És nekem, tanárnak még jobb. Igaz, hogy a pénz kevesebb, de a vesződség is: kijavítok kábé húsz magyar érettségit, plusz egy-két médiát, és májusban már letehetem a lantot. A diák, szegény, azonban másként gondolja. Olvastam olyan szalagcímet a héten, hogy egyes érettségizők hozsannáznak, jaj de jó, hogy nincs szóbeli. Hát a mi gyerekeink nem osztották a véleményüket, és ezt nagyon meg tudom érteni.

Magyartanár lévén hétfőn kötelező volt otthon gubbasztanom, de azért online csináltam egy gyors előtte-utána felmérést az írásbeli kapcsán. Kíváncsi voltam, hogy miután a srácok röpke négy óra után (ilyen hosszú a magyar írásbeli!) leteszik a tollat, még mindig úgy gondolják, hogy jobb lenne szóbelire menni, vagy árnyaltabb lesz a véleményük. Az idei magyar érettségi egyébként tényleg nem volt nehéz: egy barátságos Mikszáth-novellával és két jól ismert verssel boldogították őket odafentről, igaz, a túl könnyű néha súlyos teher is lehet.

Egy-két véleményt idéznék tehát:

Annamari előtte: „Nagyon sajnálom, hogy nincs szóbeli. Ezerszer jobb vagyok szóban, ami drámatagozatosként nem csoda. Ráadásul rossz a helyesírásom, és a tanárom szerint pongyolán fogalmazok.” Utána: „Nem akarom elkiabálni, de szerintem mindent megtettem. Viszont azt kifelejtettem a novellaelemzésből, hogy az egész egy álom volt. Így nagyon ciki, tanárnőőőő? Most azért aggódom, hogy nem sikerült olyan jól. ”

Bogi előtte: „Ambivalens vagyok, mert minden szóbeli előtt izgulni szoktam. Viszont félek, hogy az írásbeli nem sikerül jól, és akkor nincs mivel felhúzni a jegyet.” Utána: „Szerintem egész jó lett. És még szépen is írtam, hogy az írásképre is kaphassak pontot!”

Ricsi előtte: „Ez iszonyat szívás így!” Utána: „A szövegértés és az érvelés király volt! A novellaelemzés… hát nem ebben vagyok a legjobb. Mondjuk úgy, hogy vegyes élmény.”

Vanda előtte: „Én nem szerettem volna szóbelizni. Már a gondolattól is pánikrohamot kapok, hogy egy bizottság előtt kell okoskodnom. Őszintén szólva megkönnyebbültem.” Utána: „Ugye, hogy igazam volt?”

Mi a tanulság? A gyerekek értékelték, hogy az oktatás potentátjai három félév online tanulás után nem akasztottak a nyakukba mázsányi koloncokat. És ez így méltányosnak is tűnik. Elvették a szóbelit, cserébe zöld utat adtak egy magasabb pontszám lehetőségének.

És mi volt a keddi matek érettségi után?

Kedden felügyelő tanárként már jómagam is jelen voltam az iskolában. Három órányi teremben dekkolásnál unalmasabb programot nehéz elképzelni, így hát fürkésztem az arcokat, hátha leolvasok róluk valami átsuhanó véleményt, emóciót, de semmi. Amikor azonban végeztünk, és a folyosón találkoztam pár ismerős diákkal, átszakadt a gát.

Teljes volt a lesújtottság.

Barna majdnem sírt, pedig nem az a könnyhullatós fajta. Timi közölte, hogy máris megy a kocsmába, mert ezt a bukást csak sok korsó sörrel együtt lehet kibírni. Karcsi egy szót sem szólt, csak bevágta a táskájába a függvénytáblázatát, és olyan szavakat olvastam le hangtalanul tátogó szájáról, amit talán jobb nem idézni. Piroska idegesen e-cigizett a padoknál, és csak rázta a fejét. Ritkán látok ennyi elkeseredett arcot, mint aznap.

„Ez az érettségi sokkal nehezebb volt, mint amiket eddig gyakoroltunk.” – panaszolta Lilla, aki a különb matekosok közé tartozik. –„Nekem a felvételi miatt fontos lett volna egy jobb jegy, de szerintem ezek után el kell felejtenem. Miért nem lehetett figyelembe venni, hogy nekünk minden sokkal nehezebb volt? A magyaron miért figyeltek erre oda? És itt miért nem? Nem értem. Most csesztek ki egy egész generációval, pláne azokkal, akik egyetemre akarnak menni!”

Ráírtam matektanár kollégámra, figyelj már, tényleg annyira nehéz volt ez az írásbeli? Csak ennyit válaszolt: öcsém…

Baromira sajnálom őket. Nem várom el az államtól, az oktatásügytől, a döntéshozóktól, a feladatok összeállítóitól, hogy jó atyuskaként mindig nyájasan, vigyázó szemmel kövessék a polgárok lépteit, de most, amikor tényleg szükség lett volna rá, igazán tehettek volna néhány tanulóbarát lépést. Példának okáért: nem szívatni őket erőn felüli feladványokkal a korona második évében, egy év otthon ülés, atomizálódás és küszködés után.

Meg egyáltalán. Minek még olyan, hogy érettségi? Akár koronátlan időkben is. De ezt már tényleg csak zárójelben mondom.