Vízeséspornó és a varázslatos Hallstatt

Borítókép: Vízeséspornó és a varázslatos Hallstatt Forrás: a szerző
Nem szoktam gyakran megírni a nyaralásaimat. Leginkább azért, mert van, amikor egy mondatban is össze lehet foglalni. Például: „Jesolóban fetrengtem a tengerparton egy hétig.” Hát, ha fejreállok, sem lesz cikk ebből. Idén azonban Ausztria felé vettük az irányt. Jobban nem is tehettük volna. Persze, a cél kiválasztásában nagy szerepe volt a koronavírus-járványnak is.

Katschberg Salzburg és Karintia tartomány határán található. Mit jelent ez a száraz földrajzi adat valójában? Hát csak anynit, hogy ha eldobsz egy követ, az biztos valami festői tájra pottyan. Írtam már a jesolói strandolásról. Persze, jó az is. Anyu olvasgat és napozig, apu délre besörözik, a gyerek meg valahol a horizonton matracozik. Estére talán sikerül összekaparni a szétesett családot, és megenni egy pizzát. De itt meg menni kell, lehetőleg együtt. Kitalálni az úticélt, oda autózni, aztán megnézni, túrázni satöbbi. Egyben vagyunk. Dumálunk, látunk, lazulunk.

Az első túra a Malta-völgybe vezet, ami nagyjából félórás autóút. A völgy Karintia egyik legszebb célpontja. Még be sem értünk, máris felbukkan Karintia legmagasabb vízesése, a Fallbach, ami 200 méterről zubog alá. A fent még egységes víznyaláb lent már gomolygó páraszoknyát kap. A parkolás ingyenes, a belépés nem az, de ezért egy kis vízi gyerek-élménypark kárpótol.

Forrás: a szerző
200 méterről zubog le a víz: Fallbach-vízesés

A völgybe aztán 20 Euróért gurulhatunk be. Sok helyütt várakozni kell, mert a keskeny út csak egy nyomon járható – közlekedési lámpák tartják fel és engedik tovább a feltorlódott kocsisort. Vízesések, hasadékok, alagutak. Aztán az erdphatár, és egy kiszélesedő, zöld-szürke, kopár fenséges völgy egy hatalmas víztározóval. A betonperem mellől skywalkra léphetünk – alattunk tátongó, többszáz méteres mélység, mögöttünk pedig egy gigászi víztömeg. Nem messze hófoltok, azokból pedig zúgó vízesések törnek elő, amerre a szem ellát.

A Malta völgy Gmündből nyílik. A középkori városka fallal van körülvéve, belül pedig barokk utcákon koptatható a macskakő. Tele van egyébként kiállítóhelyekkel – a gyereket Saint Paul de Vence-ra emlékeztette a hely. Apáknak és fiúknak külön megdobogtathatja a szívét a helyi Porsche-múzeum. Ez nem a cég hivatalos kiállítóhelye, hanem egy helyi megszállott magángyűjteménye. (A Második Világháború vége előtt Ferdinand Porsche ide tette át a székelyét, és kis túlzással a fészer háta mögött készítette el az első, legendás Porsche 356-ot.) Érdemes kitérni a Millstatt am See-hez, ahol hét éve jártunk. Béreltünk egy elektromos motorcsónakot, és hasítottunk a festői tavon. Majd kimentünk a partra. Itt szembesültem azzal, miért nem fogjuk soha utolérni Ausztriát: egy nagyon jó minőségű játszótáér közepén egy nagyjából félköbméteres dobozt találtunk, ami tele volt LEGO-val. A nagyjából húsz kilónyi dán műanyagkocka őrizetlenül várta a gyerekeket...

Forrás: a szerző
Skywalk – ég és föld között

Strand és ékszerdoboz

Az ember, ha nyaral, nem tudja megúszni a strandolást. Más kérdés, hogy nem is akarja. Néha nem árt egy kicsit pihenni, csobbanni egyet, és nem menni egyfolytában, akár a mérgezett egér. Katschbergtől 15 percre találod Tamsweget. Középkori városka, az utolsó fűszál is úgy áll, ahogy kell, bla bla bla... Elautóztunk a strandjára. Nem tudom, hogy a koronavírus-járvány miatt-e, vagy mert szerda volt, de alig páran lézengtek a nagyszerű kis fürdőben. Kristálytiszta víz, tömött, friss gyep, fenyőből faragott napozó ágyak vártak. Bent van medence a legkisebbeknek is, valamint egy bazi nagy, tekervényes csúszda, amin én kábé hússzor csúsztam le, a gyerek meg hetvenszer. Vártam is a hányást este, de úgy látszik, Stefike megedződött – csak egy enyhe rosszullét környékezte.

Forrás: a szerző
Strand, Tamsweg

Aztán másnap jött az egyik csúcspont. Hallstatt. Az ember lehet nagyképű: hogy sokat látott már, volt mindenhol, már nem igazán veri arcba semmi meglepetés. Hát, titkon egy kicsit én is így voltam ezzel, ahogy a Dachstein fehér mészkőtömbje felé autóztunk, majd lecsorogtunk a Hallstatti tó partjára. A helyzet azonban egészen más: nem véletlenül lakott hely ez a vaskor óta! Hallstatt nevezetes arról, hogy egy időben ellepték a kínaiak, akik látványosan nekikezdtek festegetni és fotózni, mint az őrült. Nem véletlenül: a település annyira szép, hogy felépítették a pontos mását saját maguknak, Kínában. Hallstatt arról is híres, hogy nem találsz parkolóhelyet – és egyáltalán, semmilyen helyet. A parányi városkát felzabálta a tömegturizmus. A koronavírus-járványnak kevés előnye van, de most megtapasztaltuk az egyiket. Se kínai, se amerikai turisták, emiatt pedig egészen szellős a város. Nem mondom, van azért tömeg, de elviselhető, kibírható, nincs csirkekeltető-jellege.

Forrás: a szerző
Hegyoldalhoz ragasztott házak

És hát... Igen... Gyalog közelítjük meg Hallstattot, és méterenként tárja fel szépségét. A tó körül falként magasodnak a mészkőmeredélyek, és a város maga is a hegyoldalba épült. A takaros faházak a sziklák oldalához vannak ragasztva, a tó mellett feltöltött területeken irigyelt kis magánkertek-strandocskák, a falakra pedig, helyhiány miatt, évszázados sárgabarack-és körtefákat futtattak fel a kúszónövények helyett. És egyszer csak feltárul előttünk a főtér, ami tényleg olyan, akárha valami osztrák-hollywoodi film díszlete lenne. Csakhogy ez igazi. Rühellem az „ékszerdoboz” szót – hacsak nem ékszerek tárolására szolgáló ládikáról beszélünk –, de Hallstattra simán ráhúzom ezt a jelzőt. És mindig rádöbbenek: a tömegturizmus nem véletlenül pécéz ki magának helyeket. A kínai Nagy Fal? Szuperjó. Az Eiffel-torony? Bámulatos. Hallstatt? El kell jönnöd ide. Kis séta még a főtértől, és egy kanyarból a szemünk elé tárul az a bizonyos látkép, ami mindenhol szerepel: a hegyoldal a házikókkal, a templom, és a parányi félszigetként a vízbe nyúló városka.

Forrás: a szerző
Frenetikus főtér

Mindezt fentről, a magasból is megcsodálhatod, ha felviteted magad a siklóval Hallstatt fölé. Bámulatos a panoráma (itt is skywalk van), de van azért más is. A környék már az osztrák „sóvidék”, Salzkammergut. Hétezer éve, az őskor óta bányásznak itt sót – ez alapozta meg a vidék gazdagságát. Úgyhogy tízpercnyi séta után a sóbányánál találod magad, és befizethetsz egy másfél órás bányavizitre. Sziklavájatban, csillék sínjén gyalogolunk be a hegy gyomrába, hogy aztán facsúszdán csússzunk még lejjebb a bejáratnál kapott overalljainkban. Föld alatti sóstó, fényjáték, ismeretterjesztés – mindent megtudsz, amit tudni akartál valaha a bányászatról. Sőt, annál többet is.

Forrás: a szerző
Bányabejárat

Milyen most a nyaralás a koronavírus árnyékában a spanyol tengerparton?