Álomsuli, álomházak, agymosott fiatalok – A Tanár tévésorozat egy nem evilági iskolában játszódik

Borítókép: Álomsuli, álomházak, agymosott fiatalok – A Tanár tévésorozat egy nem evilági iskolában játszódik
A 90-es években voltam gimnazista, és bár nem ma volt, azért kétlem, hogy annyi minden változott volna, akár a tanárok életszínvonala, akár az oktatás lazasága tekintetében, mint amivel az RTL klub A Tanár címet viselő sorozatában találkozunk.

Persze felróni egy sorozatnak, hogy eltér a valóságtól, nem annyira korrekt lépés, belátom; de ha az egy magyar iskolában játszódik, és az alapvető konfliktusok is ehhez a közeghez köthetőek, akkor minimálisan elvárható, hogy nyomokban valóságot is tartalmazzon. Ugyanakkor A Tanár német mintára készült, ami kapcsán én elsőre – főleg a főszereplő, Nagy Ervint ábrázoló óriásplakátok miatt – azt gondoltam, hogy jó nagy adag Fák jú Tanár úr! féle prosztóságot kapunk majd az arcunkba. Szerencsére tévedtem.

A Tanárt mégsem tudtam teljes átszellemüléssel nézni. Nagyon nehezen nyeltem le olyan apróságokat, mint az új tanárnő nyitott tetejű, középkategóriás autója. Értem én, hogy ne ragaszkodjak a valósághoz, de a legtöbb tanár itthon pont úgy a piros hetessel zötykölődik be a munkába, mint a diákok. Azt az előítéletet pedig, ami itthon kialakult a mai középiskolásokról, csak erősíti mindaz, ahogyan az RTL sorozata bemutatja a diákokat, vagyis nem többek ők telefont nyomkodó, szexről beszélő, motiválatlan fiataloknál. Pedig pont a napokban készített noÁr klip mutatja be ennek az ellenkezőjét.

Apróságnak tűnik, de azért keservesen felnevet rajta az ember, hogy a főszereplő tanár legnagyobb problémája nem a tankönyvrendelés, vagy az, hogy egyetlen mosdóba sem meri jó lelkiismerettel beküldeni a gyerekeket, olyan állapotok uralkodnak, hanem az, hogy az örökbefogadott lúzer diákja lelkét ápolgassa. Kocsmáznak is együtt, hiszen a trendi tanár a bulinegyed szívében lakik, és amikor meglátom a legóháznak is beillő otthont, ahol az említett tanuló vér szerinti anyja él, úgy érzem, mintha teljesen hülyének lennék nézve.

A Tanár apró változtatással lelhetne egy piszok erős sorozat, és ezzel még véletlenül sem azt akarom üzenni, hogy a Szomszédok mintájára Nagy Ervin is nézzen bele a kamerába, és bruttó 8 percben panaszkodjon arról, hogy 14 év tanítás után sem keres annyit, hogy elköltözzön az anyjától. Csak azt szeretném sugallni, hogy nem kell mindent ész nélkül átvenni a német sémából, mert ha tökéletes legóházban lakó családokat akarok nézni, akkor elég megvenni az eredeti német sorozatot, aztán kész. Értem, hogy vékony az a határ, amin belül a készítők mozoghatnak, de picivel több életszerűség és közepes adaggal kevesebb nyugati tökéletesség már közelebb hozná az egyébként erős szereposztású sorozatot a nézőhöz.

Ha már a szereposztás szóba került, most, hogy Anger Zsolt karakterétől elbúcsúztunk az Aranyéletben, a színész A Tanár gárdáját erősíti. Neki köszönhetően pedig az iskolaigazgató karaktere elég közel áll a valósághoz. Kicsit hízelgő, kicsit pánikoló, a Facebook-bejegyzéseket buzgón bújó és moderáló direktor, aki mindig oda áll, ahonnan a nap süt.

A főszereplő tanárt alakító Nagy Ervin játékába sem lehet belekötni; kellően laza és könnyed, és azt is maximálisan elhiszi neki a néző, hogy a diákjaiért aggódó tanár, még akkor is, ha ezt kevésbé szereti kimutatni. Azt azonban kicsit sajnálom az első rész alapján, hogy Nógrádi tanárnőn (Ubrankovics Júlia) kívül nincs több erős női karakter a tanári gárdában. Értem én, hogy Hollywood is csak néhány éve állt át arra, hogy releváns női szerepeket írjanak a forgatókönyvekbe, de azért a háttérben pletykáló tanárnőknél bármi jobb lenne…

A Tanár alapvetően egy profin összerakott sorozat, remek színészekkel, pont csak az hiányzik, amitől a magyar néző közelebb tudná engedni a szívéhez. Persze lehet, hogy nincs igazam, és a legóház, az adoptált gyerek vagy a nyugati kocsi típusú gyenge pontok rajtam kívül a kutyát sem izgatják.

Magyar tévésorozatok, amiket csak ajánlani tudunk rosszkedv esetére: