Érkezési sorrend

Borítókép: Érkezési sorrend
Nem kőbevésett szabály, hogy az elsőszülöttből főnök lesz – bár statisztikailag kimutatható, hogy legtöbben közülük kerülnek vezetői pozícióba – ahogy az sem, hogy a középső gyerek mindig a legmagányosabb, a kicsi meg a leggondtalanabb. A személyiség fejlődésére mégis hatással van a születési sorrend – állítják a témát kutató pszichológusok.

Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

A sztereotípiákban rejlő igazság

Az egykék nehezen osztoznak, a legidősebb szeret utasítgatni, a legkisebb „a család kedvence”, a középső pedig – nos, igen, ő középen rekedt. Vajon ezek mind csak sztereotípiák, vagy van némi igazság is a születési sorrendből fakadó különbségekben? Bár a kapcsolódó elméleti anyag csak kis részben szolgál magyarázattal arra, miért is leszünk olyanok, amilyenek, azért a születési sorrendből fakadó különbségek hatása az énképre kimutatható.

A személyiség természetesen nem azon a biológiai tényen múlik, hogy elsőként vagy hetedikként születtünk – a viselkedésbeli különbséget a testvérek által betöltött szerepek hívják életre. A gyermekek a szülők figyelmének kivívása érdekében különféle stratégiákat alkalmaznak, s ezek aszerint változnak, ki milyen helyet foglal el a családi „szereposztásban”. E szerepekre szülőként – akarva-akaratlanul is – gyakran ráerősítünk.

Az első

Amikor a négyéves Máté közli, hogy ő addig nem eszi meg a szendvicset, amíg édesanyja le nem vágja a kenyér héját, színre lép a hatéves Erik és nagytestvérek magabiztosságával kiadja az utasítást: „Máté! Edd meg a kenyér héját!” Eriket a szülei időről-időre emlékeztetik ugyan, hogy nem ő neveli az öccsét, de nem járnak sok sikerrel. Ez a fajta attitűd ugyanis az elsőszülöttségből fakad, és tulajdonképpen a szülők viselkedésének leképezése.

Az elsőszülöttek a szüleik által kijelölt utat követik, ezért általában szeretnek irányítani és az önbizalmuk viszonylag erős, hiszen nincsenek idősebb testvéreik, akik megtépázták volna azt. Megtapasztalják, hogy a felnőttek sokszor, sok helyzetben komolyabban veszik őket, mint kisebb testvéreiket. A teljesítményük hol pozitív, hol negatív értelemben kerül összehasonlításra a többiekével, s mindkét eset további teljesítésre sarkallja őket.

Az elsőszülöttek könnyen válnak maximalistává, mivel előttük még a felnőtt példa áll, márpedig a felnőttek képesek a vonalon belül maradni színezés közben és tudnak anélkül tejet tölteni a pohárba, hogy az melléfolyna. Az elsőszülött mindezt szeretné reprodukálni – és lehetőleg rögtön hibátlanul. Éppen ezért előfordulhat, hogy vadul tiltakozik az ellen, hogy ő töltsön magának tejet a pohárba és önállóan színezzen. Egyszerűen nem akar hibázni. A maximalista hajlam pedig magában hordozza annak lehetőségét, hogy egy elsőszülöttnek akadhatnak nehézségei a tévedései vagy bármilyen hibája beismerésével.

Az elsőszülötteknek az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a szülők rajtuk gyakorolják a gyereknevelést, túlféltik őket ugyanakkor nagy reményekkel, elvárásokkal vannak feléjük. Az a tapasztalatuk is meghatározó, hogy egy darabig főszerepet töltenek be a család életében, ám a testvér érkezése azt jelenti, hogy minimum osztozniuk kell a figyelmen, ám az is lehet, hogy kifejezetten háttérbe szorulva érzik magukat. Emiatt megint csak igyekeznek még többet beleadni, hogy visszaszerezzék a szülők maximális figyelmét.

TIPIKUS ELSŐSZÜLÖTT-MONDATOK

"Az sosem elég jó, amit én csinálok, bezzeg az öcsémnek mindenki tapsol." "Miért mindig nekem kell okosabbnak lennem? "

Tippek a neveléshez
  • Ne állítsd őt példaként a kisebb testvérek elé, mert azt érezheti, hogy mindig neki kell a legjobbnak lennie. Kerüld a „kellene” szót pl. az olyan mondatokban, mint „ezt neked már tudnod kellett volna”.
  • Ha a testvéreihez képest extra feladatokat osztasz rá, adj neki előjogokat is – engedd meg például, hogy aznap este egy kicsivel később fekhessen le, és ülj az ágya mellé egy extra mesére vagy beszélgetésre.
  • Ne kérd, hogy pusztán a kicsiségük alapján legyen belátással a tesók felé, mert ez valami sorsszerű igazságtalanság üzenetét hordozza. Senki sem tehet róla, hogy elsőként érkezett, és harmadiknak lenni sem érdem. Kérdezd meg, szerinte hogyan lenne fair és működőképes a családi szabályrendszer, hogyan lehetne mindenki (majdnem) egyformán elégedett. Ajánlj neki win-win helyzeteket, megtérülő kompromisszumokat.
  • Nagyon könnyű a kötelességtudó elsőszülöttet feladatokkal túlterhelni. Lehet, hogy szívesen ringatja a kistestvérét, ha az nyűgösködik, vagy a kezed alá dolgozik pelenkázás közben, de ne felejtsd el, hogy nem feladata téged tehermentesíteni.

A középső

A négyéves Janka hatéves nővérének, Zoénak tökéletes ellentéte. Zoé óvodába induláskor egyedül elkészül, ám Janka folyton segítséget kér az anyukájától olyasmiben is, amit már maga is képes megcsinálni. És bár imád az egyéves ikertesóival játszani, meg sem próbál gondoskodni róluk, ahogy azt a nővére teszi.

A jelenség gyakori tapasztat középső gyerekek esetén. Ha egy szerepet az elsőszülött gyerek betölt, a második egy homlokegyenest eltérőt keres magának. Éppen ezért a középső gyerekek a legnehezebben címkézhetők, hiszen személyiségük a hozzájuk korban legközelebb álló idősebb testvérrel szemben fejlődik. Ha a nagyobb testvér szülei elvárásainak mindenben megfelel elképzelhető, hogy a középső gyermek azzal fogja magára vonja a figyelmet, hogy segítségre szorul, ha pedig erre a környezete rosszul reagál, gyorsan önállóvá válik.

A középső gyerek szemében a nagyobb már kisajátította magának az összes előjogot, a kicsihez pedig folyton alkalmazkodnia kell. Így aztán neki nincs más választása, minthogy egyezkedéssel érje el, amit akarnak. Ezért a középső gyerekek hajlanak leginkább az alkudozásra. Gyakran nyájas a viselkedésül, diplomatikusak és kompromisszumkészek, a csalódást pedig jól kezelik. Elvárásaik nem túlzóak, ők a legkevésbé elkényeztetettek. Mivel gyakran érzik magukat mellőzöttnek, így inkább a családon kívül igyekeznek boldogulni és a barátokhoz húznak.

TIPIKUS KÖZÉPSŐGYEREK-MONDATOK

"Senki nem ért meg és senki nem figyel arra, amit mondok." "A szórakoztató dolgok mindig a bátyámnak jutnak, a kishúgomat meg mindenki püntyürgeti. Én nem is létezem.”

Tippek a neveléshez
  • Köszönd meg, ha közvetítési szándékkal avatkozik bele egy testvérvitába.
  • Támogasd abban, hogy szoros kapcsolatot ápolhasson kortárs-pajtásokkal. Teremts ehetőségét arra, hogy új barátokat szerezzen a parkban vagy a játszótéren.
  • Az elsőszülöttek az elején csak magukénak mondhatják szüleiket, ahogy az utoljára született gyerkőcök is, miután testvéreik felnőttek és kirepültek otthonról. A középső gyerekeknek azonban mindig osztozniuk kell a szülők figyelmén. Tölts a középső gyermekeddel külön időt, hogy különlegesnek érezhesse magát és megmutathassa valódi énjét. Tedd ezt meg mindegyik gyermekeddel, külön-külön is, de kiváltképp a középsővel.

A legkisebb

Erika saját elmondása szerint sokkal figyelmesebb anya volt amikor a most hétves lánya, Zsófi oviba járt. Hazafelé menet minden nap lelkesen érdeklődött, mi történt az oviban, mit játszottak, mit ettek, milyen mesét olvasott az ovónéni. A most négyéves Zsigmondra azonban kevesebb energiája jut – nem is arról van szó, hogy nem érdeklődik a dolgai iránt, de alig-alig emlékszik a válaszokra.

Az utolsó gyermek érkezésére a szülők általában már sokkal lazábban veszik a feladataikat. Kevésbé aggódók, hagyják a dolgokat a maguk útján menni menni. Így aztán az utoljára születetteknek is kisebb felelősség nyomja a vállát – már ami a megfelelést illeti, ezért is tűnhet úgy, mintha velük elnézőbbek lennének a felnőttek. A legkisebbek jellemzően gondtalanabbak, kényelmesebbek, társaságkedvelőbbek, szeretnek másokat megnevettetni, könnyen válik belőlük például az osztály bohóca.

Ám a legkisebbnek sem mindig rózsás az élete. Mivel idősebb testvéreiket nagyobbnak, gyorsabbnak, okosabbnak látják, előfordulhat, hogy az utoljára születettek lázadással igyekeznek magukat megkülönböztetni. Van bennük egyfajta ’na, majd én megmutatom’ kivagyiság. Amikor pedig felnőttek és/vagy a nagytesók a legkisebbet babusgatják, az könnyen elkényeztetetté és manipulatívvá válhat.

TIPIKUS LEGKISEBBTESTVÉR-MONDATOK

"Hol vannak a babakori képeim?", "Soha nem leszek elég nagy és elég okos? ", "Amit én csinálok, az sosem fontos." "Már megint valaki levetett gönce – nem kaphatnék végre én is újat?"

  • Az utoljára születettek gyakran érzik úgy, hogy nem veszik őket komolyan. Engedd, hogy ő döntsön olyan kérdésekben, mint hogy például hol vacsorázzon a család, vagy milyen filmet nézzetek meg együtt.
  • Ismerj el minden „első” alkalmat! Amikor megtanulja a cipőjét bekötni, vagy amikor először pisil a bilibe, csinálj belőle ugyanakkora ügyet, mint amikor első gyermeked jutott el idáig. Ugyanez vonatkozik a művészi alkotásaira, a rajzokra, amiket állíts ki a hűtőn, ahogy azt a nagyobb testvéreinek műveivel is tetted!
  • Adj a legkisebbnek is feladatot, még ha az olyan egyszerű is, mint a szalvéták elhelyezése az asztalon. Az utoljára születettek gyakran kimaradnak a családi munkamegosztásból, vagy, mert megtanultak az alól kibújni, vagy, mert valamely családtag „túl kicsinek” titulálta őt a feladatvégzéshez.

Egykék

Judit szerint a fia Móric mindig is szuperkreatív volt. Négyévesen például a fiú egy kagyló, némi vatta és zsineg felhasználásával készített neki egy orrmelegítőt, miután sokszor hallotta tőle, hogy fázik az orra.

Az egykék a testvérrel rendelkező gyerekekhez képest sok időt töltenek egyedül, így megtanulják magukat elszórakoztatni, és ez jót tesz a találékonyságuknak, fantáziájuk fejlődésének.

Az elsőszülöttekhez hasonlóan ők is magabiztosak, jól kommunikálnak, nagyon odafigyelnek a részletekre és általában jól teljesítenek az iskolában. Mivel gyakran időznek a felnőttek körében, hajlamosabbak „mini felnőttként” viselkedni. Nem kell szüleik figyelméért küzdeniük vagy testvéreikkel megosztaniuk játékaikat, ami magában hordozza az önzésre való hajlam veszélyét. Az egykék hozzászoknak, hogy fontosak, ezért nehezen viselik, ha a dolgok nem feltétlenül az ő elképzeléseik szerint alakulnak. Példaképeik kompetens felnőttek, ezért még inkább hajlanak a perfekcionizmusra, mint az elsőszülöttek.

TIPIKUS EGYKE-MONDATOK

"Mindenki azt várja, hogy úgy viselkedjek, mint egy felnőtt." "Úgy szeretném, ha lenne egy kistesóm!”

Tippek a neveléshez
  • Ügyelj rá, hogy ovin és iskolán kívül is sokat játszon más gyerekekkel.
  • Az egykék hajlamosak minden körülmények között a tökéletességre törekedni, ezért mutass példát arra, hogyan dolgozod fel te a saját hibáidat.
  • Rakd rendbe a helyzetet, valahányszor a tiédhez hasonlítja a teljesítményét. Úgy ágyaz be, hogy gyűrődések maradnak az ágyneműn? Észre se vedd!

Ikrek

Ikrek esetében általában nem törvényszerű a születési sorrend által meghatározott szerepek megjelenése, de esetenként előfordul. Általában akkor jelenik meg a megkülönböztetés, ha az elsőként világrajövő gyermek nagyobb, a másodiknál viszont felmerül valamilyen egészségügyi kockázat. Ilyenkor a szülők akaratlanul is elsőszülöttként kezelik a korábban világra jött gyermeket. Ő pedig gondoskodóbbá válhat a testvérével szemben, helyette kommunikálhat, számos élethelyzetben törheti neki az utat.

A sorrenden túl…

…rengeteg egyéb tényezőből áll össze az emberi viselkedés, a születési sorrend a viselkedésnek csupán egy pici szeletére ad magyarázatot. Következzen néhány tényező, amelyek megváltoztathatják a születési sorrend által meghatározott szerepeket:

  • Nem. Elsőnek születni nem feltétlenül jár együtt az elsőszülött státusszal. Vannak olyan kultúrák, ahol a fiút akkor is elsőszülöttnek tekintik, ha már van négy nővére. Szimplán csak azért, mert ő az első fiú a családban.
  • Korkülönbség. A születési sorrend akkor lesz igazán hatással a személyiségre, ha a testvérek között 2-4 év a korkülönbség. Nagy korkülönbség esetén a testvérek mindegyike hajlamos egykeként, vagy elsőszülöttként viselkedni. A két évnél kisebb korkülönbséggel születettek pedig majdhogynem ikrek, mivel fennáll a fizikai egyenlőség.
  • Speciális igényű testvérek. Ha a nagyobb gyermek speciális igénnyel jön a világra, később érkező testvére átveheti az elsőszülött szerepét.