Visszagondolva a gyerekkorunkra, egy dolog biztosan mindannyiunk emlékeiben hasonló lehet: nem volt az élet ennyire rohanó. Nem voltak kütyük, nem lehetett másodpercre pontosan lekövetni egy eseményt. Most a világ gyors és néha olyan, mintha ezt a tempót nem is nagyon lehetne lelassítani.

Ebbe a ritmusba születnek bele gyermekeink is, ezt látják, érzik. Szerinted hogyan hat ez rájuk?

Ha egy szóval kellene jellemeznem a mai világot, akkor valóban nekem is a „rohanó” szó jutna először az eszembe. Ez a felgyorsult világ a gyerekekre is nagy hatással van. A különböző „kütyükön” keresztül sokkal több inger éri őket, mint amennyi egy 10 évvel ezelőtti óvodás/kisiskolás gyermeket ért. Könnyedén hozzászoknak az ingerek gyors váltakozásához, emiatt nehezebben tudnak elmerülni egy tevékenységben hosszabb időre, hiszen hamar ráunnak a dolgokra, igénylik az újakat.
A körülöttük lévő ingeráradat megzavarhatja a figyelmüket is. Egyre több gyerkőcnél tapasztalom azt, hogy már egy rövidebb feladat elvégzése alatt is elkalandoznak…így könnyebben hibáznak.
Valamint az ingerek feldolgozása kemény feladat egy gyermeki agynak. A túlzott ingerek hamar lefárasztják a gyerekeket.
Ami ezek mellett számomra a legfájóbb pont: a képzelőerő gyengülése. A gyerekek az interneten és a tv-n keresztül kész képeket kapnak. A fantáziájuk már kevésbé élénk, hiszen a mesékhez a képeket nem a saját kis fejükben festik meg, hanem készen megkapják.
Emiatt nehezebben tudnak önállóan, például történetet kitalálni.

Mi vitt abba az irányba, hogy pszichopedagógiát és jógát kezdj el tanulni?

Gyerekkorom óta egy dologban voltam biztos, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Sokáig a pszichológián gondolkodtam, de egy váratlan megérzésnek köszönhetően végül a gyógypedagógiára vitt az utam. Ott ismerkedtem meg a pszichopedagógiával.

A gyakorlatvezetőmnek és az ottani oktatóimnak köszönhetően már tudtam, hogy okkal kellett erre a szakra jönnöm.

A pszichopedagógia elég színes, sok minden tartozhat a feladatkörünkbe. Én azt a „szeletét” választottam, hogy nagycsoportosokat készítek fel iskolára.
A gyermekjóga pedig szintén váratlanul csöppent az életemben. Az egyetem alatt végeztem el, és teljesen beleszerettem. A gyermekjógának minden porcikáját a magaménak érzem.
A jóga az ovisokkal hihetetlen kreativitást és fantáziát ad. Nem is tudom szavakba önteni milyen érzés a gyerekekkel együtt, képzeletben, páratlanul mesés helyeken kalandozni.

Milyen varázslat kell ahhoz szerinted, hogy a gyerekek lelassuljanak?

Íme a recept, amit a jóga óráim alapján megtudok osztani:

• Mindenek előtt a legfontosabb, ami az egész varázslat alapját képezi az egy nyugodt, határozott, és a változásokat rugalmasan kezelő pedagógus.
• Kell egy csipetnyi változtatás a hangszínünkön. Próbáljunk meg csendesebben és lassabban beszélni a gyerekekhez.
• A receptből nem maradhat ki a légzésfigyelés sem. Ezek a gyakorlatok mindig minden csoportot lelassítanak.
• Majd fűszerként jöhet egy kis „felgyorsulás”. A gyerekek jól tudják, hogy minden órában lesz olyan, amikor szaladgálhatnak, kiabálhatnak…ez kell nekik, hiszen a nagymozgások és az önfeledt játék a gyermeki lét alappillére. Másrészt pedig, tudatosan használhatjuk a szaladgálós gyakorlatokat arra, hogy figyeljenek a gyerekek a belső érzetekre…hogy milyen reakciót vált ki a testünkből egy futkározás vagy éppen egy légzésfigyelő gyakorlat.
• De azzal is tisztában vannak, hogy nagyrészt olyan gyakorlatokat végzünk majd, amik megnyugtatnak bennünket.

Az így elkészült „varázslat” tetejére pedig mint hab a tortán, jöhet a dicséret. Fontos, hogy megdicsérjük őket, már a legapróbb dolgokért is. Például, hogy krokodilként képesek teljesen csendben maradni, megnyugodni tíz másodpercre.

Gyerekek, akikkel régóta együtt dolgozol, mennyit változtak a jógának köszönhetően?

Apróbb fejlődések, pozitív észrevételek minden órán érkeztek a szülőktől, sőt a gyerekektől is. Például az egyik kislány büszkén újságolta nekem, hogy az oviban egy versmondás előtt amikor nagyon izgult, „citromot facsart”, és segített neki kicsit megnyugodni.

Sajnos a koronavírus azonban félbeszakította a gyermekjóga óráimat. Így a hosszabb távú változások, fejlődések beszámolóinak nagy részét online kaptam meg a szülőktől.

Ilyen volt például

Vagy ahogy különböző helyeken, például játszótéren a hintán zengetik az „OM” mantrát.
Napi szinten jöttek az üzenetek, hogy mennyire hiányzik a gyerekeknek a jóga. Nekem is hiányoztak ők, nagyon, minden nap. Így jött a Varázsfészek gondolata, hogy az egyik jóga óratervemet kibővítem. Meseírás közben újra velük voltam a jógateremben. Minden percét élveztem.

Mesekönyv, vagy egy jó mankó a szülőknek a könyved?

Lehet mind a kettő egyszerre? Szeretném, ha a Varázsfészek számtalan összebújós, meghitt pillanatot adna a családoknak. Szeretném, ha egy olyan mesekönyv lenne, amin jókat lehet nevetni, ami közben a képzeletet szabadjára lehet engedni, és ami után fontos dolgokról lehet beszélgetni.
És itt jönne a „mankó” szerep. A Varázsfészekben szó esik, célokról, kitartásról, szeretetről, félelmekről, ellazulásról. Ezek azt hiszem fontos beszélgetéseknek az alapját képezhetik, s így a szülőt a könyv, mint egy mankó segítheti abban, hogy ezekről a gyermekével beszélgetéseket kezdeményezzen.

Hol lehet elérni a könyvet?

Végtelenül hálásnak érzem magam, hogy Szabados Ági varázslatos kis „ékszerdobozában”, a Libertine könyvesboltban kapható a Varázsfészek. Ahol a megvásárlás maga is egy különleges program lehet, hiszen Ágiék halk zenével, sütikkel és hihetetlen kedvességgel fogadnak mindenkit.

Galériánkban olyan kuckókat mutatunk, ahol garantáltan rád talál a pihenés: