Borítókép: „Visszatért a keringés!” – Imolya Patrícia úgy ültet a hordágy mellé, hogy közben végig szorosan fogja a kezed Forrás: facebook.com/athenaeumkiado

„Visszatért a keringés!” – Imolya Patrícia úgy ültet a hordágy mellé, hogy közben végig szorosan fogja a kezed

Élet-halál harcot vívni egy huszonéves srácért éjjel, egy aluljáróban. Ha sírva is, de 4 óra alvás után is menni és visszahúzni az öngyilkosjelöltet az erkély széléről. Az első könyves orvostanhallgató ugyanakkor nem csak betegségeket, (sors)tragédiákat jegyez föl és viszi közel az olvasót; „esetlapjait” átszövi a hivatás lényege; meglátni és megtalálni „minden napnak az értelmét”, még a legszélsőbb élethelyzetekben is. Könyvajánló.

Kórháznovellák? Hogy micsoda? Egy nap a Covid osztályon? A rettegett Vörös zónában? Amiről egy átlag, nem egészségügyis ember anno, a koronavírus sokadik „tombolása”, felfutása idején legföljebb a neten szedhetett fel információmorzsákat? Azokat is elkeseredett, a végtelenségig túlhajszolt és kiégett nővérek, orvosok posztjait olvasva; valamelyik közösségi oldalon?

Vagy éppenséggel testközelből átélni egy újraélesztést, elkeseredett küzdelmet folytatni egy huszonéves fiatalember életéért, éjjel, egy aluljáró kellős közepén? Netán végigasszisztálni egy sürgősségi császármetszést? Öngyilkos-jelöltet visszarántani az erkély korlátjáról?

Na ne, ez az, amire a legkevésbé vagy most kíváncsi
gondolhatnád elsőre, joggal.

Hisz épp hogy csak átevickéltünk – ki kisebb, ki nagyobb veszteségekkel - a koronavírus különböző hullámain - és visszatértünk volna az "új normálisba" – amikor idén tavasszal háború robbant ki a szomszédunkban, aminek nyomán jelenleg egy elhúzódó és beláthatatlan gazdasági válság bontakozik ki körülöttünk és sokkol egyre közelebbről a mindennapokban. (És akkor még a klímaválságról, a klímaszorongásról egy szót sem ejtettünk.)

Mindennek a kellős közepén jelent meg Imolya Patrícia első kötete; amiben a fiatal orvostanhallgató abba az öt évébe engedi be olvasóját, amit önkéntes mentősként és segédápolóként töltött az egyetemi évek során. Hogy beenged, az enyhe kifejezés; közvetlen hangvételével plasztikus leírásaival, érzékletes hangulatképeivel minket is szinte odaállít a betegek, a hordágyak mellé. Ott vagyunk, amikor a százkilós férfi beteg - akihez tartós magas láz és nehézlégzés miatt riasztották a mentőegységüket – fulladozva, magából kikelve közli, hogy „nem érti a felhajtást, hiszen nincs is semmilyen vírus. Ő csak megfázott. A mentősök pedig biztosan azért ijesztgetik, hogy legyen munkájuk…

A szkafanderben izzadó „osztag” csak teszi a dolgát, lecipeli a negyedik emeletről a túlsúlyos pácienst, akivel meg se állnak a sürgősségiig.

De ott állunk Patrícia mellett az aluljáróban is és kicsit mi is tehetetlenné bénulunk, az öntudatlanul heverő, nagyon is fiatal ember látványától; akiből épp távozóban az élet.

„Egyszerűen nem értettem, mi történik. Csak álltam, és néztem a srácot, és azon gondolkodtam, miért nem vesz levegőt és miért nem kel fel. És hogy én miért is vagyok ott.”

Már zajlik az újraélesztés, felváltva nyomják, pumpálják ütemes kompresszió alatt tartva a szív tájékot; mikor egy üveg bébiétel gurul ki a fiú táskájából.

„Jobb lett volna, ha nem tudom, hogy valahol egy kisgyerek várja haza az apukáját”
fűzi hozzá.

Még ha egy olyan drogos is, akit már hírből ismernek a toxikológián, ahol több ízben megfordult, biofű miatt. Az EKG tappancsot, amit pár órával később, az egyetemre menve talált ugyanott, azóta is őrzi, mementóként.

A kulcsmondatokat Imolya Patrícia, azt hiszem, a Vadidegen című „esetlapon” fogalmazza meg:

„Aznap úgy feküdtem le, hogy ennek a napnak volt értelme. Nagyon rég éreztem így. Azt hiszem, ennek a hivatásnak ez a lényege, hogy néha mi legyünk azok, akikbe valaki utolsó esélyként kapaszkodik. Néha mindenkinek kell valaki, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. …Szabinak egy piros nadrágos lány volt, aki aznap azt hitte, senkinek sem fog tudni segíteni, mert már nincs honnan merítenie. Sose lehet tudni, ki lesz az a vadidegen. Ki lesz az, aki, ha nem is szó szerint, de visszaránt egy vadidegent az erkély széléről. Talán egy nap pont te leszel az.”

Esetlapok

Imolya Patrícia

Athenaeum, 2022

Kíváncsi vagy, milyen egyéb újdonságokkal rukkolt elő az Athenaeum kiadó a nyárra? Mutatunk néhányat!