Hamarosan maximális fordulatszámra kapcsol a tél, s itt az idő a tavalyról elrakott téli sporteszközök előkeresésének is. Biztosan ti is tervezgetitek már a téli vakációt, számolgattok mikor és hova érdemes indulni. Hasznos, ha nemcsak a sporteszközök karban tartására figyelünk, hanem saját kondíciónkat is javítjuk, hogy az első alkalom ne feltétlenül az izomlázról szóljon.

Fotó: SXC.hu

A Svédországban talált 4000 éves sílécmaradványok és a Norvégiában fellelt sítalpas vadászokat ábrázoló barlangrajzok tanúsága szerint a síelés hagyománya egészen Kr. e. 2000-ig nyúlik vissza. Az első sílécek nagy testű állatok csontjaiból készültek, amiket bőrszíjjal erősítettek fel. A deszka már a későbbi években helyettesítette a sílécet.

A 10. században a norvégiai adószedők így jutottak el a legeldugottabb helyekre is. Szintén Norvégia rendelkezett először a 12. században íjakkal és nyilakkal felfegyverzett síhadsereggel, ami annyira sikeres volt, hogy később a svédek, a finnek, az oroszok és a lengyelek is létrehozták a sajátjukat.

Azonban csupán a 19. századtól lett a síelés szórakozás. Ebben is a norvégok jártak az élen, hiszen először rendeztek versenyeket a havas hegyoldalakon. Itt azonban nem mindig a gyorsaság volt a cél, hanem, például, hogy ne löttyenjen ki a sör a fél kézzel tartott korsóból. A lesiklást az osztrák Mathias Zdarsky találta ki 1896-ban, de a kivitelezéshez szükséges technikai újítások E. C. Richardson nevéhez fűződnek.

Fotó: Photl.com

Az első alpesi síversenyt 1912-ben a svájci Montanában rendezték. A kezdeti időkben a versenyzők egyszerre indultak a széles pályán, s az lett a győztes, aki a jelzőoszlop vonalán először jutott át. A később bevezetett percenkénti indulás a biztonságot szolgálta.

Nálunk a legnagyobb síközpont Kékestetőn található, de a bizonytalan hóhelyzet miatt sokan indulnak külföldre síelni.