"Ez rettenetes, mások miért csinálják?"

Borítókép: "Ez rettenetes, mások miért csinálják?"
Anyukák, akik 36 fölött lettek a futás szerelmesei

A: Ott esik?

B: Szakad.

C: Itt is ömlik.

D: Kitartást mindenkinek, hősök vagytok!

E: Szegények!

F: Befutóban várunk!

Így biztatta és inspirálta egymást viber-chatben a Generali futóközössége, akik idén is letolták az Ultrabalatont. A 220 km-es táv komoly logisztikát igényel: fel kell osztani a váltópontokat, megnézni, ki hány szakaszt bír vállalni. A versenyzők 24 órát fent vannak, hisz a saját táv lefutása után a többieknek drukkolnak, vagy a boldogsághormonoktól pörögnek tovább. Idén brutális eső verte le a futókat, de ez sem tudta kikezdeni jókedvüket.

Saci 25 kilométert vállalt, és a csapatélmény mindent überelt.

Kéz a kézben futottunk be, olyan kollégákkal is, akikkel csak a futás köt össze. Az eufória még legalább egy hétig tartott.

Kolléganője, Ani szerint nehéz egy kívülállónak elmagyarázni, miért jó az éjszaka közepén, bőrigázva, órákon át gyötörni a testünket.

Előtte lejártam kocsival a távot, és nem tudtam elképzelni, hogy végig tudom csinálni.

Saciban és Aniban legalább három közös vonás van: a Generali Biztosítónál dolgoznak key account manager pozícióban, van fejenként két gyermekük és 36 éves koruk után lettek a futás szerelmesei.

Húzós kezdetek

Az idén negyvenéves, kétgyermekes Ambrus-Melha Sárának második szülése adta meg a lökést, pontosabban az orvos, aki azt kérdezte: Ugye tudja, hogy mindketten ott maradhattak volna? Saci magas vérnyomás betegségben szenvedett várandóssága alatt, 200 feletti vérnyomással ment be a szívklinikára, és egy édes kis Pannival a karján jött ki - csak épp egy hónappal korábban a vártnál, és megspékelve egy hosszabb kórházi tartózkodással.

Ez átértékelt bennem egy csomó dolgot, de annyira mégse, hogy rögtön életformát váltsak. Elvesztem a gyermek-család-munka háromszögben A következő löketet a Generali adta, amikor beválogatták a kollégáknak szóló futó-felkészítő programba.

Futóedző, dietetikus, lábdiagnoszta segítségével vágott bele az új sportba. Tavaly márciusban két kilométer után azt hitte, elviszi a mentő, szeptemberben pedig már félmaratont futott.

Olyan jól támogattak, hogy ugrásszerűen javult a teljesítményem, szinte droggá vált számomra a futás. Csökkent a vérnyomásom, jobban bírom a munka-, és otthoni terheket. Az első félmaratoni befutásomnál elsírtam magam.

Dráfi Annamária 25 évet balettozott és táncolt, bele-belekóstolt a futásba is, de sikerélménye nem volt.

Kiköptem a tüdőmet, szúrt az oldalam, azt gondoltam: ez rettenetes, mások miért csinálják?

November óta dolgozik a Generalinál és Saci fertőzte meg a futással, aki folyton mesélt neki. Pont kiesett egy ember az UB-csapatból, ezért Aninak el kellett döntenie, beszáll-e. Beszállt.

Óriási különbség van aközött, ha valaki egy lakóparkban, egyedül bolyong, vagy ha egy futóközösséghez tartozik. A Viber-csoportunkban mindent megtárgyalhatunk, ha leírtam, hogy kettős látásom van, úgy kivagyok, ontották a saját élményeket. Most sorban állnak a naptáramban a versenyek, többsége a generalis csapattal.

Ha anyának jó, mindenkinek jó

Saci és Ani családja sportos, férjeik is támogatják, hogy hetente kétszer-háromszor elmehessenek futni. Amikor Ani nagyobbik lánya kérlelte, hogy anya, ne menj el futni, Ani bátran és határozottan mondta neki, hogy ha anyának jó, mindenkinek jó. Egy kicsit azért is csinálja, hogy inspirálja a lányait, és sikerrel: egyikük jövőre indulni szeretne a Vivicitta gyermektávján.

Saci sem akar mártírkodni.

Nem akarok sárkány lenni: jár az én-idő, és férjnek is, gyerekeknek is jobb, ha egy boldog anyuka tér vissza. A munkahelyre pedig egy motivált és jól karbantartott munkaerő.

Saci és Ani augusztus harmadikán is futottak a Generali Night Run Budapesten, részben gyerekekkel. Le a kalappal és hajrá lányok!