

A tudománynak erre is megvan a válasza. Egészen pontosan 5 válasza.

Kép
Napi horoszkóp október 21.: a Skorpiók kilépnek a komfortzónájukból, a Vízöntők komoly kihívás előtt állnak

Ma se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz izgalmas üzeneteket küldtek ismét a csillagok!

Kép
Sipos Pál tettei nem évülnek el: Visszatérés Epipóba

Kávéztunk tanár barátnőmmel, fecsegtünk mindenféléről, és akkor egyszer csak nekem szegezte a kérdést: Olvastad azt a cikket? Milyen cikket, kérdeztem. Nézett. Nem is tudsz róla? Mindenki erről beszél. Én akkor hallottam életemben először Sipos Pálról.

Kép
Legyen buli a szüret! – Íme, 5 biztos tipp hozzá

A bor összehoz – ezt régóta tudjuk. De az talán sokaknak új információ, hogy magának a borkészítésnek is megvan ez a varázsereje, kezdve rögtön a szürettel. Ahogy egy disznótor vagy egy paintball csata, úgy a szőlő betakarítása is lehet igazi társasági esemény – annyi különbséggel, hogy ez utóbbi biztos nem ér véget naplementével.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem