Szászföldi kalandozások

2009. Január 3.

Az általunk már jól ismert Székelyföldet mellőzve, ezúttal Szászföld felé vettük az irányt erdélyi utunk során. Közlekedési eszközünk, a vonat előnnyel és hátránnyal is járt: olcsó, gyors és biztonságos, kis falvakat azonban bajos vele felkeresni. Így a nagyobb városokra koncentráltunk az ötnapos túrán.

A Szászföld
A Szászföld (kis túlzással) azonosítható Dél-Erdéllyel – központi városai Brassó, Nagyszeben és Segesvár. Az első szászokat még a 12. század közepén hívta ide II. Géza király: számuk az idők folyamán elérte a kétszázezret is. Főleg iparral és kereskedelemmel foglalkoztak, ügyesen kihasználva nyugat-európai kapcsolataikat. Annak ellenére, hogy erős és gazdag városokat hoztak létre a magyar királyok alatt, civakodások idején többnyire Bécshez húztak, Trianon idején pedig egyenesen Bukaresthez – ennek a román király német származása volt az oka. Személyes tragédiájuk, de az elképesztő 20. századi történéseket is jól jellemzi, hogy bár a Magyar Királyságban 800 év alatt egész jól elboldogultak, új hazájukban nem sok jó érte őket: 1920 és 1989 között a szászok döntő többségét elűzték, elvándorlásra kényszerítették vagy egyenesen eladták. (Az útikönyvből tudjuk meg, hogy Ceausescu nemcsak a németeket, de a zsidókat is eladta – őket persze Izraelnek.) Így fordulhat elő, hogy ma már csak pár ezren élnek Erdély területén – ennél azonban sokkal több a Németországból hazajárók száma, akik nem sajnálják a pénzt a szász örökség védelmére sem. Hogy mást ne is említsünk, a hatalmas segesvári Vártemplomot egy az egyben egy német alapítvány újította fel, hozta rendbe – de erről majd később.

Vissza a középkorba!
Segesvárig vettünk a Nyugatiban egy retúrt: a jegy egy nemzetközi egyezmény miatt pont feleannyiba kerül, mint amennyi az igazi ára. Segesvárott voltunk azért korábban is, de ide nem lehet elégszer jönni. A hangulat magával ragadó, a színek hihetetlenek. Rossznyelvek szerint Segesvár azért hasonlít annyira egy középkori városkához, mert régen újították fel. Ez nem igaz: az Óratorony utánozhatatlan árnyalatai, a girbegurba utcák ugyanúgy megmaradnának egy esetleges restauráció után is. A Nagy-Küküllő mellett fekszik az a domb, melyre a várost felhúzták – a vár másfél tucatnyi bástyájából 9 még ma is áll, bár tényleg nincs mindegyik jó állapotban. Ennek az lehet az oka, hogy megszűntek már a céhek, melyeknek a feladata egy-egy torony fenntartása is volt.

Segesvárt a románok Drakulával szeretik reklámozni. Bár egy-két házon tábla van, hogy itt csinált valamit (bár inkább nem), nekünk fontosabb a dombtetőre vezető, 172 fokból álló, fedett Diáklépcső, ez a ritka látványosság – ezen mennek fel ma is a fiatalok az iskolába. A gimnázium mellett van a már emlegetett, egyszerűségében is zseniális Vártemplom, illetve az evangélikus temető a több száz éves sírokkal. Változnak az idők: pár száz évvel ezelőtt még úgy gondolták, a hegy tetején hozzák létre a temetőt – ma biztos, hogy ez volna a város legértékesebb telke! A szépen karban tartott sírkerten keresztül jövünk vissza a várba – be akarjuk járni az összes utcát, hogy eltegyük magunknak az itteni hangulatot.

Szászország fővárosa
Nagyszeben felé át kell szállni Medgyesen. Szászföld fontos látnivalói az erődtemplomok, s mivel Medgyesen is van egy – még ha nem is a legfontosabb –, berakjuk a cuccunkat a megőrzőbe. Öt-hat órát szánunk a városra, mint kiderül, pont ennyi elég is.
Szebent nagyon várjuk: itt még nem voltunk, de arról szóltak a hírek, hogy mint a 2007-es év európai kulturális fővárosát nagyon összekapták. A hír igaznak bizonyul. Nem is csak a három főtérből álló (!) központi részt szedték ráncba, hanem egy 1 négyzetkilométeres területet is, és a lényeg, hogy a díszletek nem üresek: teraszok, éttermek mindenütt – Szebennek megvan a maga Ráday utcája és Liszt Ferenc tere is, ami egy 170 ezres városhoz képest dicséretes teljesítmény.
Nagyszeben egy fennsíkból kiemelkedő lapos dombra épült: jelentőségét mutatja, hogy városfala 40 toronnyal büszkélkedhetett. Három bástya ma is megvan – a látvány tekintélyt parancsoló. Mindezek ellenére a város fő látnivalója a Brukenthal Múzeum és az evangélikus püspöki székesegyház. Előbbi az ország legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményét őrzi – Tizianót, Rubenst –, utóbbi több szempontból érdekes. A toronyba például csak az menjen fel, aki bírja maga alatt a feneketlen mélységeket: nem szűk, kő csigalépcső, hanem ritkás, rácsos vasszerkezet borzolja idegeinket – az illúzió a Csillagok háborúját idézi. A templom fő látványossága az ötszáz-valahány éves falfreskó, de az eldugott hátsó részben 3-400 éves feliratos sírköveket is találni fogunk.

Hunyadi kedvenc városa

Gyulafehérvár ugyan nem tartozik a Szászföldhöz, de azon az útvonalon van, amelyen a vonatunk megy majd haza, úgyhogy útba ejtjük. A város centruma hihetetlen, ugyanis alig lakik ott valaki. Gyulafehérvár ősi magját egy a komáromi Monostori-erődnél is monumentálisabb és érdekesebb, kettős várfal veszi körül. (Érdemes sétát tenni a két falrész között: felejthetetlen élmény lesz!) A falon belül szinte csak közintézmények, iskolák, templomok, múzeumok találhatók.
Magyar szempontból a legérdekesebb a Szent Mihály-székesegyház, mely az erdélyi római katolikus egyház központja. emellett pedig számos híres történelmi személyiség nyughelye. Itt van például a város egyik legnagyobb rajongójának, Hunyadi Jánosnak is a szarkofágja, de viharos 16. századi históriánk több jelentős alakítóját is ide temették anno (János Zsigmond, Fráter György). A település román szempontból is fontos e: a Szent Mihály-székesegyház tekintélyt sugalló, évezredes vonalaival szemben, az utca másik oldalán három színgazdag épület is áll. Az egykori Tiszti Kaszinó ma Egyesülés Termének nevezett helyiségében mondták ki 1918-ban Erdély és a román állam unióját. A középső épület a Történeti Múzeum, melyben hosszú órákon keresztül és több emeleten át tanulmányozhatjuk a román történelmet. Szemben a harmadik létesítmény egy ortodox templom, melynek alig visszafogott épületét és hatalmas kertjét árkádszerű kerítéssel vették körbe. Ottlétünkkor pakolták a helyükre egyébként a gyeptéglákat.

Logisztika
Egy erdélyi úthoz természetesen jóval nagyobb türelem kell, mint egy ausztriaihoz – de nem kell azért megijedni. A víz iható. Változatosan étkezni azonban nem könnyű: dúl a pizzériadivat: az éttermek túlnyomó többsége ilyen jellegű. Ennek az lehet az oka, hogy egy ilyen konyhát szerényebb tőkével rendelkezők is fel tudnak állítani. A pizzán kívül viszont ehetünk csorbát – ez egy leves, mely zöldséggel, marha- és sertéshússal, illetve pacallal dúsított is lehet. Az étlapok összeállítói ezek mellett még a natúr sülteket részesítik előnyben. Összességében elmondható, hogy az erdélyi vendéglátók igyekeznek a hozzájuk látogatónak európai kiszolgálást biztosítani.

Segesvár:
- Szállás: Kolping-ház (a várban)
A Kolping-ház a római katolikus egyház kezelésében van, érdeklődni is a szemben lévő parókián lehet a tisztelendőnél. Közös fürdőszoba, egyszerű szobák pár ezer forintért.
A várban sok magánszállás van, és vannak drágább panziók is. Célszerű, ha azt az irányelvet követjük, hogy 50 RON-nál (ez 3500 Ft) nem adunk többet fejenként magánszállás esetén – egyébként nem is kérnek el többet.
- Kaja: Pizza Jo (Hermann Oberth tér)
A Hermann Oberth tér elképesztően hangulatos teraszán a pizza is kitűnő. Nyári estéken felülmúlhatatlan a fíling, de télen is érdemes ide betérni a kimondottan jó konyha miatt.

Rustica étterem (1918. december 1. utca, a Hermann Oberth tértől 100 méterre)
Kellemes dizájn, normális vendégkör, barátságos pincér jellemezte a helyet ottlétünk idején. Kóstoljuk meg a túróval és tejföllel felturbózott puliszkát, melyet 200 Ft-ért vesztegetnek. Vigyázat, laktató!

Nagyszeben
- Szállás: Hotel Leu (Mos Ion Roata utca 6.)
Az evangélikus püspöki székesegyháztól 2 percre van. Egyszerű, de nagyszerű fejenként 3500 Ft-ért. Erre mondják, hogy korrekt.
- Kaja: Gallery étterem (a Balcescu utca közepe felé)
Óriási saláták, finom levesek. A Kis tér mellett a Balcescu utca az, ahol egymást érik a teraszok és az éttermek.

Gyulafehérvár
- Kaja:Pub 13 (az erődrendszer főbejáratánál, a falban!)
Kissé sötét, de gondosan megalkotott étterem (este diszkó) a vár falában. Nem a legolcsóbb, de jó.
Az ortodox székesegyház előtti hatalmas parkban két szép terasz is van, az egyik belső része télen is működik, és ott még grillcsirke is akad.
Gyulafehérvárott jó éttermet nem találtunk, viszont feltűnt, hogy nagyon szeretnek aluljárókból vendéglátó-ipari üzemegységeket kialakítani.

Közlekedés vonattal:
Erdélyben 4-féle vonat létezik: 1. személy, 2. accelerat (ezt gyors személyvonatnak vagy lassú gyorsvonatnak is nevezhetjük), 3. gyors, 4., nemzetközi expressz.