Amikor Jo Nesbø – aki az ígéretek szerint a 2020-as magyarországi Könyvfesztivál díszvendége lesz - 1997-ben megteremtette Harry Holét, talán maga se gondolta, kit hozott a világra. Hole ugyanis villámgyorsan Európa egyik legnépszerűbb detektívje lett, a jóléti, liberális társadalmakban tenyésző bűn ádáz ellensége, nők kedvence és férfiak példaképe, aki sokszor – akár az üldözöttjei – vészesen közel jár a sötét oldalhoz, de valahogy mégis mindig visszakormányozza magát a fényre. Megjelent a Kés, a norvég krimisorozat 12. kötete, ennek kapcsán lássuk a szupernyomozó nyolc jellemző tulajdonságát!

Vonzó rosszfiú

Hole igazi magányos farkas. Modora nyers, természete mogorva, ráadásul kifejezetten csúnya, sebhelyes arcú, bár atlétatermetű figura, vizenyős kék szemében pedig állandóan hagymázas őrület csillog. A nők mégse szabadulnak a bűvköréből: ha csak hozzájuk ér, eszüket vesztik, róla álmodoznak, akkor is, ha egyébként békésen éldegélnek valami átlagosabb fickóval az oldalukon. Beszélik, hogy Harry tulajdonképpen az író alteregója: a nőkről nincs információnk (Nesbø botrányoktól mentes családi életet él), de hogy külsőségekben komoly a hasonlóság, az le sem tagadható.

Munkamániás

Ahogy minden valamirevaló fiktív zsaruhoz illik, ő a legjobb nyomozó a gyilkossági csoportnál, akit kifejezetten sorozatgyilkosok elfogására képeztek ki. Gyűlöli a szabályokat, és sosem mulasztja el áthágni őket. Kollégáival gyakran összerúgja a port, mert nem fogalmaz és nem viselkedik diplomatikusan: az sem érdekli, ha emiatt ellenségeket szerez vagy veszélybe kerül az állása. Csak a megoldandó feladatot tartja szem előtt, kerül, amibe kerül, és addig nem áll le, amíg emberét el nem kapta. A munkáján kívül nagyon kevés dolgot csinál jól, s valószínűleg úgy gondolja, egyéb örömforrást nemigen fakasztott számára a teremtő az életben.

Masszív alkoholista

Némileg skandináv jellegzetességnek is betudható, de Hole mellett a világ összes alkoholistája elbújhat szégyenében. A nyomozó a rohamivók széles táborát gyarapítja, illetve hagyja maga mögött: ha fegyelmezi magát, hónapokig száraz, mint a sivatag, viszont elég egyetlen korty, hogy durván visszaessen, és vedeljen hányásig-ájulásig-emlékezetkiesésig. Hole töménytelen szesszel – és nem mellesleg láncdohányzással – kúrál minden sebet: a lelkiismeretfurdalást, a szerelmi bánatot, a magányt, a halálfélelmet, és állandó kétséget hagy az olvasóban, vajon megéri-e a napfelkeltét és az aktuális regény végét, vagy reménytelenül belefullad a whiskybe.

Nagyon szerelmes

Hole számára csak egyetlen nő létezik: Rakel Fauke, akit a könyvsorozat harmadik részében ismer meg, és azonnal végzetesen egymásba szeretnek. A szex csodálatos, az együttélés kevésbé: a kedves, gyönyörű és intelligens asszony hol menekül a nyomozó elől, hol megadja magát neki, mert pontosan tudja, ők ketten egymásnak teremtettek. Az olvasó valószínűleg a Rakel-szál miatt is vonzódik a problémás zsaruhoz, mivel Hole lankadatlan, bár dekadens érzelmei képesek elhitetni, hogy létezik örök szerelem, és ha egy kapcsolat ideig-óráig működésképtelen is lesz, a lebírhatatlan vágy, és az eleve egymásnak elrendelés mindig helyrehozza. Hogy a Késben mi történik, nem fedjük fel, de el se hallgatjuk, hogy bizony kulcsfontosságú a változás.

Szereti és gyűlöli Oslót

Holét a norvég fővároshoz is ambivalens viszony fűzi. Vannak kedvenc kocsmái és éttermei, szereti a lüktető város zaját és szagát, de sokszor a testi-lelki poklok poklát éli át Oslo utcáin. A hó és tél birodalma, a hideg fényben ragyogó épületek, a jeges utak vagy a fullasztóan forró nyarak, a nyomasztó csendben-sötétben tanyázó drogosok és bűnözők világa egyszerre gyűlölt és jól ismert terep a számára, ami a munkájának gyűjtőterét adja, s ami elől nem egyszer inkább külföldre – például Hongkongba vagy Ausztráliába – menekül.

Jó mostohaapa

Kérdéses, hogy Harrynak van-e valahol biológiai gyereke, Rakel fiát, Oleget azonban sajátjának tekinti. Oleg alkoholista apától született, és ambivalens viselkedésű, problémás kamasszá érik, akinek komoly viselkedési problémákkal kell megbirkóznia. Egy időre a heroin rabjává válik, amibe kis híján belepusztul, de aztán szerencsésen helyrejön, és még barátnője is lesz. Hole-hoz – egy átmeneti rossz időszakot leszámítva – nagyon ragaszkodik, papának szólítja, és titokban mindig azt szeretné, hogy Rakel és Harry végül egymás mellett kössenek ki.

Ragaszkodó barát

Komorsága és sötét végzetszerűsége mögött Holénak hatalmas szíve van. Kevés embert enged közel magához, de akinek sikerül, azt soha nem hagyja cserben. Különc gyerekkorából maradt kétes egzisztenciájú barátait, Facipőt és Oysteint, valamint Down-szindrómás húgát, Sost szereti és védelmezi, akkor is, ha gyakran megpróbálja elhallgattatni magában az érző emberi lényt.

Kultúrlény

Harry mellett szinte állandóan megy a zene, egy időre még saját kocsmát is nyit, aminek roppant kényes a színvonalas zenei választékára. Ízlése talán korszerűtlen, viszont tűpontosan illik a figurájához: leginkább rockot és punkot bömböltet, szereti a Stonest, David Bowie-t, vagy a Ramonest, bár utóbbit néha picit túl poposnak tartja. Kedvenc filmje Coppola Magánbeszélgetése, a Csillagközi invázió és A vonzás szabályai. Olvasni is szokott, például Murakami Haruki könyveit, bár a futásról szóló regényt a felénél abbahagyta, mert futni speciel utál.

Válassz magadnak ma estére skandináv krimiből készült filmet: