Ezért érinti a te gyerekedet is a budaörsi iskolaigazgatók ügye

graffiti,fal,fiú,felirat Forrás: Unsplash
Vasárnapi hír, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrégiben visszadobta két budaörsi iskola igazgatójának pályázatát. Aki nem budaörsi, vagy a két iskola valamelyikébe jár a gyereke, azt hihetné, hogy ez az ő életére sehogy nem lehet hatással. Ezért mondom el, mit gondolok erről érintett szülőként.

A férjem dobta át hétvégén a 444.hu cikkét, amiből kiderül, hogy a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban és Hermann Ottó Általános Iskolában egy-egy pályázó indult, akik mindketten hosszú évek óta mindenki megelégedésére vezetik az intézményeket, ezért tudhatták maguk mögött most is a szülők és a tantestületek támogatását. A minisztérium ennek ellenére Árendás Péter és Turcsik Viktor pályázatát is elutasította, majd a szülők, tanárok és a városvezetés felháborodásának hatására egy évre hosszabbította meg mindkét igazgató kinevezését, bizonytalanságban tartva ezzel nemcsak a két intézményvezetőt, hanem kollégáikat, a diákokat, szüleiket – és az ide készülő felvételizőket is, de ezt már csak én teszem hozzá.

Azt nyilván nem fogom leírni, mi volt az első dolog, ami kiszaladt a számon a hír olvastán, azt viszont szívesen elmesélem mindenkinek, mi jut eszembe a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumról és Árendás Péterről higgadtabb lelkiállapotban.

MEGJEGYZÉS: Nem gondolom egyetlen iskoláról sem, hogy tökéletes. Mindenhol vannak nem odaillő tanárok, furcsa esetek, link diákok. Egyetlen vezető sem tarthat minden apróságot kézben, nem lehet mindenre hatással, főleg nem egy nagy létszámú intézmény élén. Szóval ami itt következik, az nem egekbe magasztalás akar lenni, hanem a benyomásaim tárgyilagos összegzése.

Árendás Pétert 2016 szeptemberében láttam először, amikor tájékoztatót tartott az iskolába felvételizni készülő diákoknak és szüleiknek. Ha éppen nem lenne festés és felfordulás nálunk, talán még a jegyzeteimet is megtalálnám, amit ekkor készítettem. De egy mondatára jegyzetek nélkül is jól emlékszem (kivéve az adatra, ami persze azóta nyilvánvalóan elavult és még nagyobb szám lett belőle): “A világból percenként X új ismeret áramlik felénk – nekünk itt nem az a célunk, hogy mindezt átadjuk, hanem az, hogy gondolkodni tanítsuk meg a diákjainkat.”

Árendás Péter,Budaörs,Illyés Gyula Gimnázium
Forrás: Facebook/Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium

Ekkor már több mint egy évtizede laktam Budaörs környékén, így pontosan tudtam, amikor a tájékoztatón üldögéltem, hogy az Illyés neve fogalom. Már akkor tudtam ezt, amikor a gyerekeim csak ovisok voltak, és messzinek tűnt még azzal foglalkozni, hogy hová fognak járni középiskolába. Tudják ezt még Dunaújvárosban is: amikor az egyik gyerekem hatosztályos képzésre felvételizett az Illyésbe, még ebből a 76 kilométerre fekvő városból is akadt jelentkező. A 30 fős osztályba nagyjából 260-an felvételiztek, és ez nem számít kirívó esetnek, a túljelentkezés minden évben körülbelül ilyen arányú. Fogalmam sincs, hogy végül ez a gyerek bejutott-e, de azt tudom, hogy a gyerekemnek – aki maga is ingázó – vannak Érdről, Budakesziről, vértesi falvakból bejáró osztálytársai, akik azért vállalják a bejárással járó kellemetlenségeket, mert megér nekik ennyit ez az iskola.

Az okos és az általános iskolai osztályában sok tekintetben kiugró képességűnek számító fiamnak három évébe került, hogy bekerüljön ide. Kellett hozzá a sikertelen hatosztályos felvételi, amikor láthatta, hogy az Illyésbe az jut be, aki folyamatosan kitűnő és legfeljebb néhány pontot veszít az írásbeli felvételin, és itt semmire nem megy a 'majd meglátjuk' meg 'ahogy épp sikerül' mentalitással. És aztán kellett hozzá két év céltudatos, kitartó tanulás és felkészülés. Meg persze nagy adag bátorság is: már az is nagy szó, ha valaki az Illyésbe komoly szándékkal jelentkezni mer, hiszen a túljelentkezés mértékével nagyjából minden tájékozott környékbeli szülő tisztában van.

Éppen ezért, ha valakinek elmondom, hogy a gyerekem az Illyésbe jár, akkor szó szerint látom a szemén, hogy mennyit nőtt benne nemcsak a gyerek, hanem az egész család. Persze akad, aki megkérdezi, tényleg olyan jó-e az iskola, mint a híre. Ekkor elmondom neki ugyanazt, amit a fenti megjegyzésben leírtam.

És aztán hozzáteszem, hogy a fiamék kezdő/újrakezdő nulladik évfolyamos csoportja kilenc hónap után letette a B2-es angol nyelvvizsgát. Kivétel nélkül, mind a 18 gyerek. Nem azért, mert akár egyikük is zseni lenne. Azért, mert három angoltanár készítette fel őket, olyan profi módszerekkel és átgondoltan, amit csak az élsportolók versenyre felkészítéséhez tudok hasonlítani. Hozzáteszem: van egy kis rutinjuk benne, a háromból ketten 29 éve ezt csinálják, itt, az Illyésben. És még mindig nem restek szombat esténként fogalmazásokat javítani.

Elmesélem az ismerősöknek azt is, hogy a magyar állami nyelvvizsga itt nem korán megugrott cél, hanem első lépcsőfok. Ezután jön a külföldi egyetemeken is elfogadott nemzetközi nyelvvizsga, a magyar állami C1, és a második-harmadik nyelvből a magyar állami B2. A célul kitűzött nyelvvizsgát nem a tanár jelöli ki önkényesen, hanem a diákok szavazzák meg, melyik nemzetközi vizsgát válassza az osztály. Megjegyzem, a demokratikusság nem csak ebben jellemző az iskolára.

Ha egy kicsit több ideje van az ismerősnek, elmondom azt is, amit a fiam első osztályfőnöke mondott az első szülői értekezleten. Állt az előző tanévben a saját fia ballagásán az Illyésben, és hallgatta, hány diák ért el különböző komoly versenyeken jó helyezést, meg hogy milyen érettségi és felvételi eredményeket produkáltak a végzősök, és egy idő után kezdte azt érezni: ha bárki összeesne az ünnepségen a hőségben, simán lenne a végzősök között 5-6 diák, aki akár meg is tudná operálni az illetőt, ha úgy hozná a szükség. Persze lehet mondani, hogy ez csak egy jó sztori, ezek viszont tények: a 2018-2019-es tanév végén a középszintű érettségi tárgyakból 4,78 lett az Illyésben a végzősök átlaga, az emelt szintű érettségin, külső bizottság előtt 4,91-es átlaggal zártak. A három végzős osztályban 25, 19 és 17 kitűnő érettségi bizonyítvány született. És egy percig sem lehet őket azzal vádolni, hogy azért, mert túlságosan engedékeny tanárok dolgoznának az intézményben.

A tanulmányi eredmény persze csak az egyik dolog, ami árulkodik az iskoláról. Az Illyés szellemiségéhez sok minden más is hozzájárul. Az, hogy érzékenyítő napot tartanak minden évben, számomra csak egy érdekesség ahhoz képest, hogy a másság itt a hétköznapoknak is elfogadott része: a fiamnak van csökkentlátó és Asperger-szindrómával élő osztálytársa is, és az csak a legkisebb dolog mindabból, amit megtesznek értük, hogy a tanterem berendezését a látássérült diák igényeihez igazítják. (Mindketten a barátai is: az iskola nemcsak szemléletet formál, hanem vonzza az eleve hasonló gondolkodású gyerekeket.) A tanárok szívesen áldoznak a szabadidejükből is arra, hogy közös programokat szervezzenek a diákoknak, ha pedig egy osztályfőnök azt látja, hogy az osztályközösségen lenne mit javítani, akkor önismereti kurzust szervez a gyerekeknek külsős szakértők bevonásával – pedig ez szintén nem lenne a kötelessége. De az Illyéses diákoknak nemcsak arra nyílik lehetőségük, hogy önmagukban elmélyedjenek, hanem arra is, hogy más gondolkodásmódású emberekkel megismerkedjenek: a számos testvériskola révén csak az nem jut el ebből a gimnáziumból külföldre, aki tényleg nem akar.

Apropó, tanárok. Az Illyésben azok, akiket eddig meghallgattam szülői értekezleteken, különböző tájékoztatókon, kivétel nélkül jól tudnak beszélni. Valószínűleg a szakmám miatt vagyok erre érzékenyebb, de nekem sokat elmond az, ahogy valaki kommunikál. Az Illyésben logikusan, összeszedetten, célratörően, érthetően fogalmaznak a tanárok, és nem rabolják a szülők idejét felesleges mellébeszéléssel. Ráadásul a pályakezdőktől a nyugdíj előtt állókig mindannyian diplomatikusan, udvariasan és hatékonyan tudják kezelni a szülőket, köztük a hobbiból kötekedőket, akikből minden osztályban akad legalább egy-kettő. (Mindez nyilván árulkodik arról is, hogyan tanítanak és hogyan kezelik a diákokat.)

Talán ilyen hobbiból kötekedő szülők voltak azok is, akik 2018. márciusában ismeretlen indíttatásból, névtelenül panaszt tettek Árendás Péter igazgató ellen az Érdi Tankerületi Központnál. A vádak között olyasmik szerepeltek például, hogy a tanárok többsége megengedi, hogy a diákok egyenek/mobiltelefont használjanak az órán, nem neveznek ki hetest, nem szabályozzák az órák közti szünetekben a szellőztetés menetét, elengedik a kormányellenes tüntetésekre a gyerekeket és alternatív színházi előadásokra viszik őket. Ezúton szeretném megköszönni Árendás Péternek azokat a szórakoztató perceket, amit a válaszlevelével szerzett: még a panaszlevél miatti felháborodás közepette is optimizmusra adott okot, milyen okosan, érvekkel, kutatási adatokkal alátámasztva, kormányrendeleteket idézve veri vissza a támadást. Levelében többször olvasható, hogy az igazgató autonóm munkatársaknak tekinti a tanári kar tagjait, akiknek szabad kezet ad például a tanulásszervezésben. Árendás Péter annak idején a helyén maradhatott. Nem tudom, mi volt a háttérben, talán hozzájárult az is, hogy az Illyéses szülők többsége nyilatkozatot írt alá az igazgató mellett. Mert olyan emberek gyerekei járnak ide, akiknek fontos, hogy kiálljanak az érdekeikért, és akiknek fontos, hogy az iskola a közéleti szerepvállalásra, állásfoglalásra is felkészítse a gyerekeiket.

A végére hagytam, mi volt az első dolog, ami eszembe jutott: mi lesz a fiammal, akinek még három éve van az Illyésben az érettségiig, és mi lesz a másikkal, aki most fog felvételizni, talán többek között ide is? És mi lesz a te gyerekeddel? Honnan tudhatjuk, hogy egy hasonló iskolával ez csak Budaörsön fordulhat elő?

Tüntetni akár a négyévesek is tudnak, nézd csak: